2. fejezet

            Leene gondoz� mester t�vozott a szob�j�ba j� �jszak�t k�v�nva a gyerekeknek. Az �jonnan �rkezett n�vend�kek magukra maradtak Wilwarin�kkal, aki egy id� ut�n megunta a k�nos csendet.

            – Gyertek, v�lasszatok �gyat – sz�lt r�juk �s lek�sz�l�dott a saj�tj�r�l. – Egyik�nk se harap, b�r Turrh�nak el�g nagy agyarai vannak. Am�gy Wil vagyok, a bar�taim �gy h�vnak.

            L�t�sra ismerte Nej Aren n�vend�keit, de egy-k�t k�z�s alkalmat lesz�m�tva az � csapat�nak nem voltak vel�k k�z�s �r�ik. Az �joncok b�tortalanul k�zelebb l�pkedtek, m�g v�g�l egy humanoid kisfi� Wilwarinhoz l�pett �s a kez�t ny�jtotta.- A nevem Kyle. K�sz, hogy befogadtok minket. �k Do'seca , Lesi, Yoru �s Tannon – mutogatott sorra a t�rsaira, egy twi'lekre, egy cereaira, egy pantoraira �s egy niktora. V�gsz�ra pedig �tkarolta a mellette �ll� l�ny v�ll�t. – � pedig a legjobb bar�tom, Sora.

            – Nem tes�k vagytok? – m�rte v�gig �ket Wilwarin. Mindketten ugyanolyan sov�ny alkat�ak �s s�padtak voltak, egyforma fazonra v�gott fekete, v�llig �r� hajjal. – Nagyon hasonl�totok.

            – Nem vagyunk testv�rek – sz�lt k�zbe Sora. Komoly hang� �s komoly �br�zat� kisl�ny volt. – Nem is egy fajba tartozunk. De m�s is mondta m�r.

            A n�vend�kek felb�torodva neki�lltak �gyat v�lasztani �s kipakolni. Kyle �s Sora Wilwarin, Turrha �s Coria mell� ker�ltek. Egy darabig besz�lgettek, kezdetben t�tov�n, majd felb�torodva, ahogy kezdt�k kicsit megismerni egym�st. Kider�lt, hogy Sora odavan minden technol�giai dolog�rt, Kyle pedig nagyon tehets�ges sz�nok �s �gyes p�rbajoz�; � �s Wilwarin meg is egyeztek abban, hogy m�snap egy�tt gyakorolnak. �gy egy �ra eltelt�vel Leene gondoz� mester jelezte a n�vend�keknek, hogy ideje aludni t�rni �s majd reggel folytatj�k az ismerked�st. A terem lassan elcsendesedett, ahogy kialudtak a l�mp�k �s csak egy kis dereng� f�ny maradt a bej�rat mellett. Wilwarin hallgatta, ahogy t�rsai lassan �lomba mer�lnek, egyenletes szuszog�suk beleolvadt az �jszaka csendj�be. Turrha n�ha mocorgott �s horkantott, az �jonnan j�ttek k�z�l pedig Yoru motyogott �lm�ban. � azonban nem tudott elaludni. Megszokta m�r az esti zajokat, hamar hozz�szokott az eddig idegen z�rejekhez is, a gondolatai azonban nem nyugodtak, mintha a fej�ben megmaradt volna a napk�zbeni akt�v zsibong�s. Gyakran fordult el� ilyesmi, Wilwarin ugyanis ritk�n tudott nyugton maradni, �s ha nem volt kell�en lek�tve, a felesleges energi�kat bizony nem a legszab�lyk�vet�bb m�don vezette le, a mesterek bossz�s�g�ra. A medit�ci� nem seg�tett, az pedig v�gk�pp nem, ha valamelyik mester r�parancsolt, hogy maradjon nyugton �s csendes�tse le az elm�j�t. N�ha elk�pzelte, hogy m�shol van: a j�v�beli mestere oldal�n harcol vagy felfedezi egy idegen bolyg� �l�vil�g�t �s titkait. Az �lmodoz�s el tudta terelni a gondolatait, am�g el nem aludt. �m volt, amikor ez sem v�lt be, ilyenkor j�tt az esti k�sz�l�s.

            Wilwarin k�rbepillantott alv� t�rsain, majd miut�n megbizonyosodott arr�l, hogy senki sem moccan �s Leene gondoz� mester szob�ja fel�l sem �rz�kelhet� zaj vagy mozg�s, �vatosan kicsusszant az �gy�b�l. Nesztelen l�ptekkel pillanatok alatt az ajt�n�l termett �s ahogy az ny�lni kezdett, m�r ki is surrant a folyos�ra.

            �jjel a Templom teljesen m�s volt, mintha egy m�sik vil�gba cs�ppent volna. A t�gas, f�lhom�lyos folyos�k m�r-m�r k�s�rtetiesen n�m�k voltak �s oda kellett figyelni, nehogy olyan zajt csapjon, ami visszhangzani kezd. Dolgukat int�z�, j�r�r�z� Jedi mesterrel persze b�rmikor �ssze lehetett futni, �gy Wilwarin rutinos �vatoss�ggal a falhoz lapulva k�zlekedett. Szerette az �jszakai Templom vil�g�t. Volt, hogy lelopakodott gyakorolni valamelyik terembe, m�skor felfedez��tra indult: a Templomnak mindig volt olyan r�sze, amit addig nem ismert �s amire r�csod�lkozhatott. Legut�bb a csillag�szati teremben tal�lt egy eldugott sarkot, ahol olyan holog�mb�k voltak, amik m�s, t�voli galaxisok k�peit �rizt�k. Wilwarin elt�prengett, hogy volt-e a Jedik k�z�tt b�rki, aki eljutott egy m�sik galaxisig. Erre a holok�pekb�l ugyan nem kapott v�laszt, mindenesetre azok nagyon sz�pek voltak. M�snap Coria nem hitte el, hogy mennyi k�rnyez� galaxis is van az �v�j�k k�r�l, hiszen a tanulm�nyaik sor�n a n�vend�kek ezzel m�g nem foglalkoztak.

            Olyan is el�fordult persze, hogy egy-egy mester rajtakapta Wilwarint az esti kir�ndul�son. Ilyenkor Wilwarin kikapott, ami a lelkesed�s�t nem igaz�n t�rte le. Volt a szab�lyszeg�sben valami, ami izgalmass�, kih�v�ss� tette az eg�szet, �s aminek r�sze volt az esetleges b�ntet�s is.

            Wilwarin l�bujjjhegyen, nesztelen l�ptekkel s�t�lt v�gig a folyos�n, mik�zben f�lelt. Egyel�re nem hallott semmit �s az �rz�kei sem f�jtak riad�t. Nem volt konkr�t terve, hogy merre menjen; a feln�tt Jedik ezt nevezt�k volna annak, hogy az Er�re hagyja, hogy vezesse, � viszont kiegyezett a l�fr�l�s gondolat�val �s azzal, hogy majd kilyukad valahol. Gondolatai az esti b�cs�szertart�s k�r�l forogtak. Az � csapat�b�l is elvesz�tettek n�h�ny t�rsat, bar�tot, �s ezt mindenki m�sk�pp dolgozta fel. Turrha est�nk�nt csendesen s�rdog�lt a takar�ja alatt. Coria Leene gondoz� mester �s a t�bbi Jedi mester t�rsas�g�t kereste, pr�b�lt er�t mer�teni a b�lcsess�g�kb�l. Wilwarin pedig egyed�l akart lenni, elterelni valahogyan a figyelm�t.

            �pp a konyh�k t�j�k�n j�rt (alkalmank�nt megfordult erre, mert ilyenkor csak a droidszem�lyzet volt benn, kikapcsolt �llapotban), amikor neszez�st hallott nem messze maga m�g�tt. �szt�n�sen az �ve fel� kapott, �m keze csak a leveg�t markolta. A n�vend�kek nem hordtak magukn�l f�nykardot, a kik�pz�s sor�n a rendelkez�s�kre bocs�tott gyakorl�kardokat haszn�lt�k. Saj�t f�nykardjuk akkor lett, amikor a n�vend�k-beavat�si szertart�s sor�n megszerezt�k az els� kyberkrist�lyukat a fagyos �s havas Ilum bolyg�n. Wilwarint illet�en erre m�g nem ker�lt sor, �gy jelenleg f�nykard sem volt n�la. Az elv�tett mozdulat viszont elvette t�le azt a n�h�ny m�sodpercet, am�g elb�jhatott volna; nem ez volt az els� alkalom, hogy az �sszer� rejt�z�s helyett ink�bb a harc fel� h�zott a sz�ve. A k�vetkez� pillanatban azonban nem valamelyik mester �llta el az �tj�t f�l� tornyosulva, hanem Sora sodr�dott oda el�, legal�bb annyira meglep�dve ezen a hirtelen fordulaton, mint Wilwarin. A k�t n�vend�k majdnem �ssze is �tk�z�tt.

            - Te k�vett�l engem? - szegezte neki a k�rd�st Wilwarin, miut�n �gy-ahogy felfogta a t�rt�nteket.

            - �s ha igen? - fonta �ssze a karjait Sora. - Mit csin�lsz itt kinn? Nem szabad este m�szk�lni.

            Wilwarin felhorkantott.

            - Azt ne mondd, hogy te is egy szab�lym�ni�s, mesterek kiskedvence vagy - mondta egy fintor k�s�ret�ben.

            - Nem is vagyok kiskedvenc - v�gta r� s�rtetten Sora, majd kiss� elpirulva hozz�tette. - �s szab�lym�ni�s sem. Csak ut�nad j�ttem, mert nem tudtam, hogy mire k�sz�lsz.

            - Nem k�sz�l�k semmire, csak s�t�lok. Szoktam - Wilwarin indulatosan n�zett a m�sik l�nyra. - Menj vissza h�l�k�rletbe �s hagyj�l.

            Sora szemmel l�that�an t�tov�zott. "Tuti �rulkodni fog" gondolta Wilwarin �s mag�ban eld�nt�tte, hogy t�bbet nem bar�tkozik vele. H�tat is ford�tott neki �s tov�bb indult a folyos�n. Tiszt�n hallotta, hogy Sora k�vetni kezdi.

            - Minden rendben?

            - Teljesen rendben, nem kell bele�tni az orrod - Wilwarin kezdte elvesz�teni a t�relm�t. - Megvagyok egyed�l.

            Turrha �s Coria a bar�tai voltak, akik�rt Wilwarin ak�r t�zve tette volna a kez�t �s ha kell, b�rmilyen balh�t elvisz helyett�k. Azonban voltak dolgok, amiket m�g nekik sem mondott el, nem hogy egy olyan l�nynak, akit igaz�b�l aznap ismert meg. B�rmennyire energikusnak �s t�rsas�gkedvel�nek is t�nt, Wilwarin j�val z�rk�zottabb volt, mint az els�re l�tszott. Kicsit sz�gyellte, hogy bel�l egy�ltal�n nem olyan er�s �s magabiztos, mint amilyennek mutatta mag�t �s f�lt, hogy esetleg gyeng�nek gondolj�k �t. Ezt persze soha, a vil�g�rt sem vallotta volna be, emiatt pedig k�l�n zavarta, hogy Sora akarat�n k�v�l egy sebezhet�bb pillanat�ba futott bele.

            - Ne k�vess m�r! - csattant fel. Azt�n � �s Sora is �sszerezzentek, ahogy l�ptek halkan visszhangz� zaja �t�tte meg a f�l�ket eg�szen k�zelr�l. - Ajjaj...

            Annyira lek�t�tte a figyelm�t a bosszankod�s, hogy elfelejtett csendben maradni. � �s Sora agg�dva pillantottak �ssze, azt�n Wilwarin tunik�n ragadta Sor�t �s ber�ntotta a folyos� egyik oldal�n �ll� Jedi-szobor m�g�. �pp id�ben, a k�vetkez� pillanatban ugyanis Mace Windu mester fordult be a folyos�ra, r�ad�sul nem egyed�l. Mellette, egy apr� lebeg� sz�kben nem m�s haladt, mint Yoda mester. Wilwarin a szoborhoz lapult �s a sz�j�ra szor�tott ujj�val jelezte Sor�nak, hogy maradjon csendben. B�r hevesen dobogott a sz�ve az izgalomt�l, rutinos szab�lyszeg�k�nt r�gt�n �szrevette, hogy a k�t mester nem az � zajukra sietett ide, hogy megn�zz�k, mi t�rt�nik, hanem v�letlen�l (vagy az Er� akarat�b�l ad�d�an) pont erre s�t�ltak. � �s Sora tal�n nem voltak akkora bajban, mint els�re t�nt.

            A k�t Jedi mester gondterheltnek t�nt. Az ut�bbi id�ben a mesterek tekintet�n is komor �rny�k �lt, de Wilwarin ennyire gondterheltnek m�g egyik�ket sem l�tta, nem hogy a Tan�cs vezet� tagjait. A gyerekek el�tt minden mester nyugodtnak mutatkozott, most azonban maguk voltak.

            - H�nyan? - k�rdezte csendesen Mace Windu mester. Eg�szen k�zel j�rtak m�r Wilwarin �s Sora rejtekhely�hez. A k�t n�vend�k meglapult �s f�lelt.

            - Nyolc megbeteged�st, �jat, jelentettek ma - hallott�k Yoda mester v�lasz�t. - �ten s�lyos �llapot�ak, tov�bbra is. K�t-k�t csoportot �sszevonni k�nytelenek voltunk. A hal�l, vesztes�g sok, tov�bbra is. Megfogyatkoztak, a n�vend�kek.

            - V�ltoztatnunk kell a mindennapos rendszer�nk�n - Windu mester nagyot s�hajtott. - Sok tizen�ves n�vend�k is beteg, be kell vonnunk a fiatalabbakat a munk�kba. Plo Koon �s Ki-Adi-Mundi mesterek holnap �tn�zik a beoszt�sokat �s a hi�nyz� helyeket kip�tolj�k azokkal, akik korban k�vetkezn�nek. �gy t�nik, a nyolc-kilenc �ves gyermekek is sorra ker�lhetnek.

            Wilwarin �s Sora �sszepillantottak. A k�t mester elhaladt mellett�k, olyan k�zel, hogy ha Wilwarin kiny�jtja a kez�t, pont el�rte volna Yoda mester f�le hegy�t.

            - Legyen �gy - b�lintott Yoda. - Ezekben az id�kben, tal�n, az ifjak gondolatait is eltereli majd, a munka. F�lelmeik �gy kiteljesedni nehezebben fognak. Egy m�sik aggaszt� t�ny, van azonban, s ezt hamarosan k�z�ln�nk kell vel�k, a n�vend�kekkel. Mivel megfogyatkoztak, az Er� nehezebb �sv�ny�re kell l�pni�k, kor�bban, mint kellene. T�z �ves korukig, nem v�rhatunk. Hamarosan elj�n a Gy�lekez� ideje.