- N�zd Wilwarin!
�sszerezzenve fordultam el az ablakt�l, melyen kereszt�l hossz� id� ut�n ism�t r�l�thattam Coruscant sz�nes forgatag�ra, �s k�rd�n n�ztem le a nagyj�b�l �t �ves n�vend�kre, aki l�bujjhegyre �llva tartotta el�m munk�j�t, egy kiss� kusza rajzot. Lejjebb hajolva szem�gyre vettem, halv�ny mosollyal biccentettem elismer�sem jel��l.
- Sz�p. - a havas t�jat, jeges szikl�kat n�zve nem volt neh�z kital�lni, mit is akart a kis talid megjelen�teni. - Az otthonod, igaz? Az Ando Prime.
- �n �gy eml�kszem r�. - b�logatott a n�vend�k, �s amikor l�tta, hogy menn�k m�r, mert Drallig mester az ajt�ban v�r r�m, odatolta hozz�m a rajzot. - Neked csin�ltam.
- Nekem? - �rtetlen�l n�ztem r�, a h�tt�rben Drallig is felvonta a szem�ld�k�t (nem l�ttam, de �rz�keltem). A Jedik nem fogadnak el aj�nd�kot. A Jedik nem kapnak aj�nd�kot. A Jedik nem birtokolnak. Hogy ilyenkor mi a helyes v�lasz, nem tan�tott�k meg, �s mire a n�vend�k annyi id�s lesz, mint �n, � is csak annyit fog tudni, hogy ilyesmit egy Jedi nem csin�l. De mi�rt ne csin�lhatna?
Az elm�lt hetekben sok minden v�ltozott. El�tte tal�n magammal v�v�dva, de elutas�tom az aj�nd�kot, �s Drallig mester k�s�bb elmagyar�zza a n�vend�knek, hogy egy ilyen apr�s�g sem egyeztethet� �ssze a Jedik �let�vel, mert az egyetlen t�rgyi aj�nd�k, melyet �let�k sor�n kapnak, az az a jelk�pes t�rgy, amelyet a mester�k ad nekik, amikor bet�ltik a tizenh�rmat. Most viszont m�sk�pp volt.
- K�sz�n�m. - vettem �t a rajzot, �s a gyerek fej�t megsimogatva csatlakoztam a d�bbent Drallig mesterhez.

Nem tette sz�v� a dolgot. N�m�n haladtunk v�gig a Templom t�gas folyos�j�n. Egyed�l m�g nem mehettem sehova; naponta k�t �r�t tan�tottam a kis n�vend�keket, azon k�v�l m�g mindig a Gy�gy�t�s H�z�ban kellett tart�zkodnom. Drallig j�tt �rtem, Drallig k�s�rt vissza. Lassan kezdtem megszokni a napok megv�ltozott rendj�t.
A Gy�gy�t�s H�z�ban nem volt m�s t�rsam, csak Visszhang. Eddigre m�r tudtam, a katon�nak semmi baja, a s�r�l�se, melyet a Lola Sayun szerzett, m�r r�g begy�gyult. Visszhang m�gis maradt... miattam. � �gy akarta valami�rt, �s tal�n Obi-Wan rendelkezett �gy, tal�n Ardenis harcolta ki. �n pedig tudtam, hogy n�lk�le nem b�rtam volna feldolgozni mindent, �s tal�n most sem tudn�m. L�togat� nem j�hetett hozz�nk, m�g Obi-Want is vonakodva engedt�k be p�r hete, az�ta nem l�ttam, elment k�ldet�sre. �gy h�t kettesben voltunk Visszhanggal, s most megint az j�rt a fejemben, vajon � mennyire b�rja mindezt. Nem l�ttam rajta soha, de � m�g arra a n�h�ny �r�ra sem szabadulhatott, mehetett ki, am�g �n a n�vend�kekkel foglalkoztam. Mindig ott v�rt a szob�nkban, azzal a Jediket megsz�gyen�t�, szinte der�s nyugodts�g�val �s t�relm�vel, amely engem is megnyugtatott.
Hirtelen �tlettel kanyarodtam el a kantin fel�... �gy negyed �r�val k�s�bb, mik�zben lassan haladtam a Gy�gy�t�s H�za ir�ny�ba, vigy�zva, hogy a Visszhangnak szerzett nagy b�gre forr� csokol�d� ne �m�lj�n r� a magamhoz szor�tott rajzra, meg voltam gy�z�dve r�la, hogy Drallig mester szent�l hiszi: a mai napon bizony megbolondultam.

 - Itt vagyok! - az ajt� nesztelen�l z�r�dott be m�g�ttem, azt�n meg is torpantam r�gt�n. Nem az a mesters�ges, er�s f�ny fogadott, amely a szob�t jellemezte: a s�t�ts�get csup�n a kirakott gyerty�k pisl�kol�, de �lettel teli �s meleg l�ngja t�rte meg. Meglepetten pillantottam Visszhangra, ahogy el�m sietett. - H�t ez?
- Csak... gondoltam, csin�lok valamit. - v�laszolta zavartan, mint aki maga sem tudja, pontosan mit is csin�lt, �s hogy helyes-e, hogy �gy tett. - Gondoltam, megleplek. Hogy ne mindig ugyanaz v�rjon, legyen valami... nem is tudom, milyennek mondj�k ezt.
- Meghitts�g. - v�gtam r� elmosolyodva. M�r nem is tudtam, mikor volt utolj�ra r�szem ilyesmiben, s sokadj�ra csod�lkoztam azon, hogy Visszhang hogyan k�pes egy-egy apr�, szinte jelent�ktelen tettel kit�lteni a sz�vemben �rzett �rt, f�nyt lopni a Lola Sayu �ta �rzett k�ts�gbeejt� s�t�ts�gbe.
Hogyan k�sz�nj�n meg a Jedi egy aj�nd�kot?
- J�ssz? - Visszhang k�rd�n n�zett r�m. �lmatagon b�lintottam, azt�n �szbekapva fel� ny�jtottam a teli b�gr�t.
- Tess�k, ezt neked hoztam. - �s mik�zben k�v�ncsian elvette �s r�csod�lkozott a sz�m�ra ismeretlen, forr� �s �des italra, alig hallhat�an suttogtam, hogy tal�n nem is hallotta. - K�sz�n�m.
A gy�gyte�m m�r az asztalon v�rt. Le�lt�nk, �s mik�zben Visszhang a forr� csokol�d�t k�stolgatta, kitettem magunk el� a talid n�vend�k rajz�t, �s a gyerty�k f�nye finoman sim�tott v�gig a messzi vil�g jeges, havas t�jain...

Kar�csony, 2015