A hatalmas h�pelyhek s�r�n, lusta eleganci�val hullottak al� az �gb�l, meg�lve a m�r am�gy is v�gtelen, puha feh�rs�gbe �lt�z�tt t�jon, amely szinte vil�g�tott a k�zeled� �jszaka m�lyk�kj�ben. Csup�n az apr�, barna folt t�nt ki a k�rnyezetb�l; a k�peny�be szorosan beleburkol�z� l�ny utat t�rt mag�nak a h�ban. Nem volt k�nny� dolga, legal�bb a combj�ig fel�rt, �s csak esett �s esett…
- Mit csin�lsz idekinn? - sz�l�totta meg a mag�nyosan �lldog�l� f�rfit, aki szinte teljesen beleolvadt a t�jba feh�r p�nc�lj�ban. Most �sszerezzent.
- Csak gondolkozni akartam kicsit. - felelte zavartan. Wilwarin mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t �s mell� l�pve levette a Katoonit�l kapott s�lat, hogy a nyak�ba k�thesse. Visszhang elpirult. Vagy csak a hideg cs�pte pirosra az arc�t? Wilwarin nem tudta eld�nteni.
- Min gondolkozol? - �rdekl�d�tt, mik�zben el�ren�zett a h�es�sbe. Sok�ig nem kapott v�laszt, s mikor Visszhang megsz�lalt, a hangja t�tova volt.
- K�rdezhetek valamit?
Wilwarin meglepetten pislogott r�. A f�rfi meglehet�sen k�nosan toporgott, mintha nehez�re esne szavakba �ntenie, amit mondani akar. Wilwarin elgondolkodott egy pillanatra. Lassan k�t hete volt m�r, hogy itt vesztegeltek, ezen a fagyos, kop�r, h�val bor�tott bolyg�n, melyen minden ir�nyba a v�gtelen feh�rs�g ter�lt el el�tt�k, n�hol egy-egy szikl�val megt�rve a monoton s�ks�got. Nem volt itt semmi, �s a l�nynak m�g mindig nem siker�lt megfejtenie, hogy az a kis helyi t�rzs, mely r�juk tal�lt s seg�ts�g�kre volt kil�t�stalan helyzet�kben -m�r amennyire tudott-, m�gis hogy k�pes meg�lni ezen az �res goly�bison. Furcsa bennsz�l�tt n�p volt az �v�k, amely t�k�letesen alkalmazkodott a helyi k�r�lm�nyekhez. Hi�ba az � tud�sa, Visszhang ilyen helyzetekre val� felk�sz�t�se, ha nem tal�ltak volna r�juk s mentett�k volna ki �ket, m�r r�g hal�lra fagytak volna a hidegben. Kommunik�ci�s kapcsolat nem volt, haj�jukat �gy t�nt, lehetetlen megjav�tani annyira, hogy legal�bb a szomsz�dos bolyg�kig kib�rja, ahonn�t esetleg tudnak seg�ts�get h�vni. Minden napjuk tal�lgat�sokkal, hi�baval� tervek kov�csol�s�val, �res �tletek kiagyal�s�val telt. A helyzet rem�nytelennek t�nt, kedv�k, lelkesed�s�k elveszett. Tal�n m�r a rem�ny�k is elillant. Wilwarin arca most is csak egy pillanatra der�lt fel. Tal�n Visszhangnak esz�be jutott egy �jabb �tlet.
- Persze, csak nyugodtan. - biccentett, k�v�ncsian v�rva, vajon mi lehet az a nagy dolog, amely ennyire kiz�kkenti bar�tj�t komoly �s hivatalos hangulat�b�l. Csak nagy dolog lehet.
- Mi az az �nnep?
A k�rd�s megh�kkentette, mellbev�gta. Sok mindenre sz�m�tott, de pont erre nem. �nnep…
Megment�ikkel nem igaz�n tudtak kommunik�lni. �k nem besz�lt�k a k�z�s nyelvet, se az ismertebbeket, durva-furcsa dialektusukat pedig Wilwarin�k nem �rtett�k. Azonban az elm�lt id� alatt megtanult�k, hogyan �rts�k meg egym�s egyszer�bb kifejez�seit. �s nem sokkal k�s�bb �szrevett�k, hogy a t�rzs �lete, a mindennapi szok�sok -folyamatos h�kotr�s, fagyos gy�kerek ut�ni kutat�s- hirtelen megv�ltoztak. R�gi, d�szes holmik, id�ig tartogatott, biztosan kem�ny munk�val szerzett �telek ker�ltek el�, az apr� falu jellegzetes d�szbe �lt�z�tt, j�gszobrokat faragtak, melyeket ki�ll�tottak, s gyakran hallottak �neket, pedig vend�gl�t�ik addig m�g maguk k�z�tt is csak akkor sz�ltak, ha az musz�j volt.
- Ezek �nnepre k�sz�lnek. - jegyezte meg Katooni, s att�l kezdve �k is azon voltak, hogy seg�tsenek a munk�lkod�sban. M�st tenni �gysem tudtak volna. �j elfoglalts�guk teljesen lek�t�tte �ket, kiss� felszabadultak az eredm�nytelen terveken val� r�g�d�s al�l. Igaz, fogalmuk sem volt, milyen �nnepr�l van sz�; biztosan valami helyi szok�s, r�gi trad�ci�. Wilwarinnak annyit siker�lt megfigyelnie, hogy ezzel egyid�ben a k�sz�l�d�s kezdete �ta nem gy�jtottak t�zet, pedig a h�m�rs�klet kegyetlen�l hideg volt, r�ad�sul a nappalok is nagyon megr�vid�ltek ezid�t�jt: az �nnep, amelyre k�sz�ltek, tal�n a f�nnyel �s a meleggel volt kapcsolatos.
Wilwarin teh�t meglepetten b�mult Visszhangra. A f�rfi eddig k�teless�gtud�an, egyetlen sz� n�lk�l seg�dkezett ott, ahol csak tudott, ak�rcsak �k, �s Wilwarinban eddig fel sem mer�lt, hogy b�rmi is zavarn� vagy nyomasztan�. Elsz�gyellte mag�t, zavarba j�tt.
A Kaminon, a kik�pz�s alatt, a kl�nok r�vid �lete sor�n sz� sem lehetett igazi pihen�sr�l, kikapcsol�d�sr�l, nem hogy �nnepl�sr�l. �rthet� volt teh�t, hogy Visszhangnak fogalma sem volt arr�l, mi folyik itt, m�g annyira sem, mint neki �s Katooninak. Legsz�vesebben fejbeverte volna mag�t, ami�rt ez esz�be sem jutott. Ugyanakkor nem tudta, hogyan magyar�zza el a dolog l�nyeg�t katon�nak, milyen v�laszt adjon a k�rd�s�re. A Jedik m�sk�pp �rtelmezt�k az �nnepet, mint m�sok, ink�bb megeml�kez�snek, elm�lked�snek h�vt�k. Csak arra tudott t�maszkodni, amiket kor�bban l�tott, tapasztalt, r�gi k�ldet�seken, amikor m�g nem volt h�bor�. T�tov�n n�zett fel; Visszhang �rdekl�dve v�rta, mit fog mondani.
- Az �nnep… az �nnep valamilyen k�l�nleges esem�ny. Olyan alkalom, amikor valami nem h�tk�znapi dolog ker�l a k�z�ppontba, legyen az egy sz�let�snap, �vfordul�ja egy tisztelt szem�ly nagy cselekedet�nek, vagy a term�szet csak akkor megjelen� jellegzetes sz�ps�ge. - felelte v�g�l csendesen. - Ilyenkor az emberek �sszegy�lnek, hogy egy�tt legyenek, egym�s t�rsas�g�ban �s megeml�kezzenek err�l a nem h�tk�znapi dologr�l. F�lretesznek mindent: a gondjaikat, a neh�zs�geket, amelyek nyomasztj�k �ket. Nem foglalkoznak a rendszeres k�teless�geikkel sem, pihennek. Olyan, mintha megv�ltozna k�r�l�tt�k minden, teljesen m�sok lesznek, mint �ltal�ban: k�nny� lesz a sz�v�k. Adnak egym�snak… �ltal�ban szeretetet, odafigyel�st �s t�r�d�st, de van, hogy aj�nd�kot is k�sz�tenek. �s ebben a k�nnyeds�gben lesznek igaz�n boldogok. Ahogy megfigyeltem, az emberek ilyenkor mosolyognak, nevetnek a legt�bbet.
Ahogy besz�lt, egy pillanatra elszomorodott, hangja megcsuklott, majd v�gleg elhallgatott. Hirtelen �gy �rezte, mintha hatalmas, hideg �r lenne a sz�v�ben. Mintha hi�nyozna valami.
Visszhang zavartan vakarta meg a tark�j�t. Tiszt�n �rezte, hogy a l�ny bizonytalan, s tudta is, hogy mi�rt.
- Att�l tartok, ezt nem lehet �gy elmagyar�zni, hogy a m�sik igaz�n meg�rtse. - figyelte elgondolkozva a hatalmas h�pelyheket, amelyek meg�ltek Wilwarin v�ll�n, elfedve k�peny�nek meleg barnas�g�t. - Ezt csak �t�lni lehet.
- Val�sz�n�leg. - s�hajtott a l�ny, majd mindketten �sszerezzentek, ahogy ki�lt�s has�tott bele a csendbe.
- Wilwarin! Visszhang!
Visszafordulva �szrevett�k, hogy Katooni kiszaladt a kunyh�k k�z�l �s lelkesen integet nekik. De m�st is l�ttak: meleg, �lettel teli, hatalmas l�ngokat, melyek vid�m t�ncot j�rtak, szinte ragyogtak, s melegs�g�k belev�gott a hideg t�jba.
- �gy t�nik, meggy�jtott�k a t�zeket. - �llap�totta meg Visszhang. Wilwarin beleb�mult a f�nybe, megborzongott, de nem a hidegt�l. Valami eg�szen m�s, j�l es� bizserg�s futott �t a test�n. Valami furcsa… Most el�sz�r ittl�t�k �ta, a l�tv�ny hat�s�ra teljesen elfeledkezett jelenlegi helyzet�kr�l, az idegen bolyg� elz�rts�g�r�l… a t�vols�gr�l, amely elv�lasztotta �ket az eddig ismert dolgokt�l, szab�lyokt�l, k�teless�gekt�l, a mindennapok, a h�bor� f�jdalmait�l. Elz�rta �ket… csak most d�bbent r� hirtelen, hogy ez mekkora aj�nd�k, ha a m�sik oldalr�l n�zi. Ez nekik sz�lt.
A f�ny fel�l �neksz� csend�lt, el�sz�r halkan, majd egyre hangosabban, m�gnem �gy �rezte, mintha az � sz�v�ben is meggy�jtott�k volna azokat a t�zeket. Az �nek h�vta, csalogatta. Bizonytalanul n�zett fel Visszhangra, aki k�rd�n b�mult vissza r�.
A h�bor� messze van. Minden messze van. T�l messze ahhoz, hogy nyomassza �ket.
T�tov�n elmosolyodott �s l�pett egyet el�re, a t�z fel�.
- Gyere, menj�nk. Azt hiszem, most ott van a hely�nk.