El se hittem, hogy Obi t�nyleg elengedett minket. ’Ezek szerint m�gis van �rtelme norm�lisan kommunik�lni vele?’ De nem tudtam sok�ig erre a gondolatra koncentr�lni, a zsibbaszt� aggodalom nem hagyott nyugodni. Mit �rdekelt engem eddigre, hogy nyertem-e vagy sem? Az eg�sz dolog annyira �rtelmetlennek �s jelent�ktelennek t�nt…
’Kriff. Kriff, kriff. Mi�rt kell mindennek a feje tetej�n �llni?’
Agg�dtam a gyerek�rt. ’K�t�d�s? Tal�n… Se id�m, se er�m �tgondolni, hogy hiba-e? H�bor� k�zep�n vagyunk. Hogy gondolta ezt m�gis? Mi bolond�thatta �gy meg? Akart velem besz�lni t�bbsz�r is, l�ttam rajta. Mi�rt nem hallgattam meg?’
De le kellett k�zdeni a hull�mokban jelentkez� b�ntudatot, figyelmen k�v�l hagyni az �rz�st �s gondolatot, hogy ’�n tehetek r�la’. Majd ut�na. ’Majd k�s�bb, ha… nem, ha, hanem amikor m�r biztons�gban van mindenki. Akkor r��rek medit�lni a felel�ss�gen.’
Musz�j volt a feladatra f�kusz�lni, b�r, ha nincs ott velem Wil, feltehet�leg nehezebben ment volna.
Vele olajozottak voltak a dolgok, ezt csod�ltam mindig is benne. Nem akart egyed�l nekiesni a feladatnak, ahogy �n tettem volna, hanem egyb�l a leghat�konyabb seg�ts�get v�lasztotta, a Corusant kl�n egys�g�t.
Seg�tettek is, vill�mgyorsan el�h�ztak a semmib�l egy gengszter rodiait, akinek volt k�pe elvinni a gyereket az Alvil�gba. ’Az Alivl�gba! Egy gyereket!’
Szerintem m�r eleve a kl�nok k�r�be z�rva fenyegetve �rezte mag�t, de ez semmi volt ahhoz k�pest, ahogy t�lem megijedt. B�zl�tt az Er�ben a r�m�lete.  ’Most f�l persze. Most f�l. A padawan b�tran n�z szembe az Alvil�ggal, ez pedig itt reszket, egy taposni val� f�reg…’ ”A harag gy�l�lethez vezet…” Nagyot f�jtam, �s hagytam, hogy Wil visszafogjon �s elvezessen.
Am�g � a nevemben is elk�sz�nt a parancsnokt�l,  �n munk�ba is vettem a navcomputert, kikerestem az el�z� �llom�st �s �jra be�ll�tottam a koordin�t�it. T�relmetlen�l doboltam az ujjaimmal a m�szerfalon. Egy biccent�sn�l t�bbre nem futott a kl�nok fel�, de rem�ltem, hogy meg�rtik �gy is, hogy �szint�n h�l�s vagyok.
�s m�r indultunk is.
De Frey nem volt ott, ahol a j�rm�b�l kisz�llt �s a k�rny�ken sem �reztem a jelenl�t�t.
Fel al� m�szk�ltunk teh�t a s�t�t, mocskos utc�kon, gyan�sn�l gyan�sabb, vesz�lyes alakok t�molyogtak k�r�l�tt�nk, mik�zben igyekezt�nk megtal�lni valakit �gy, hogy arra is figyeln�nk kellett, hogy senkinek ne keresztezz�k v�letlen�l se az �tj�t, �s semmik�pp ne h�vjuk fel magunkra a figyelmet. El�g rem�nytelennek t�nt, hiszen Willel megegyezt�nk, hogy az Egyes�t� Er� haszn�lata ez�ttal- a k�r�lm�nyek miatt- ki van z�rva. Vicces is lett volna, az Alvil�gban neki�llni, tapogatni a falat, meg a f�ldet, �s v�zi�kba mer�lve v�rni, hogy mikor rabol ki valaki. Arr�l nem is besz�lve, hogy enyh�n sz�lva neh�z lett volna a megfelel� nyomra koncentr�lni, amikor az Er� rezgett a minket k�r�lvev� vesz�lyt�l �s minden h�zfal olyat tudott volna mes�lni nek�nk, amire nem voltunk k�v�ncsiak. Kezdtem elveszteni a rem�nyt.
Azt�n eszembe jutott valami.
-Twilekeket kell keresn�nk.
- Bel�l�k a legt�bb a mulat�kban van. – V�laszolt Wil s�hajtva, de m�r �reztem, hogy elindul benne valami kis komisz gondolat, finoman, pajkosan megrezegtetve az Er�t… - Tele van t�ncosn�vel az �sszes. Nem �p�ln�l be k�z�j�k? �gy hallottam, ebben van tapasztalatod...
’HOGY MI???’
De hi�ba is pr�b�ltam tagadni, a helyzet menthetetlen volt. Mondjuk Wil megjegyz�se Obi-Wanr�l �s r�lam, v�gk�p t�lment minden hat�ron. Egyed�l Frey ir�nti agg�d�somnak- na meg a kocsma gyan�s alakjainak- k�sz�nhette, hogy a feje a nyak�n maradt. (Ugyanis f�lelm�ben, hogy megharagszom, gyorsan beslisszolt egy mulat�ba)
�s mindennek tetej�be v�zolta az �ltala elk�pzelt munkamegoszt�st:- ’ja, hogy � b�k�sen eliszogat, am�g �n mogorva utcan�kb�l pr�b�lok inform�ci�kat kiszedni, mik�zben a Szupernova f�rtelmes b�ze mindent bet�lt, mindenkib�l d�l a pia �s az izzadts�gszag, �s hal�lp�lc�s, besz�vott alakok pr�b�lnak kikezdeni velem. Csod�s!’
M�gis annyiban hagytam a dolgot. Frey volt a fontos. �t kellett megtal�lni, �s nem maradt t�l sok id�nk.
De nem j�rtunk sikerrel. Sem itt, sem a k�vetkez� kocsm�ban. Sem a k�vetkez�ben. T�vig lej�rtuk a l�bunkat, a gyakori elme tr�kk haszn�lat kell�k�ppen kimer�tett mindkett�nket. Wil m�g mindig k�zd�tt a sebes�l�s�vel. Szerintem �szre se vette, de �n l�ttam, hogy gyakran m�g l�gatja a karj�t, vagy egy-egy �ntudatlan, f�jdalmas fintor �tfut az arc�n, mikor valami r�szeg �llat hozz��rt.
Szeg�nynek az ilyen m�rt�k� �s t�pus� er�haszn�lat am�gy is meglehet�sen k�v�l �llt a komfort z�n�j�n. Azt hiszem, n�lam sokkal jobban elf�rasztotta ez a kis �jjeli gyakorlatunk.
Cs�ggedten vette a h�t�t egy h�znak.
Tiltakozva pr�b�ltam tov�bbi mozg�sra �szt�k�lni, de m�r �n is kezdtem �sszezuhanni a f�radts�gt�l. �s r�ad�sul valami�rt �gy �reztem, hogy v�gig rossz nyomon j�rtunk, �s �n vagyok �rte a felel�s. ’ A pillanat f�kusza hat�rozza meg a val�s�got’
- Otthon vagyok, a Raxuson... vagy mindegy, hogy hol, csak nem itt, ebben az �p�lett�megben. Valahol, ahol friss a leveg�, f�j a sz�l.- motyogta k�zben Wil, f�lig k�m�ban.
’Term�szet! Ezaz!’ �s eszel�sen r�ngattam a v�ll�t, mint valami �r�lt, am�g meg nem �rtette, hogy mit akarok. Azt�n m�r s�v�tett�nk is a Szikl�hoz.
Most, hogy m�r tudtam, hogy j� nyomon vagyunk, r��rtem Willel is foglalkozni egy kicsit, �s meg�llap�tottam, hogy borzaszt�an n�z ki. A feje rettenetesen f�jhatott, �gy t�nt, enyhe h�nyingere is van…
’Persze, hiszen ivott’ d�bbentem r�. Kicsit tal�n t�bbet, mint amennyit kellett volna. De az�rt megint csak elhat�roztam magam, hogy kicsit seg�tek neki enyh�teni a f�jdalmat, amint Freyt szerencs�sen visszavitt�k a Templomba.
’Csakhogy van egy kis gond’ fogalmaz�dott meg bennem, amikor �szrevett�k a gyereket a Szikla mellett, �s Wil el�rek�ld�tt. Mindezid�ig annyira lek�t�tt a gondolat, hogy meg kell tal�ljam, hogy eszembe se jutott, mit mondok majd neki, ha egyszer v�gre siker�l. Ott �lltam vele szemben n�m�n �s tan�cstalanul, mik�zben Wil a h�tt�rb�l figyelt. M�r f�l �r�nk sem maradt „napfelkelt�ig”. Szomor�an n�zett r�m, hatalmas, t�rkiz szemei k�nnyben �sztak. Olyan nagyon fiatal, olyan nagyon gyerek volt m�g.
-Frey… Mit keresel itt?- k�rdeztem komolyan, mik�zben le�ltem mell�… �s csak v�rtam a v�laszra.
-Bel�lem soha nem lesz jedi- motyogta azt�n halkan.
’Melank�lia. Remek’
-Megtudhatn�m, mi�rt?
-M�r mondtam. Nem vagyok el�g j� jedinek.
-Mit�l lesz j� egy jedi?- k�rdeztem csendesen. Valakire nagyon eml�keztetett Frey, de egyszer�en nem jutott eszembe, hogy ki az. Csod�lkozva, zavartan n�zett r�m, v�ratlanul �rte a k�rd�s.
- H�t att�l, hogy b�lcs, mint Yoda mester, vagy nagyon okos, mint Kenobi mester… Vagy legy�zhetetlen, mint Skywalker mester…
-Anakin nem legy�zhetetlen- szaladt ki a sz�mon.
-Tess�k?
-Ne t�r�dj vele!- r�ztam meg gyorsan a fejem. -Frey, �n ismerek n�h�ny fejvad�szt vagy gengsztert vagy huttot, akik okosak �s legy�zhetetlen harcosok, s�t m�g ak�r b�lcsek is… De vajon j� jedi lenne bel�l�k?
-Nem.- v�laszolta Frey nagyon hat�rozottan.
-Akkor mit�l lesz valaki j� jedi?- ism�teltem meg a k�rd�st.
-Nem tudom. Csak azt �rzem, hogy �n nem vagyok az. Mindenben �gyetlen vagyok, amiben a t�bbiek j�k. Mindig kics�folnak. Tudom, hogy szerinted nem kellene foglalkozzak vele, de fogalmad sincs milyen �rz�s minden nap azzal a gondolattal kelni, hogy nem tartozol oda, ahol �lsz, hogy nem tartozol k�z�j�k.
- Gondolod?- k�rdeztem csendesen. ’Honnan is tudhatn� a fi�, hogy mennyire kev�sszer keltem �gy, hogy azt �reztem, ott vagyok, ahov� tartozom.’
-Megb�ntottalak?- n�zett r�m ijedten- Bocs�ss meg, nem akartam…-�s lehajtotta a fej�t.
-Semmi baj- simogattam meg - Frey, pr�b�lj meg v�laszolni nekem, mi�rt akarsz jedi lenni?
-Hogy seg�thessek m�sokon.- v�laszolta nagyon c�ltudatosan �s �szint�n.
-Akkor mi a probl�m�d?
�rtetlen�l n�zett r�m.
-Gyere!- pattantam fel hirtelen �tlettel. K�zen fogtam �s odavonszoltam a legk�zelebbi j�r�kel�h�z, egy tan�cstalanul n�zel�d� zabrakhoz.
-Eln�z�st, seg�thet�nk valamiben?- k�rdeztem udvariasan. El�sz�r bizonytalanul m�regetett, de v�g�l megold�dott a nyelve, elmagyar�zta, hogy keres valakit, akivel itt tal�lkozna, de nem l�tja sehol, �s nem mer elindulni k�rben�zni, mert nem ismeri Corusantot. Frey egyetlen pillant�somra megl�dult �s m�sodpercek alatt el�hozta a keresett szem�lyt.
K�vetkez�nek egy droid lencs�it tiszt�tottuk meg, mert �sszekoszol�dott �s �gy nem l�tott rendesen. Azt�n egy l�gtaxi tankj�t szerelt�k meg. Azt�n egy meghib�sodott navkomputert raktunk helyre egy suhan�ban. Azt�n seg�tett�nk egy id�s mon calamarinak lesz�llni a maxibuszr�l, �s Frey megvigasztalt egy s�r� kisl�nyt. ’Fogalmam sincs mivel, de tal�n nem is szeretn�m tudni’. Egyetlen sz�t s�gott neki, mire az elkezdett kuncogni, �s a copfj�t csavargatni. ’A gyerek vesz�lyes’ �llap�tottam meg.
Mindez h�sz percet vett ig�nybe. Most m�r v�gk�pp el kellett induljunk a Templom fele, ez�rt sz� n�lk�l tuszkoltam be a k�lyk�t egy suhan�ba, mik�zben jeleztem Wilnek- akit twilek bar�tom nem vett �szre- hogy t�volr�l k�vessen csak minket.
-Mi�rt csin�ltuk ezt az eg�szet?- k�rdezte kis id� ut�n.- Nem mintha nem �reztem volna j�l magam, de m�gis… - de m�r �reztem az Er�ben, ahogy form�l�dik benne a v�lasz.
-Szerinted mi�rt?- k�rdeztem csendesen.
-Milyen �nz� voltam- motyogta d�bbenten- Mennyit seg�tett�nk p�r perc alatt. �s gondolj bele, �n m�r itt �l�k �r�k �ta, k�r�l�ttem ezzel a sok seg�ts�gre szorul� l�nnyel!- n�zett r�m gyerekes d�bbenettel.
-Nem seg�thetsz mindig mindenkin.- v�laszoltam szigor�an. –Ezt ne felejtsd el! De a legt�bb�nknek t�nyleg nem h�s�kre van sz�ks�ge.
-Visszaviszel a Templomba, ugye?- k�rdezte kis id� m�lt�n.
B�lintottam.
-Ha napfelkelte el�tt vissza�r�nk nem lesz semmi bajod, meg�szod az eg�szet…-mosolyogtam r�.
El�sz�r h�l�san n�zett vissza, azt�n elkomolyodott.
-M�gis szeretn�m, hogyha nem maradna titokban… V�llalnom kell a felel�ss�get.
Igyekeztem nem megmosolyogni, pedig nagyon komikus volt a gyerekarcra ki�l� komoly, �ntudatos kifejez�s. M�g a lekkuk is hat�rozottan, egyenesen �lltak, szinte szigor�an.
De az Er�ben zajongott az igazs�g. Elismer�en b�lintottam.
Meg�rkezt�nk a Templom el�, �s kisz�lltunk a suhan�b�l.
-Na �s, most mit gondolsz, mit�l lesz valaki j� jedi?- k�rdeztem m�g k�v�ncsian. Nem hittem, hogy csak egyetlen helyes v�lasz l�tezne, de k�v�ncsi voltam az � v�lem�ny�re. T�tov�n pislogott fel r�m. Tekerg� fejcs�pjai arr�l uralkodtak, hogy t�pel�dik, tal�n zavarban is van.
-Att�l, hogy j�.- �s elsietett, be az aul�ba.
Megk�nnyebb�lten n�ztem ut�na… csakhogy megakadjon a szemem Obi-Wanon, amint a bej�ratn�l �ll �s fel�m b�mul. Zavartan s�t�ltam oda hozz�.
-Wilwarin?
-J�n- b�lintottam, fura m�d ism�t egy t�sszent�ssel viaskodva. –Megk�rtem, hogy kicsit maradjon le.
-Honnan ismered a fi�t?
-Az Er� �tjain�l csak az �n �tjaim kif�rk�szhetetlenebbek… Bele�tk�ztem a folyos�n.- vigyorogtam mesteremre. Azt�n elkomolyodtam- Hallottad, amit besz�lt�nk?
�sszevont szem�ld�kkel b�lintott.
-Ugye igaza van?- n�ztem r� rem�nykedve.
Lassan mosolyodott el, diszkr�ten, ahogy szokott.
-Az egyetlen val�di igazs�g az Er�. De att�l tartok, hogy igen.- Azzal elindult befel�.

-Indulunk a Kamin�ra!- v�gta ki Wil az ajt�t. Ez�ttal �n voltam soron az ijedts�ggel, r�m�lten �ltem fel az �gyon.
-Kik? Mikor? Hol? Mi�rt?
Wilwarin k�telkedve n�zett r�m, mint aki nem biztos benne, hogy �pelm�j�vel besz�l.
-Mi. A Kamin�ra.
Tov�bbra is teljesen h�ly�n meredtem ki a fejemb�l, de szerencs�re valahogy beugrott neki, hogy nekem ilyenkor k�v�t kell adni, �gyhogy gyorsan bel�m dikt�lt egy adagot (m�g �n k�sz�tettem el�z� reggel) �s v�rta a hat�st. A harmadik korty ut�n lassan kezdett �ssze�llni a k�p.
-Ja, hogy a kik�pz�s.- b�lintottam �vatosan. M�g mindig nem voltam meggy�z�dve r�la, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Az�rt az Anakin elleni nyeres�g, na meg a k�kem�ny felk�sz�l�ssel t�lt�tt napok, hat�rozottan j�t tettek az �nbizalmamnak. Sokkal nyugodtabban n�ztem az esem�nyek el�be, mint mikor el�sz�r hallottam r�la.
-Pontosan mikor kell indulnunk, �s kik lesznek vel�nk?
-Egy �ra m�lva indul a g�p�nk. Azt nem tudom m�g, hogy kikkel megy�nk, elvileg Obi jel�li majd ki a k�s�r�inket.- Wilwarin persze �gy kezelte az eg�szet, mint egy sz�let�snapi aj�nd�kot, vil�g�tott az Er�ben a jelenl�te. Energikus volt, friss �s kipihent.
-Te nem aludt�l egy�ltal�n?- k�rdeztem gyanakodva. Minimum egy kis m�snaposs�gra sz�m�tottam.
-De igen, de m�r egy �r�ja �bren vagyok.
-�s nem �rzed magad f�radtnak?- folytattam az inkviz�ci�t, rem�lv�n, hogy megfejtem a titkot.
-�, m�r nem. Ittam egy kicsit a k�v�db�l- tette hozz� vigyorogva- El�g hat�sos, kellene vigy�nk Kamin�ra is!
-Te k�v�zt�l? Nem is l�ttalak m�g k�v�zni…- alig jutottam sz�hoz.- Most itt�l el�sz�r �letedben?
-Nem, m�r n�h�nyszor k�stoltam. �s eml�keztem, hogy Kaplaa mester is mindig ezt itta, ha kicsit… J�kedv�en j�tt haza el�z� este.- �szre sem vette megd�bben�semet, vid�man csacsogott tov�bb- Elvileg delt�kkal fel a haj�ra, ami majd elvisz a Kamin�ra, hogy ott rep�l�st is tudjunk tan�tani. M�r itt is vannak a Templom platformj�n. Megyek is �s megn�zem �ket. J�ssz?
-Aha, mindj�rt. Csak m�g szeretn�k Freyel �s Mestivel besz�lni el�tte, ha nem gond…
-Persze, ott tal�lkozunk- v�gta r�, �s m�r el is t�nt. Egyszer�en nem f�rt a fejembe, hogy mit tal�lhat ennyire �rdekfesz�t�nek a vad�szg�peken, amikor k�ztudottan ut�lt rep�lni. Azt csak k�s�bb tudtam meg, hogy mi minden �j fegyverrel szerelt�k fel ezek a g�peket. Wilwarin �rdekl�d�se term�szetesen nem a rep�l�snek, hanem ezeknek az eszk�z�knek sz�lt, ugyanis az egyetlen k�r�lm�ny, ami mellett toler�lta a rep�l�st, az a szepik irt�sa volt.
Egy darabig megk�v�lten meredtem ut�na, magamban megfogadva, hogy csak s�lyos esetben engedem k�v� k�zelbe. Ennek biztos�t�sa �rdek�ben bev�gtam a cuccaim k�z� a k�v�t, majd az eg�sz pakkot lek�ldtettem a g�pekhez. Azt�n elindultam megkeresni mindenkit sz�pen sorban.
Els�nek Obi lakoszt�lya fel� vettem az ir�nyt, de nem volt ott, �gyhogy elindultam a kertbe. Biztos voltam benne, hogy meg fogom tal�lni , valamelyik szikl�n vagy fa alatt �cs�r�gve. Legnagyobb meglepet�semre azonban Frey-el �s m�g n�h�ny vele egykor� padawannal futottam �ssze a v�zes�s mellett. Nem l�ttam pontosan, mit csin�lnak, de �gy t�nt, szeg�nyt cukkolj�k megint.
-B�na Frey… B�na…. �s m�g el is menek�lt�l…. �gyetlen vagy… M�g megsz�kni se tudsz… Kihez ment�l, anyucihoz, a kocsm�kba?
�sszevontam a szem�ld�k�m, de elhat�roztam, hogy nem l�pek k�zbe. Elv�gre nem leszek itt mindig, hogy megv�djem. De nem is volt r� sz�ks�g. Frey az egyetlen okosat tette, amit ilyenkor tehetett; felemelt fejjel, n�m�n otthagyta �ket.
Megk�nnyebb�lten mosolyogtam. ’A gyerek tanul’  �s m�r indultam is tov�bb az �sv�nyen.
-Ardenis!- ki�ltott, amikor �szrevett.
-Szia!- n�ztem r� vid�man, b�r nem tudtam figyelmen k�v�l hagyni a t�bbi padawan megd�bbent szisszen�seit.
-Milyen volt a Tan�cs?- k�rdeztem r�sztvev�en.
-Nem volt v�szes- vonta meg a v�ll�t. –Szerintem Skywalker mester �ta megszokt�k az ilyesmit- vigyorgott.
’Nem � volt az els�, akit k�borl� hajlammal �ldott meg az Er�’ mosolyogtam magamban. Az �n padawan koromban m�g Qui-gonnr�l sz�ltak a megl�g�s mes�k, Templom sz�lt�ben-hossz�ban r�la pletyk�ltak a padawanok. �s gyan�tottam, hogy Wilwarin is hasonl� eset lehetett.
-M�sz el megint?- z�kkentett ki a gondolatmenetb�l. Agg�dva villantak meg a szemei.
-Igen, megyek. De most nem a frontra, meg nem is nyomozni. A Kamin�ra megy�nk Wilwarinnal kik�pz� tisztnek- fintorogtam. Elismer�en f�ttyentett. Nem kezdtem el neki magyar�zni, hogy mennyire nincs ebben semmi elismer�sre m�lt�. Hiszen majdhogynem b�ntet�sk�nt kaptuk a Tan�cst�l a feladatot. �n legal�bbis mindenk�pp.
-�dv�zl�m Wilwarint!
-�tadom- b�lintottam.
-Akkor az Er� legyen veled Ardenis mester- hajolt meg �nnep�lyesen.
-Veled is Frey! �s m�g mindig nem vagyok mester- hajoltam meg mosolyogva.
Mentemben m�g l�ttam, ahogy a t�bbiek megint k�r�lveszik, de a g�nyt most mintha rejtett �mulat v�ltotta volna fel. Furcsa volt, ahogy a fiatalok �rz�sei v�ltoztak az Er�ben. Nagyon gyorsan, nagyon k�nnyen. Szinte �szrev�tlen�l, m�g akkor is, amikor nem felsz�nes �rz�sekr�l volt sz�… Gondolataimba mer�lve ballagtam tov�bb, amikor.
-Hapci- t�sszentettem megint. Szemem sark�b�l v�r�s �rnyat l�ttam elsuhanni a f�k k�z�tt.
Azonnal ut�na vetettem magamat, fut�s k�zben meggy�z�dve r�la, hogy f�nyszably�m lecsatol�sra alkalmas �llapotban van az oldalamon.
’Mi lehet ez?’ k�rdeztem magamt�l agg�dva.
�s szinte abban a m�sodpercben d�bbenten �lltam meg.
Pr�d�m a t� feletti egyik szikla tetej�n cs�cs�lt, sz�j�ban egy kismad�rral.
Nyak�ban aranybil�t�t l�ttam megvillanni, �s egy pillanatra tiszt�n ki tudtam venni a nevet: Satine.
Pr�d�m egy hatalmas macska volt!!
 Egy k�l�n�sen ronda, v�rhenyes macska.
K�vetkez� jelenettel kapcsolatban el�re is menteget�zn�m kell.
V�delmemben teh�t:

1. Soha ki nem �llhattam a macsk�kat (nem tudom, mi�rt)
2. Allergi�s is vagyok r�juk
3. A mad�rk�kat viszont kifejezetten szerettem
4. Kicsit m�g f�radt voltam
5. Satine neve m�g mindig nem hangzott t�l j�l sz�momra
6. �s �gy egy�ltal�n mit keres a Templom kertj�ben egy macska?!?!

Sz�val l�nyeg a l�nyeg, f�nyszablya el�, hatalmas sz�kken�s…. �s az utols� pillanatban k�pes volt leugrani a rohadt d�gje.
’A macsk�k nem �sznak. Ez pedig k�pes volt beugrani a t�ba??? Mif�le fenevad ez?’ �s d�bbenten kuporodtam le a szikla sz�l�re, hogy len�zzek a v�zre. Arra v�rtam, hogy messze magam alatt l�tok majd egy kap�l�dz� alakot. Ehelyett t�z centire t�lem ott cs�cs�lt a d�g.
A rohadt nagy s�rga szemei pislogtak velem szembe, egy gyan�san ismer�s, v�r�s tark� fedez�k�b�l.
H�t igen, a szikl�nak volt egy als� kisz�gell�se, amit �n fel�lr�l nem l�thattam. Ezen az als� p�rk�nyon �ld�g�lt Obi-Wan, �s d�delgette azt a ronda v�r�s d�mont.
-Ardenis, ne a macsk�mon vezesd le az indulataidat, k�rlek!
’Tess�k?!?!’
Szerintem l�tta rajtam, hogy okosabb, ha elkergeti az a d�g�t, �gyhogy szel�den letette maga mell�, mire az azonnal felszaladt a szikl�n �s elt�nt a kertben. D�bbenten n�ztem ut�na.
Azt�n vissza Obira. Azt�n a macska ut�n. Azt�n Obira. �szre se vettem, hogy v�r�s�dik a feje.
-�hm, Ardenis- kezdte volna, de megakad�lyoztam.
-Hagyd csak! Ink�bb nem is szeretn�m tudni-legyintettem.- Csak sz�lok, hogy miattad b�gtem �lland�an a Templomban…
Felszaladt a szem�ld�ke.
-Nem �gy �rtem- csattantam fel paprika pirosan.- A h�lye macsk�d miatt. Allergi�s vagyok a macsk�kra.
-Oh- De tov�bbra is k�rd�en n�zett r�m.
-Igaz�b�l csak el akartam k�sz�nni- vontam v�llat enyh�n s�rt�d�tten ’Mi ez m�r megint Satine-al?’
-Ardenis…-l�tszott rajta, hogy nem nagyon tudja, hogyan fogjon bele a mond�k�ba. K�v�ncsian v�rtam.- Legy�zted Anakint.- v�gta ki dr�maian. ’T�nyleg. El is felejtettem. Mit kell ezen ennyit �gyezni??’
-Kezd�k szerencs�je- v�gtam r� egyb�l.
-Nem hiszem- r�zta a fej�t.- Megv�ltozt�l.
-Nem hiszem- r�ztam most �n a fejemet, mire legal�bb � is elmosolyodott.
-J�l sejtem, hogy ezt most nem lehet megbesz�lni veled?
-J�l- b�lintottam. Pillanatnyilag egyszer�en nem �rdekelt Anakin vagy a p�rbaj.
-Akkor gyere- intett.- El akarok k�sz�nni Wilwarint�l is.
�gy h�t egy�tt ballagtunk fel a platformhoz, ahol Wil m�r t�relmetlen�l toporogva v�rt minket.
Obi-Wan elk�sz�nt t�le is- nem halottam mit mondott neki, de Wil egyszerre j�kedv� �s kicsit ideges is lett t�le- �s m�r indultunk is. Ahogy � els�v�tett a horizont fele, m�g h�trakiab�ltam Obinak:
-Csak annyit �rulj el, hogy kit�l van a macska.
Nem v�laszolt, de hirtelen nyakig elv�r�s�d�tt. �s ez el�g volt ahhoz, hogy teljes sebess�gre kapcsolva t�njek el a k�zel�b�l.
’Satine-t�l. H�t persze!’