-Meg�llek titeket! Komolyan! Egyenk�nt, sz�pen lassan. Mindenkit.
-Ugyan Ardenis, ne csin�ld itt a dr�m�t, el vagy l�tva, �r�lj neki. M�skor majd jobban f�kusz�lsz a jelenre. Tanulj a hib�idb�l!- Obi-Wan szigor�an n�zett r�m…’El vagyok l�tva? �s ennek �r�ln�m k�ne? Ne agg�dj, te is mindj�rt el leszel l�tva, de ��gy!! Azt�n megl�tod, �r�lsz-e neki!’ Valahol m�lyen persze tudtam, hogy r�szben mindenk�pp igaza van, de m�g messze nem tartottam ott, hogy ezt be is ismerjem. �s az, hogy Szik�t a k�zelembe engedte, j�csk�n h�tr�ltatott ebben.
- Hercegn�, hogy lehet, hogy beleegyez�s�t adta a katonai fel�lvizsg�lathoz?- fordultam �rtatlanul csevegve Satine-hoz.
-Nem adtam beleegyez�sem…- sziszegte m�rgesen.- Csak az�rt nem k�ldelek azonnal haza titeket, mert v�szhelyzetben voltunk.
-De h�t…. A kl�nok m�r napok �ta �ton kell, hogy legyenek. Mi nem tudtunk r�la semmit, de Obi-Wan biztosan…
-Napok �ta?!- csattant fel Satine. –Napok �ta?! Obi-Wan!- fordult volna d�h�sen mestihez, de � valami csod�latos k�pess�ge folyt�n eddigre elsziv�rgott mell�l�nk.- Na, lesz m�g mit magyar�znod-d�h�ng�tt a hercegn� �s elcs�rtetett, gondolom, hogy megkeresse �s helyrerakja Obit.
-Ardenis!- n�zett r�m Wil szemreh�ny�an.
-Meg�rdemli.- d�rm�gtem s�t�ten.- �s te is meg�rdemeln�l valami hasonl�t.
-Mi�rt?- meresztett r�m �rtatlan szemeket.
-Tudod te nagyon j�l, hogy mi�rt! Mondtam, hogy ne engedd Szik�t a k�zelembe! �n mondtam! De te direkt �lvezted az eg�szet.
-Ardenis, musz�j volt, hogy ell�sson valaki, �s Szike az egyetlen felcser- Wilhez eddigre eljutott, hogy nem vagyok humoros kedvemben, agg�dva pr�b�lta elmagyar�zni az �ll�spontj�t.
-Enn�l �n is jobban l�tom el magam.- d�h�ngtem, fogaim k�z�tt pr�selve ki a szavakat. Fogalmam se volt, mit m�velt az az �tkozott lombiklak� a bok�mmal, de ha lehet, m�g egy kicsit jobban f�jt, mint az „ell�t�s” el�tt.
�gy �ltal�noss�gban m�rhetetlen�l elegem volt mindenb�l. El is hat�roztam, hogy amint vissza�r�nk Mandalore felsz�n�re, �n magam keresek valami hat�sosabb f�jdalomcsillap�t� m�dszert. M�g Qui-gonnt�l tanultam, b�r az is igaz, hogy a lelkemre k�t�tte, ne rekl�mozzam senkinek, hogy az � tan�csa.
A vissza�t meglehet�sen esem�nytelen�l telt, nem is vett sok id�t ig�nybe, viszont a kl�nok k�zben �t�lt�ztek civil ruh�ba. Na ezt, mondjuk a vil�g�rt sem hagytam volna ki, viccesebbek voltak, mint �n, mikor el�sz�r kellett hivatalos derani viseletet hordjak. K�nyelmetlen�l ficeregtek �lt�kben, �lland�an l�ttam, ahogy sz�l�sra nyitj�k a sz�jukat, csakhogy �jra �s �jra r�d�bbenjenek, hogy nincs rajtuk sisak �s mi is hallan�nk. Id�nk�nt m�g az is el�fordult, hogy cs�ny�n bevert�k egy-egy v�gtagjukat a folyos� fal�ba. Hi�ba, hozz� voltak szokva, hogy egy ilyen �tk�z�s meg se kottyan nekik. Na �s az a sz�g egyenes �ll�s, ami a feh�r uniformisban teljesen term�szetes �s megszokott volt… Egyenesen ijeszt�nek bizonyult a civil ruh�zatban.
Arr�l nem is besz�lve, hogy ak�rmilyen ravaszul kigondolt civil �lca m�sodpercek alatt leleplez�d�tt, el�g volt 4-5 kl�nnak egym�s mell� �llnia, hogy gyan�s legyen a dolog. El is hat�roztuk, hogy nem nagyon mutatkozhatnak h�romn�l t�bben egy�tt.
Ez�rt azt�n- hagyv�n, hogy Satine �s Obi kiveszekedj�k magukat- Wil �s �n Visszhang, �t�s �s �k�l t�rsas�g�ban indultunk el a Death Watchos k�mek felkutat�s�ra. Vagyis f�jdalomcsillap�t�s ut�n n�zni. A kett� v�g�lis t�rt�netesen egybeesett.

A sztori szerint- ugyanis Wilwarin �s �k�l egyszer�en ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen egy t�rt�net- �k�l �s �t�s ikrek voltak, szerencs�tlen Visszhang pedig az � fogyat�kos �csik�j�k, aki �lland� fel�gyeletet ig�nyel, mert �lland�an m�sokat ut�noz. Wil persze j� sokat kacar�szott a t�rt�neten, szerencs�tlen katona meg csak hallgatta n�m�n, �s olyan megad�an, hogy eg�szen megsajn�ltam. Eddigre kezdtem am�gy is kicsit harap�s lenni, mert a bokaf�j�s egyre er�s�d�tt, �gyhogy felvettettem, hogy a sztori szerint Wil ak�r lehetne Visszhang bar�tn�je is, mire mindketten l�tv�nyosan elv�r�s�dtek �s elkomorultak, de legal�bb a t�rt�netgy�rt�s abbamaradt. Igaz, gyan�tottam, hogy bar�tn�m csak a m�sik k�t kl�n jelenl�te miatt nem balh�zik velem.
-Ardenis...
-Igen?
-Van valami konkr�t elk�pzel�sed, hogy hova megy�nk?- M�r percek �ta csendben menetelt�nk egym�s m�g�tt. �n vezettem a sort, Wil f�lig mellettem, f�lig m�g�ttem, ide-oda n�zegetve, a h�rom kl�n meg libasorban ut�nunk. Egyszerre l�ptek, egyenesen el�re meredve, s�t, m�g a karjukat is egyszerre mozgatt�k, tal�n �k�l tart�sa volt egy kicsit laz�bb �s term�szetesebb, mint amit megszoktunk t�le.
-Nincs. Megtenn�d, hogy sz�lsz ennek a nagycsal�dnak itt, hogy nem annyira meggy�z�, ahogy itt vonulnak? Az a c�l, hogy beolvadjunk, nem tudom eml�kszel-e?
-J�lvan, v�g�lis nem �n teszek �gy, mintha h�romtag� d�szmenet lenn�nk-fintorgott Wil �s h�trafordult, hogy rendet rakjon a katon�k k�z�tt. Nem figyeltem oda, pontosan miket mond, de a v�geredm�nyk�nt, term�szetesen, Visszhang le lett kussolva. Igaz, legal�bb a libasor is felbomlott egy kiss� laz�bb alakzatt�.
-Helyben vagyunk- jelentettem ki vid�man. Mandalore f�v�ros�nak valami nyomornegyed�ben j�rhattunk, k�zel a nagyhaj�k kik�t�j�hez. A kocsma, ami el�tt meg�lltunk, „A n�gy r�szeg rakod�munk�s”-hoz volt c�mezve. Eg�szen k�l�nleges fajt�j� l�nyek sokas�ga t�molygott a sz�k utc�kon, s�t�t alakok, s�t�t arccal b�multak minket, v�gre- valah�ra megt�rve a sz�ke haj�, feh�rb�r� Mandalore- mint�t.
Wil �s �n megk�nnyebb�lten l�kt�k h�tra a csukly�nkat, �k�l �s �t�s is meglehet�s k�v�ncsis�ggal szeml�l�d�tt, Visszhang viszont �rezhet�en feszengett.
-Tulajdonk�ppen �t mi�rt hoztuk magunkkal?- b�k�tt h�tra Wil.
-Gondolom �t�ssel akart j�nni. Mindegy, most m�r jav�thatatlanul itt van- vontam meg a v�llam. –Ak�r j� k�pet is v�ghatsz hozz�!- b�ktem oldalba bar�tn�met, mik�zben azon gondolkodtam, tulajdonk�ppen mit is k�vetett el szeg�ny katona, hogy Wilnek ennyire a b�gy�ben van. ’Hacsak…’
De egyel�re nem mertem tal�lgatni, m�g gondolatban sem. Ehelyett ink�bb besorj�ztunk az iv�ba �s elk�ldt�k Wilwarint, hogy hozzon pi�t. (Abban kiv�telesen mind az �ten egyet�rtett�nk, hogy neki van a legnagyobb tapasztalata ilyesmiben…)
–Valami er�set- ki�ltottam ut�na. �gy �reztem, �sszet�r�k valamit, ha nem enyh�l a pokoli f�jdalom, legal�bb valamelyest a bok�mban. Csak �s kiz�r�lag a t�z �v jedi tr�ningnek k�sz�nhettem, hogy nem hemperegtem a f�ld�n, ord�tva �s s�rva.
Wil v�g�l visszat�rt egy-egy poh�r Kor�liai brandyval �s h�rom poh�r… gy�m�lcsl�vel.
K�rd�en n�ztem r�.
-Higgy nekem! Nem szeretn�d �ket r�szegen l�tni…
V�llat vontam �s egy hajt�sra elt�ntettem az italom.- �hh… Ha te mondod.
M�ris jobb volt a helyzet, b�r nem tudtam nem �szrevenni Wilwarin kimered� szemeit. Nem �rtettem, mi baja volt… Igaz, hogy a k�rnyezetem m�r t�z perc eltelt�vel finoman hom�lyosodni kezdett, de a bok�m eddigre t�nyleg alig f�jt. K�rtem Wilt, hogy hozzon m�g egy adagot -fejcs�v�lva tette le a saj�t pohar�t, amit m�g f�lig sem fogyasztott el-… �s kihaszn�ltam az alkalmat.
-Mondd csak Viszi!- (Na igen, eddigre kezdtem kiss�…k�zvetlenn� v�lni. V�delmemben felhozn�m, hogy a kor�liai italok kifejezetten er�sek, �n pedig csak �s kiz�r�lag derani �s alderaani min�s�gi borokat ittam ez id�ig).- Sz�val mondd csak, mi�rt pikkel r�d ennyire Wil?
Visszhang egy darabig r�m�lten meredt r�m, k�ts�gbeesetten, hogy v�laszolnia kell… Azt�n olyat tett, amit azt hiszem m�g soha. Felkapta bar�tn�m megmaradt poh�r brandyj�t, �s egy hajt�sra kiitta, gondolom az�rt, mert ezt l�tta az egyetlen m�dnak a v�lasz elker�l�s�re. Ezzel pedig elszabadult a pokol. �t�snek term�szetesen szint�n innia kellett, �s ugyan, ki lenne a t�rsa ebben, ki venne nekik a pi�t, ha nem a „tapasztalt” �k�l. Mert � m�r Wilwarinnal ivott egy s�rt a Pantor�n. ’Hogy mi? �s �n ebb�l kimaradtam?’ �s ha �k�l megh�vja �t�st, akkor �t�s is megh�vja a testv�r�t, hogy term�szetesnek l�tsszon a dolog. „Ki hallott m�r olyanr�l, hogy valaki csak egy poh�r alkoholt iszik egy b�rban?” Megd�bbent�, mennyire elk�telezettek lettek egyszeriben a civil �lca ir�ny�ban.
Mindenesetre mire Wilwarin visszat�rt a m�sodik poh�r italommal (fogalmam sincs, mi tarthatott neki ilyen sok�ig), �t�s �s �k�l egym�st t�lkiab�lva magyar�zt�k nekem a f�stgr�n�tok m�k�d�si elv�t �s haszn�lati utas�t�s�t. Visszhang halkan csukladozott az asztalra borulva, �s csak n�ha sz�lt k�zbe, amikor valamelyik kl�n rosszul id�zte a kezel�si szab�lyzatot. Wilwarin leesett �llal b�mult.
-Most mit akarsz, hadd sz�rakozzanak egy kicsit- kacsintottam vid�man. Gyorsan elvettem a kez�b�l…- ok�, m�sodik pr�b�lkoz�sra m�r t�nyleg a kez�b�l �s nem az orr�b�l- a poharamat, mert f�ltem, hogy meggondolja mag�t, �s felh�rpintettem azt is. A k�ldet�s egyik r�sze mindenesetre teljes�tve volt, a bok�m m�r egy�ltal�n nem f�jt. A k�ldet�s m�sik r�sz�re, pedig valami�rt egyszer�en nem gondoltam, el�gedetten d�ltem h�tra…

Be kell valljam, csak halv�ny eml�keim vannak m�ig arr�l, hogy mi is t�rt�nt pontosan „A n�gy r�szeg rakod�munk�shoz”- ban. �ll�t�lag… �hh, ink�bb nem is mondok semmit. Ahogy kil�pt�nk- j�csk�n hajnal fele- az utc�ra, egyszerre valami furcsa dolog ragadta meg am�gy meglehet�sen random m�don m�k�d� figyelmemet. M�g k�r�l�ttem kellemes k�oszba olvadt minden �s mindenki, addig valami�rt tiszt�n ki tudtam venni az utca v�g�n, a dokkok fel� lopakod� alak kez�n a jelet…
-Death Watch- motyogtam f�lig �ntudatlanul, de a gondolat valahogy egy csap�sra �szhez t�r�tett.
-Hogy az a kriffverte- szitkoz�dtam, mik�zben futva indultam az alak ut�n, k�ts�gbeesetten igyekezve, hogy ami kev�s kapcsolatom m�g volt az Er�vel, azt az anyagcser�m felgyors�t�s�ra haszn�ljam. Norm�lis esetben egy jedinek nem okozott k�l�n�sebb gondot 6-8 poh�r brandy elfogyaszt�sa sem, mert az anyagcsere felgyors�t�s�val az italok szinte hat�stalannak bizonyultak. Igaz, hogy ez is csak bizonyos hat�rig m�k�d�tt. �s az is igaz, hogy nekem aznap este eszem �g�ban sem volt cs�kkenteni az alkohol hat�s�t. Vesztemre. Nem f�rt a fejembe, hogyan lehettem ekkora �r�lt, hogyan lehettem ilyen borzaszt�an felel�tlen.
�reztem, hogy Wilwarin szalad mellettem. � sem maradt teljesen j�zan, b�r l�nyegesen kev�sb� volt spicces, mint �n. Visszhang tartotta vel�nk a temp�t, �k�l �s �t�s viszont teljesen lemaradtak.
-Chizzk!- sziszegtem d�h�sen, ahogy befordultunk az utca v�g�n. T�ntorogva f�keztem le, m�rgemben j� nagyot r�gtam a sarokh�z fal�ba. A f�j�s l�bammal... Az utca ugyanis h�romfel� �gazott tov�bb, de teljesen �res volt m�r mind a h�rom sik�tor.
-Merre ment?- k�rdezte Wil zih�lva. Nem tudom, hogyan t�rt�nhetett, de csak most �rt oda mell�m, Visszhang szorosan a sark�ban. A m�sik k�t katona m�g mindig csak az utca k�zep�n�l j�rt valahol.
-Fogalmam sincs…- r�ztam a fejemet. K�ptelen lettem volna nyomot olvasni az Er�n kereszt�l, nem besz�lve arr�l, hogy �t�st �s �k�lt nem lehetett magukra hagyni ebben az �llapotban. (Visszhang eddigre m�r k�tszer kidobta a taccsot, �gyhogy relat�ve kij�zanodott a t�bbiekhez k�pest)
-Mi legyen?- k�rdezte bar�tn�m tan�cstalanul.
-Menj�nk haza!- s�hajtottam.- Holnap visszaj�v�nk �s megpr�b�lunk kider�teni valamit, de ennek most semmi �rtelme…- Csal�dottan indultam vissza, hogy �sszeszedjem a k�t k�v�lyg� katon�t.
-�gy �rted ma visszaj�v�nk?- k�rdezte Wilwarin �lesen.
-Igen- ny�gtem f�jdalmasan, tudv�n, hogy j�val t�bb pihen�sre lenne sz�ks�gem.- Ma visszaj�v�nk.
Azzal belekaroltunk egy-egy katon�ba- Visszhang ment k�z�pen, r� ketten nehezedtek- �s elindultunk a palota fel�. Csak rem�lni mertem, hogy lesz valahol egy mell�kajt�, amin kereszt�l beslisszolhatunk �szrev�tlen�l.

Szinte hihetetlen, de t�nyleg nem lett botr�ny az �gyb�l. Obi-Wan t�ls�gosan el volt foglalva Satine-al ahhoz, hogy egy�ltal�n t�r�dj�n vele, hol is k�dorogtak a tan�tv�nyai. R�k�rdezett ugyan, hogy mi t�rt�nt, �s mi el is mondtuk neki- az iv�szatot, term�szetesen cenz�r�ztuk az elbesz�l�sb�l- de r� se k�rdezett, hogy pontosan mi�rt is voltunk k�ptelenek az �ld�z�sre. R�nk hagyta, hogy m�g aznap visszamenj�nk.
-A hercegn� haj�ja holnap hajnalban indul. Satine-nak musz�j eljutnia a Szen�tusba, hogy a megfelel� helyen fejtse ki a n�zeteit. Itt k�l�nben sincs biztons�gban, �gyhogy kifejezetten �r�ln�k neki, ha addig siker�lne kider�tenetek valami haszn�lhat�t…- s�hajtva r�ncolta a homlok�t. Szinte megsajn�ltam. De azt�n eszembe jutott, mennyire �rdektelen�l �s hidegen viselkedett velem att�l a pillanatt�l kezdve, hogy landoltunk a Mandalore-on. Sz� n�lk�l, b�lintva vettem tudom�sul az inform�ci�kat, �s n�m�n s�t�ltam ki a teremb�l. Wil szint�n sz�tlanul k�vetett, b�r �reztem rajta, hogy tele van k�rd�sekkel.
-Most hov�?
-Aludni- ny�gtem…

De m�g Wilwarin b�k�sen szuszogott mellettem, �n �lmatlanul �ltem a lakoszt�lyunk ablakp�rk�ny�n. Valami gyomorszor�t�, balj�s �rz�s ker�tett hatalm�ba, az Er� zavaros volt, a j�v� k�d�s �s hom�lyos. �s a rossz el��rzet nem akart sz�nni.
�r�kkal k�s�bb m�g mindig t�gra nyitott szemmel meredtem a plafonra. Wil tov�bbra is megnyugtat�an, egyenletesen l�legzett, �n viszont hi�ba pr�b�ltam m�r huszon�t�dik medit�ci�s gyakorlatot, egyre �berebb �s �berebb lettem.
Ez�rt azt�n sutba v�gva minden jedi m�dszert, a derani altat�t d�doltam magamban, �s visszaid�ztem az az�rk�k tengerszemek nyugalm�t, a havas hegyeket, az arquonok sz�lben hull�mz� ez�st�s bund�j�t...

Mire a f�nyszablya z�mm�gve �letre kelt a kezemben, a f�lig tudatos, f�l�lomban v�gbevitt Er�-l�k�s hang n�lk�l rep�tette ki a szob�b�l a t�mad�t. T�voli robaj hallatszott, azt�n csend.
-Upsz. Rossz �lom.
Vill�mgyorsan v�gtattam ki, hogy megn�zzem, kivel b�ntam el… �s legnagyobb megd�bben�semre Visszhang volt az, aki a folyos� legv�g�n, a fal t�v�be roskadva fek�dt.
-J�l vagy?- A deaktiv�lt f�nyszablya a hely�re ker�lt, azonnal let�rdeltem mell�, hogy ellen�rizzem, minden rendben van-e.
-Igenis, parancsnok.
-Ardenis- jav�tottam ki s�hajtva, mik�zben felseg�tettem.
-Igenis- tisztelgett, de nem mondta ki a nevem.
-Bocs- n�ztem r� sajn�lkozva.- Legk�zelebb �vatosabban �bressz fel egy jedit! A saj�t �rdekedben- pr�b�ltam humoriz�lni, de term�szetesen nem kaptam m�st vissza, mint egy t�k�letesen kontroll�lt, fegyelmezett, szab�lyos tisztelg�st, �s egy „igenis parancsnokot”.
-Nem fordul el� t�bbet!
Ism�t s�hajtottam. Visszhang �szint�n rem�nytelennek t�nt, hi�ba is jav�tottam volna ki. Egyszer�bb volt elviselni, hogy olyan amilyen, gondolom, a t�rsai is ezt tett�k.
-Mit is akart�l tulajdonk�ppen?- v�ltottam t�m�t.
-Wilwarin parancsnokkal szerettem volna besz�lni.- v�laszolta halkan. Azt hittem hanyatt esek. ’Az � hely�ben nagy �vben ker�ln�m el Wilt, de, ha m�r musz�j mellette legyek, legal�bb igyekezn�k meg se sz�lalni…Nade besz�lgetni… Teljesen meg�r�lt?’
-Megk�rdezhetem, hogy mi�rt?
-Fel akarom h�vni a figyelm�t egy gyan�s alakra, aki vesz�lyt jelenthet r� n�zve.
-Kifejten�d?- n�ztem r� tan�cstalanul. ’Kire gondolhat? Szike elvben csak r�m jelent vesz�lyt! B�r n�la sose lehet tudni…’
-A palota kiseg�t� szem�lyzet�hez tartozik. Sz�ke 170 cm magas, k�k szem� 20 �ves f�rfi. A nev�t m�g nem siker�lt kider�tenem, de dolgozok az �gy�n. A nap folyam�n t�bbsz�r is Wilwarin parancsnok fel�l �rdekl�d�tt, �ll�t�lag az �rkez�se napj�n tal�lkozott vele. Mi, term�szetesen megtagadtuk az inform�ci�-szolg�ltat�st, b�r a 212-eseket neh�z volt visszafogni- enyhe rosszall�s �lt ki az arc�ra. �n viszont alig b�rtam ki nevet�s n�lk�l.
-Mif�le inform�ci�k �rdekelt�k?- k�rdeztem nagy komolyan.
-A parancsnok kora, temperamentuma �s… mag�n�lete.- v�gta ki a katona.
Nem b�rtam ki, kirobbant bel�lem a nevet�s. ’Milyen k�r, hogy Visszhang nem „adott ki inform�ci�t” Ha valaki, � mes�lhetne sr�cnak Wil temperamentum�r�l… ’
� ek�zben szinte agg�dva figyelt engem, gondolom elk�pzelni sem tudta, mi lehet ebben ennyire vicces.
-H�t, ha r�m hallgatsz, akkor ezt nem mondod el neki!
-Ez parancs?
-Nem.- feleltem d�bbenten. -Csak egy tan�cs volt, az teszel, amit j�nak l�tsz.
B�lintott, majd r�vid gondolkod�s ut�n elindult a lakoszt�lyunk fel�. ’Komolyan mondom, ha rajta m�lik, kiny�ratja mag�t! Direkt nehez�ti a dolgokat’ d�rm�gtem magamban kiss� d�h�sen, �s elindultam ut�na, hogy megv�djem, amikor Wil mag�hoz t�r.
Sajnos a dolgok nem alakultak ennyire k�nyelmesen. Az emlegetett mandaloriai sr�c ugyanis �ppen akkor fordult be a szob�nkba. Visszhang k�sleked�s n�lk�l v�gt�ba ugrott.
-Visszhang, ne!- de m�r nem hallotta. -Kriff- a s�r�lt boka m�g mindig nem volt j�ban velem.
Mire utol�rtem �s beugrottam a szob�ba, m�r k�s� volt. A sr�c remegve guggolt a sarokban, Visszhang �t�sre emelt k�zzel f�l�tte, Wilwarin l�ngsz�r�val kez�ben, pizsam�ban, �gnek mered� hajjal. ’Ha nem tudn�m, hogy mi lesz ennek a v�ge, m�g j�l is sz�rakozhatn�k’ suhant �t az agyamon.

-KATONA! Vigy�zz!
Visszhang szeg�ny feszesn�l is feszesebb vigy�zban, olvashatatlan arccal �llta Wilwarin d�hroham�t.
-Esz�n�l van?
-Wil!- pr�b�ltam k�zbesz�lni, de meg se hallott.
-Ki adott mag�nak felhatalmaz�st, hogy bej�jj�n ide? Hogyan gondolta ezt m�gis?
-Igen, hogyan gondolta?- kakaskodott a sr�c. Eddigre fel mert �llni �s igyekezett b�tornak l�tszani. Visszhang keze �k�lbe szorult, �s egy pillanatig nem voltam biztos benne, hogy mi bizonyul er�sebbnek, a v�gy, hogy beh�zzon egyet, vagy a genetikus szab�lytisztelet. Szerencs�re az ut�bbi gy�z�tt. Bar�tn�m meg fokozatosan lilult k�zben.
-Wil, higgadj le- szor�tottam meg a karj�t er�lyesen.- �n adtam enged�lyt neki. Besz�lj�tek meg, mi most elmegy�nk!- n�ztem szigor�an a sr�cra.
-De…-egyetlen pillant�som eln�m�totta, kiss� �sszezuhanva k�vetett a folyos�ra.
-Figyelj r�m! Ha �n most b�rkinek elmondom, hogy itt mi t�rt�nt, te azonnal rep�lsz a palot�b�l, ezzel rem�lem tiszt�ban vagy- ford�tottam szembe magammal.
L�tszott rajta, hogy valami kem�nyet akar odamondani, v�laszolni szeretett volna, de nem tudott mit. Egyre m�lyebbre k�kadt a feje.
-Ne agg�dj, nem szok�som �rulkodni- tudatosan haszn�ltam a gyermeteg kifejez�st, hogy �szre t�r�tsem- de mindent, ami itt t�rt�nt, sz�pen el kell felejtened. Azt is amit gondolsz, vagy csak szeretn�l Wilwarinnal kapcsolatban.
-Beleszerettem!- jelentette ki dacosan. �reztem, ahogy el�nt a d�h. ’Beleszerett�l? Semmit sem tudsz r�la! Mi az, hogy beleszerett�l? Az emberek annyi mindent kevernek �ssze a szerelemmel. Buta k�ly�k...’
-Ostoba!- szisszentem fel m�rgesen.
S�rt�d�tten n�zett r�m.
-Hadd egyszer�s�tsem le neked a dolgokat. � jedi. Nem �rdekled, nem k�t�dhet. Te, pedig borzaszt� gyorsan rep�lsz innen, ha m�g egyszer megl�tlak. Arr�l nem is besz�lve, hogy ha nem vagy �vatos, a K�zt�rsas�gi Hadsereg r�gt�n�t�l� b�r�s�ga joggal v�gez veled, mint k�mmel. ’Tess�k Visszhang, el�l�ptettelek egyszem�lyes b�r�s�gg�!’
Mozdulni sem tudott. Val�sz�n�leg nem ilyen reakci�ra sz�m�tott a „vallom�sa” ut�n. ’Azt hitte, meg leszek hatva… Hah’
�sszet�rve fordult el t�lem, �s elindult.
-H�bor� van- sz�ltam ut�na valamivel higgadtabban.- Majd meg�rted.
’El�bb mint szeretn�d’ tettem hozz� magamban.
Ideje volt �sszeszedni Wilt �s ut�nan�zni, hol j�rhat tegnapi Death Watchos bar�tunk.

Ez�ttal kettesben kutattuk az utc�kat. A t�rt�ntek ut�n �gy �reztem, legjobb lesz, ha egy kl�n sem j�n vel�nk, �s ezzel Wil is �gy lehetett, mert- �let�ben el�sz�r-nem hi�nyolta a jelenl�t�ket. Legal�bbis nem hangosan. Csendben haladtunk teh�t egym�s mellett, egyr�szt, mert nem volt kedv�nk besz�lgetni, m�sr�szt, mert mindketten az Er�re igyekezt�nk f�kusz�lni. A nyomolvas�s, az Egyes�t� Er� egyik�nknek sem volt er�s oldala, k�tszeresen kellett igyekezn�nk, hogy egy�ltal�n valahov� eljussunk a feladattal.
Felismertem a k�rny�ket, a galaktikus kik�t�n�l voltunk, egy blokknyira az omin�zus kocsm�t�l. �ntudatlanul futattam v�gig a kezem a mocskos �p�let fal�n, ahogy siett�nk el�re.
�ssze�rnek az ujjaink. Jel van a kez�n, bele�getve a b�rbe, m�g frissen, f�jdalmasan. Siet. V�zbe m�rtja. Piros v�r old�dik le r�la.
-Ugh. Ezt nem akartam volna l�tni- szisszentem fel. Kicsit �melyegtem.- Erre ment- mutattam, �s Wil sz� n�lk�l indult a jelzett ir�nyba.
Most megint egy j� ideig nem t�rt�nt semmi. Haladtunk egyenesen el�re, id�nk�nt meg- meg �llva, meg�rintve a f�ldet, a falakat, rem�lve, hogy �jabb v�zi�t, �jabb nyomokat tal�lunk. Sikertelen�l. Majd f�l �r�ig gyalogoltunk �gy, sik�torokon jobbra �s balra fordulva, an�lk�l, hogy ok�t tudtuk volna adni, mi�rt arra megy�nk, amerre. N�ha � vezetett, n�ha �n, felv�ltva �rezt�k biztosan, hogy j� ir�nyban haladunk, �s vesztett�k el teljesen a nyomokat az Er�ben.
Egyszer csak egy el�gaz�sn�l megtorpantunk. Egyik�nk sem tudta, merre kellene folytassuk.
-Ennek �gy nincs semmi �rtelme! Milli� el�gaz�son j�tt�nk kereszt�l, ak�rhol lehet m�r az a k�m… �s k�l�nben sem tudjuk biztosan, hogy t�nyleg l�tezett-e…- b�r magam is pontosan tudtam, hogy ez nem igaz. Egyr�szt, mert Wilwarin nem volt r�szeg �s � is l�tta, m�sr�szt, mert addigra �n sem voltam m�r az. Legal�bbis nem annyira, hogy jelen�seket l�ssak. Na meg azt a k�pet sem lehetett egyk�nnyen elfeledni, amit az Er� mutatott nekem egy f�l �r�val ezel�tt.
-Akkor mit csin�ljunk?
Miel�tt azonban v�laszolhattam volna, Wil megugrott �s rohant, rohant, hogy alig b�rtam utol�rni. Nem k�rdeztem, mit l�tott, vagy mit akar, a besz�d csak h�tr�ltatott volna.
Minden er�mmel arra koncentr�ltam, hogy visszaszor�tsam a f�jdalmat, ami m�g mindig alattomosan feljebb �s feljebb k�szott a bok�mb�l, b�r m�r tagadhatatlanul sokkal jobban voltam. Ahogy egym�s mellett v�gtattunk hom�lyosan �rz�keltem, hogy az intergalaktikus kik�t�h�z �rkezt�nk vissza. Kereszt�ls�v�tett�nk a dokkokon, egyik platformr�l a m�sikra rep�lve. �gy ut�lag belegondolva, el�g l�tv�nyosak lehett�nk, f�leg, mert teljesen Wilwarinra hangoltam magamat az Er�ben. Lek�vetni, hogy mit tesz, borzaszt�an lelass�tott volna, �gyhogy ink�bb �sszekapcsoltam magam vele. Ennek k�vetkezt�ben egy m�sodperc ezrel�ke lehetett csak a k�l�nbs�g hajsz�lpontos mozdulataink k�z�tt. Egy dokk, m�g egy. Ugr�s… Vet�d�s, gurul�s a lez�r�d� ajt� alatt. �s sokkolva t�rtem meg a kapcsolatot.
-Te meghibbant�l?
-Tudom, hogy itt van- v�laszolta egyszer�en, �s v�v��ll�sba helyezkedett. Fegyvere z�mm�gve kelt �letre, v�rta a t�mad�st.
-Tudod egy�ltal�n, hol vagyunk?
-Valami haj�n- vont v�llat. Szemmel l�that�lag m�g mindig harci kedv�ben volt, egy�ltal�n nem jutott el hozz� a probl�ma l�nyege.
-Na �s mond csak…-t�p�szkodtam fel.- Van r�la b�rmi fogalmad, hov� is megy�nk?
Egy pillanatra d�bbenten meredt r�m, r�m�lten kapta a fej�t az �vegezett folyos�fal fel�.
-A Concordi�ra- s�hajtott fel, gy�zedelmes vigyor k�s�ret�ben mutatta az el�nk t�rul� z�ldell� felsz�nt.
-Ezer szerencs�d- d�rm�gtem.- Gyere, b�jjunk el, v�rjuk meg, hol sz�ll le!

Visszajutottunk a lez�rt gy�rakhoz, a haj� arra a k�rny�kre vitt minket, ahonnan tegnap el�tt- vagy mikor- alig tudtunk megszabadulni. Mikor halottuk, hogy a pil�ta kisz�ll, �s �rezt�k, hogy minden tiszta, elindultunk felder�teni. �vatosan lopakodtunk, csendben, fedezve egym�st. Valami barlangszer�en meg�p�tett helys�gbe �rt�nk, m�szerek voltak a falak mellett k�r�s-k�r�l, k�z�pen, pedig egy holotranszmitter…