-Tess�k? Sz� sincs r�la, Ardenis, nem �n d�nt�ttem �gy. Amint bizony�ra te is tudod, Satine hercegn�, a Sem…
-Semleges Rendszerek Tan�cs�t vezeti, tudom, Obi-Wan…
-Khm. Mester…
-Mester.- forgattam a szemeimet.
-Teh�t. Ott tartottam, hogy a Szen�tusban az a h�r j�rja, hogy Mandalore sereggel t�mogatja a szeparatist�kat. B�r a jelenlegi korm�ny pacifista n�z�pontot k�pvisel, Mandalore k�zismerten… agressz�v m�ltja ellen�k besz�l. Tal�n emiatt tal�lta annyira aggaszt�nak ezt a h�rt a F�kancell�r, hogy megk�rte a jedi Tan�csot, j�rjon ut�na az �gynek. A Tan�cs, pedig engem-�s velem titeket- k�ld�tt, figyelembe v�ve, hogy sz�momra nem idegen Mandalore vagy ak�r maga Satine hercegn�.
-Nem idegen?? Alulfogalmazt�l, kedves Obi-Wan! Hanem ezt, megn�zem �n magamnak…- kuncogtam.- Van szerencs�m nekem is ismerni Satine-t. M�r el�re v�rom, mit fogsz kapni az�rt, ha ilyesmivel gyan�s�tod. Az a csinos kis idealista sz�kes�g ki fogja kaparni a szemeid.
Obi-Wan arc�n k�nyelmetlen r�ng�s futott �t. Egy pillanatra tiszt�n l�tszott, hogy � is gondolt m�r erre, �s tart a tal�lkoz�st�l. Bizony�ra �r�lt, hogy �jra l�tja Satine-t, de f�lt is t�le er�sen.
-Elmondan�m, Ardenis, hogy te is velem leszel.
-���, t�nyleg.- �gy tettem, mint aki megijed.- Csak engem nem izgat, mint gondol r�lam a te kis bajbajutott hercegn�csk�d.- h�t�ttem le. Legal�bbis azt hittem, leh�t�ttem �s, hogy nyer�sben vagyok. T�vedtem.
-Ardenis, biztos vagyok benne, hogy Satine-nal hamar megbesz�lj�k a dolgokat, �s meg tudunk egyezni. Tudod- folytatta pimaszul- vele hamar megtal�lom a k�z�s hangot…-M�r kerestem, hogy mit tudok hozz� v�gni, olyan �nel�g�lten somolygott…- Mellesleg, nem azt mondtad, ifj� padawanom, hogy ti Satine-nal ismeritek egym�st?
Gy�l�ltem ezt az „ifj� padawan” dolgot. ’N�gy r�pke �vvel vagy csak �regebb, kedves Obi-Wan, nem k�tsz�zzal!!’
-De igen!- v�gtam r� inger�lten.
�gy b�mult r�m, mintha valami nagyon egy�rtelm� dolgot felejten�k el. �s egyszerre beugrott. ’Jaa, hogy �n m�r nem �lek, t�nyleg!’
-A sztangba. Akkor nekem saaaajnos itthon kell maradnom, ti meg �lvezhetitek Satine-nal egym�s t�rsas�g�t.- Ez a gondolat valami�rt nem boldog�tott annyira, mint amennyire mutattam.
- Ja, meg Wilwarinnal- tettem hozz� vigyorogva. Wil bar�tom amint �pp megzavarja Obi-Wan �s Satine �des kettes�t… Na, ez a ment�lis k�p legal�bb t�nyleg felder�tett.
- Sz� se lehet r�la. Ha b�rmi komolyabb botr�ny folyik Mandalore-on, sz�ks�gem lesz mindkett�t�kre. Majd elkend�z�d magad valahogy, megoldod.- hanyattfek�dt az �gy�n.
-�s ha kider�l?
Obi-Wan felvonta a szem�ld�k�t.
-Ne der�lj�n ki! Most pedig- �s�tott egyet- szeretn�k aludni.- beburkol�zott a takar�j�ba.- Holnap indulunk. Addig j� lenne, ha �tn�zn�d Mandalore politikai helyzet�t, szerkezet�t, t�rt�nelm�t…
Hozz�v�gtam egy p�rn�t, �s ez �tmenetileg elhallgatatta…
-Nem. Anakin. Vagyok. Jobban ismerem Mandalore-t, mint te!- tagoltam, d�h�sen f�jtatva.
-Ahogy gondolod, t�ncosn�- motyogta bele a p�rn�ba, mik�zben maga al� gy�rte.
Egy darabig n�m�n h�pogtam, majd bel�tva, hogy ezt a csat�t, bizony kem�nyen elvesztettem, s�hajtva visszavonul�t f�jtam, magamban er�sen �tkoz�dva azon, hogy a Corusanton m�r csak elv�tve lehetett becsap�sra alkalmas ajt�val tal�lkozni. A Templomban mindenesetre egy sem volt.

Nem is igaz�n t�nt fel, hogy valamibe bele�tk�z�k, amint- aznap sokadszorra -bel�ptem Wilel k�z�s k�rlet�nkbe. Nem tudtam elk�pzelni, hogy lesz ez az eg�sz. Satine-al m�r nagyon sokszor tal�lkoztam, rengeteg �gy�nk volt, kereskedelmi szerz�d�sekt�l kezdve politikai vit�kon kereszt�l mindenf�le, arr�l nem is besz�lve, hogy a Szen�tusban mondott besz�deim nagy r�sz�t is �l�ben halotta. Igaz, persze, hogy minden a kil�nyi kir�lyn�i sminkben t�rt�nt, de Ahsoka �ta semmiben nem b�ztam �s ez am�gy sem jelentett sz�z sz�zal�kos biztos�t�kot. Pl�ne nem Satine eset�ben, aki- sajnos- nem volt annyira „sz�ke”, mint amilyennek l�tszott.
- Mondd, szerinted van m�g r� b�rmi es�ly is, hogy ne legyen hadseregb�v�t�s?
’Hogy mi?’ Ezt el is felejtettem. Olyan volt az agyam, mint valami t�lzs�folt rakt�r. Ki se l�tszott egyik probl�ma a m�sikt�l, ha valamit megpr�b�ltam el�h�zni, megoldani, nyolc m�sik hullott a fejemre…
-Nem tudom.- Megpr�b�ltam mosolyogni, b�r ez a mosoly kiss� keser�re sikeredett, tudat�ban annak, hogy csak m�g egy teend�vel gyarap�tom a napomat, r�ad�sul majdnem teljesen meg voltam gy�z�dve arr�l is, hogy feleslegesen. ’Nem, baj, Wilwarin �s a fi�k meg�rdemelnek m�g egy utols� pr�b�lkoz�st!’ -Majd ut�nan�zek, �g�rem. �gy j� lesz?
Wilwarin beleegyez�en b�lintott. Most, hogy egy kicsit oda tudtam r� figyelni, felt�nt, hogy mennyivel jobban van, mint mikor utolj�ra itt hagytam. Ekkor �rtettem csak meg, hogy Cody�k j�rhattak itt.
�s ezzel egy�tt �szrevettem valami furcs�t Wil arc�n. ’V�r�s szemek, enyh�n puffadt arc… Wil s�rt!’ �s ez �nmag�ban is el�g sokkol� inform�ci� volt. ’Rem�lem a fi�k nem l�tt�k…’ fil�ztam magamban, tudv�n, hogy bar�tn�m azonnali v�rengz�sbe kezdene, ha valamelyik katon�ja gyeng�nek l�tn�. Egy darabig vacill�ltam, hogy r�k�rdezzek-e, de v�g�l �gy d�nt�ttem, hogy ez nem felt�tlen�l alkalmas pillanat ilyesmire. Helyette ink�bb el�vettem abb�l a bizonyos t�lzs�folt rakt�rb�l a Mandalore- probl�m�t:
- Megvan a k�vetkez� k�ldet�s�nk. A Mandalore-ra fogunk menni.
Wil �rdekl�dve n�zett fel…
- �s mi is lesz a feladatunk?
- Majd Obi-Wan elmondja.- ’�n nem mondom ki azt a nevet t�bbsz�r, ha nem musz�j!’ fogadkoztam s�t�ten. Padawan t�rsam persze nem volt teljesen h�lye…
-Valami gond van?- k�rdezte felvont szem�ld�kkel. Nem, Wil nem volt az a „puhatoljuk k�r�l �vatosan a k�rd�st, h�tha megtudunk valamit” t�pus. � azt�n nem. Ink�bb bele a k�zep�be, mint a csatamez�n. Csakhogy ezt nem fogom tudni neki �gy elmes�lni. Pl�ne, hogy az eg�sz azzal az idi�ta t�ncosn� dologgal kezd�d�tt (�jabb megoldatlan probl�ma a rakt�rb�l, k�szen arra, hogy a felsz�nre t�rj�n). �s ezzel egy�tt eszembe jutott Frey is. ’Huhh, m�g vele is kell besz�ljek. Komolyan mondom, nekem egyszerre t�bb szem�lynek kellett volna sz�letnem, akkor lenne id�m mindenre, amit akarok. Koncentr�lj a jelenre, Ardenis. ’
 - Nem.- feleltem kicsit kem�nyebben, mint ahogy szerettem volna. Bar�tn�m vette a lapot, mert r�vid hallgat�s ut�n csak ennyit k�rdezett:
- �s van m�g valami?
Ezzel persze siker�lt el�hoznia egy �jabb elrakt�rozott, megoldatlan k�rd�st.
-A Kaminoi kik�pz�st hamarosan meg kell kezdened, lehet, hogy r�gt�n a Mandalore ut�n, b�r err�l majd t�j�koztatnak r�szletesebben is.
Wilwarin persze �r�lt. Ezen, mondjuk nem is csod�lkoztam.
- V�gre valami j� h�r.
 - �n is j�v�k veled, a mesterek �gy d�nt�ttek.- ’Nemakaroook. Nem akarok, nem tudok, nem akarok.’
- T�nyleg? –szemmel l�that�lag nem halotta a bels�, tiltakoz� sikolyaimat. De legal�bbis nem �rtette. - Hiszen ez csod�s!
-Gondolod?- K�rdeztem k�telkedve. P�r perccel k�s�bb v�gre r�j�tt, hogy mi a probl�m�m. Lelkesen igyekezett megnyugtatni- megjegyzem kev�s sikerrel- hogy „minden rendben lesz”, meg „majd megoldjuk valahogy”. Nem volt annyira meggy�z�… Azt�n k�z�lte, hogy egy perccel sem b�r ki t�bbet a csinos ruh�j�ban,- amit eddigre felismerhetetlens�gig �sszegy�rt,- �gyhogy azonnal- az �jszaka k�zep�n- elindultunk vissza a b�zisra Wil ottfelejtett ruh�i�rt. �gy d�nt�ttem, elk�s�rem. Vesztemre.

M�r az is csoda volt, hogy beengedtek minket a b�zisra- elv�gre a fi�knak eddigre m�r takarod� volt. Nem is vil�g�tott sehol semmi, csak sejtelmesen derengett n�h�ny biztons�gi f�ny. El�gg� k�s�rtet�jes hely volt a hadisz�ll�s �gy az �jszaka k�zep�n, ez�rt mire v�gre tal�ltunk egy katon�t, azt hittem megnyugodhatok. Eg�sz addig b�ztam ebben, am�g k�zel nem ker�lt hozz�nk. Magass�gos Er� �s a Kilencedik Poklok, att�l az arckifejez�st�l m�g most is rosszat �lmodok! Wilwarin is el�gg� megh�kkent, mert kiss� t�tov�n k�sz�nt�tte az ismeretlen kl�nt.
Mire az:
-Sziasztok, l�nyok.- �s megvillantott egy val�sz�n�leg kedvesnek sz�nt, de elk�peszt�en ijeszt� mosolyt. ’Egy�ltal�n, melyik kl�n k�sz�n �gy? Ez tuti teljesen �r�lt!! Wil, menj�nk m�r innen!’ Hideg futk�rozott a h�tamon…
- Seg�thetek valamiben?- azt hittem, sz�vrohamot kapok a hangj�t�l. M�lyen b�gott, �s nagyon sima �s nyugodt volt, �s egy percre sem hagyta abba a mosolyg�st, mik�zben besz�lt. Csakhogy ez a mosoly nem igaz�n �rte el a szemeit. ’Ez egy elmebeteg, �n mondom!!! Wil, fut�����s. MOST’ Bar�tn�m viszont, ahelyett, hogy �pesz�en viselkedett volna, bemutatott minket ennek az idi�t�nak. ’ Csod�s, most m�r a nevemet is tudja majd, amikor elmetszi a torkomat �lmomban.’ Nem is tudom, hogyan b�rtam ki an�lk�l, hogy aktiv�ltam volna a f�nyszably�mat. H�t m�g, amikor � is bemutatkozott!
’Szike a neve. Mindig is tudtam, hogy a kl�n nevek el�g besz�desek, na de ennyire?! �s � az �j felcser?! Az Er� mentsen minket att�l, hogy valaha is r�szoruljunk az � kezel�s�re.’ Kezdtem idegg�rcs�t kapni a sr�ct�l. ’Tuti valami g�nhib�s’ fintorogtam magamban cinikusan. Ezt persze soha nem mondtam volna ki hangosan, �s nem is gondoltam teljesen komolyan, de valami�rt kir�zott a hideg ett�l a sr�ct�l.
Wil ezzel szemben semmif�le agg�lyt nem mutatott �jdons�lt haverunk ir�ny�ban. Kellemesen eldiskur�ltak, r�m meg k�zben minden m�sodik sz�n�l r�mj�tt a rosszull�t. ’Nem alszik! Magass�gos Er�, ki se lehet kapcsolni valahogy?!’ Azt�n Wil megk�rdezte- balga m�d- hogy mi�rt Szike a neve. Erre el�vett egy szik�t, amit �ll�t�sa szerint mindig mag�n�l hord. ’M�g egy ok, hogy t�volabb maradjak t�le’ v�ndorolt a kezem a f�nyszablya fel� ism�t. M�r azon voltam, hogy ha kell, er�vel r�ngatom el bar�tn�met az �mokfut� kl�n k�zel�b�l, amikor v�gre megjelent valaki az 501-esekt�l, hogy �sszeszedje �t. �t�sk�nt mutatkozott be, vid�m, higgadt fick�nak t�nt. B�r hozz� kell tenni, hogy eddigre nem nagyon mertem m�r b�zni a l�tszatban.
Mindenesetre, azalatt a r�vid id� alatt, am�g elk�s�rt minket a h�l� r�szlegbe megtudhattam a teljes el��let�t, de ami m�g enn�l is jobb volt, el�rte, hogy Szike csendben maradjon. Persze �gy sem volt kev�sb� ijeszt�, �s az elb�cs�z�sakor is beny�g�tt m�g valamit, amit�l ism�t v�gigszaladt a hideg a h�tamon. ’Nem is �rtem �n ezt’ filozof�ltam, mik�zben igyekeztem norm�lisan szedni a leveg�t ’Mi�rt par�zok be ennyire, amikor tal�lkoztam m�r vesz�lyesebb �r�ltekkel is?’ �s ekkor hirtelen bekattant. ’H�t persze, hiszen �n am�gy sem nagyon b�zok az orvosokban, az�ta, hogy miattuk nem lehettem soha jedi lovag… ’ �s a k�l�nf�le �r�lt n�pek, akikkel �sszefutottam r�vid �letem sor�n (p�ld�ul Obi-Wan) mind arr�l gy�ztek meg, hogy soha nem szabad b�zni benn�k. Egy m�sodpercre sem. Mert soha nem tudhatod, mikor reag�lnak valami eg�szen �rthetetlen m�don egy jelent�ktelen esem�nyre, �s sodornak t�ged is bajba a h�lyes�g�kkel.
Mire eddig �rtem a ment�lis okfejt�sben, kisebb k�zj�t�k vonta el a figyelmemet.
�letem v�g�ig r�h�gni fogok, ha eszembe jut a l�tv�ny, ami a h�l�k�rletben el�nk t�rult!
(Persze csak akkor, ha Wil nem n�z �ppen r�m, �s nem �ll fent a vesz�lye, hogy belel�t a fejembe…)
Szeg�ny sr�cok biztos csak seg�teni akartak �sszepakolni Wil cuccait. Csakhogy ugye nem sok tapasztaltuk volt a n�i ruh�kkal. Hogy is lett volna? Persze biztosan akadt k�zt�k egy- kett�, aki kir�ndult egyet Corusant als�bb r�tegeiben, de a kl�nkaton�k t�bbs�ge h�res volt a fegyelmezetts�g�r�l, a Kamin�n pedig Shaak Ti-t �s a kamin�iakat lesz�m�tva (akik aligha voltak vonz�ak a humanoid kl�nok sz�m�ra) egyszer�en nem voltak n�k!
Teh�t, lelt�r:
1db Visszhang a szoba k�zep�n �llva, magasba emelt k�zzel
1 db melltart� Visszhang kez�ben lengedezve
1 db Cody, aki profin j�tszotta a „diplomatikusan�gyteszekmintakinincsitt” j�t�kot (’�n mondom sz�n�sznek k�ne mennie’ �lm�lkodtam magamban.)
1db sz�zados szint�n kor�bbr�l (’Mi minden f�r be egy napba!’), ’hogyish�vj�k… Megvan, Rex,’ slisszolva a balfen�ken elfel�…
1db fetrengve r�h�g� �t�s:
-Visszhang... Az... e-egy... intim n�i ruhadarab...
Innent�l bor�tsuk a feled�s j�t�kony f�tyl�t az esem�nyekre…

Eltartott egy darab id�be, mire az am�gy el�g z�rk�zott Wil v�gre �sszeszedte mag�t �s el�mer�szkedett. Nyilv�n elmondhatatlanul m�rges volt, de m�g az esem�nyek k�noss�ga �s a Szen�tus idi�tas�ga sem lehetett elegend� ok arra, ahogy – m�skor oly der�s �s j�fej- bar�tn�m nekiugrott szerencs�tlen Visszhangnak, ami�rt az id�zte neki a Szab�lyzatot. M�g soha nem l�ttam Wilt ennyire idegesnek. Mondom, a szavaz�s ut�n �rzett csal�dotts�ga semmi volt ahhoz k�pest, amit most produk�lt!
’Itt nekem valami nem stimmel’ motyogtam, de egyel�re be�rtem azzal, hogy kutatva vizsg�ltam �t. ’Vajon m�r ismeri Visszhangot r�gebbr�l? Volt k�zt�k valami?’ De azt�n beugrott, hogy nem lehetett, hiszen Visszhang p�r �r�val kor�bban m�g azt sem tudta, kicsoda Wil. ’ De akkor…?’ Ekkor azonban bar�tn�m elkezdte nekem magyar�zni, hogy menj�nk vissza, mert Obi-Wan m�r tuti keres minket. Annyira megd�bbentem, hogy vitatkozni is elfelejtettem…
’Ki vagy te, �s mit csin�lt�l Wilwarinnal?’ fintorogtam d�bbenten, de miel�tt megk�rdezhettem volna, hogy mi�ta �rdekli �t Obi-Wan, aki feltehet�leg �desdeden aludt, tekintve, hogy standard id� szerint valahol hajnali h�rom fele j�rhattunk, meg�rkeztek a 212-esek, �s v�gre kicsit der�sebb ir�nyba terelt�k bar�tn�m gondolatait. Meg az eny�meket is, b�r nem gy�ztem el�gg� csod�lkozni szokatlan viselked�s�n… M�r azt hittem, hogy minden j�l v�gz�dik, hiszen �gy t�nt, hogy Wil v�gre megb�k�lt- legal�bbis �reztem az Er�ben, ahogy v�gre elengedi a d�h�t �s a keser�s�get, ami a besz�d �ta marcangolta- amikor…
-Az�rt a ruh�d nagyon sz�p volt...
-Ugye eml�kszel, mit �g�rtem? Ez�rt m�g kih�vlak egy p�rbajra...- meredt r�m bar�tn�m fenyeget�en, ahelyett, hogy megk�sz�nte volna a b�kot, mint tisztess�ges jedihez- �s h�lgyh�z- illik.
-K�sz Waxos, ezt nem felejtem el neked!- veregettem h�tba a katon�t, egy er�sen grimaszra hajaz� vigyor k�s�ret�ben.(Legal�bb ez�ttal –alv�s el�tt- nem volt rajtuk p�nc�l.)
Wilwarin komolyan gondolta a dolgot, bennem viszont csak egy �jabb megoldatlan k�rd�st h�vott el� az �tlet�vel. Am�gy is ijeszt�en j� harcos volt, de nekem egy�b agg�lyaim is voltak, ugyanis m�r nem felelt meg nekem a Vaapad. Egy�ltal�n. Nem tudom, mi v�ltozott bennem, tal�n megkomolyodtam, tal�n t�l sok puszt�t�st, hal�lt �s f�jdalmat l�ttam m�r a Galaxisban, de egyszer�en nem voltam k�pes olyan st�lusban harcolni, aminek a legf�bb eleme a rombol�s. �n �p�teni akartam, de legal�bbis meg�rizni, mindent, ami sz�p �s �lettel teli. �gy �reztem magam m�r a Pantor�n is, mint aki m�s ruh�iban pr�b�l saj�t maga lenni, de nem siker�l neki. ’Ki kell tal�ljak valamit, de gyorsan’ s�hajtottam magamban.
-Ardenniiiis!!!
Bumm!! ’Kriff’ Zuhan�s…
�ri�si z�kken�s… Csikorg�s… Csend.
-Hogy az a kilencedik pokolb�l kiker�lt, rohadt banthatr�gya esne a fejedre!!- Wilwarin �ri�sit r�gott a suhan� roncsaiba…
-Hmpf?- �n m�g mindig kiss� tan�cstalanul �s bamb�n �ltem a pil�tasz�kben.
-Arr�l volt sz�, hogy visszahozol minket a Templomba!! De nem sz� szerint!!!
Lassan kezdtem �sszerakni. ’Valamivel kis h�j�n �tk�zt�nk….’ B�nt�an vil�g�t� f�nyek villantak fel el�ttem… ’F�lrekaptam a korm�nyt… �s ekkor t�nyleg nekiment�nk valami szil�rdnak. �s ut�na zuhantunk…’ Nagy nehezen kim�sztam az �sszenyom�dott, f�st�lg� alkotm�nyb�l �s v�gre k�r�ln�ztem. Tudatom hat�r�n �rz�keltem, hogy bar�tn�m meg�ll�s n�lk�l szitkoz�dik mellettem a legv�ltozatosabb alvil�gi st�lusban, id�nk�nt huttal d�sz�tve a k�z�s nyelvet.
-Itt vagyunk a Templomn�l!- konstat�ltam meglepetten.
-Nah�t, de ilyet!- cs�rtetett el�m Wil. – Itt vagyunk a Templomn�l.- tov�bbra sem t�nt der�snek.
- Most mi a baj, idehoztalak, ahova megbesz�lt�k?- Tal�n nem a legb�lcsebb mondatom volt… Ok�, beismerem, nagyon h�lye megjegyz�s volt. Nekem is lehetnek rossz napjaim, h�!
-Nem hozz�, hanem bele!!! Te nekiment�l a Templomnak…- Wil hangja egy okt�vval feljebb ugrott.
’�hh, hogy azzal �tk�ztem…Hmm…’
- Egy�ltal�n mi a csod�t csin�lt�l? Ha nem sz�lok r�d, nekim�sz a szembej�v� maxibusznak is!!!
-�… Khm.. Azt hiszem… Aludtam…
-Ennyi. K�sz, v�ge… Betelt a poh�r. P�rbaj!!!- sziszegte bar�tn�m.
Mire �n engedelmesen el�vettem a fegyveremet, �s aktiv�ltam… Majd kiss� megkapaszkodtam a falban, mert valahogy rakonc�tlankodni kezdett a Corusant talaja….
Wilwarin fels�hajtott…
-De nem most. R�mesen n�zel ki… J�l vagy?
-Ahhham- der�lten indultam el a Templom bej�rata fel�, �s igyekeztem nem t�r�dni azzal, hogy teljesen elmos�dik k�r�l�ttem minden…

-J� reggelt!- kipattantak a szemeim… Csak az�rt, hogy ut�na ugyanolyan sebess�ggel visszacsukjam �ket. Nem b�rtam elviselni Obi-Wan f�l�m mered� der�lt arc�nak l�tv�ny�t, pl�ne, hogy a szak�ll m�r kezdte visszah�d�tani a megtiszt�tott ter�letet mag�nak…
-Ir�ny Mandalore!- ked�lyeskedett mesterem, mik�zben orvul ler�ntotta r�lam a paplant…
-H����! –�ltem fel ijedten. -Szerencs�d, hogy pizsiben alszom!- d�rm�gtem s�rt�d�tten. Alig l�ttam ki a fejemb�l, rekedt volt a hangom, hajam, mint valami felrobbantott konzol…
-D�lben indul a haj�nk, addig k�sz�ljetek el Wilwarinnal.
-H�ny �ra van most?- k�rdeztem ny�g�sen. �gy �reztem egy percet sem aludtam…
-Standard id� szerint f�l h�t- adta meg Obi-Wan a v�laszt…
-Szerinted mi�ta kell nekem- r�vid fejsz�mol�s- �t �s f�l �ra a k�sz�l�d�shez?!- meredtem r� hitetlenkedve.
-Gondoltam �lvezhetn�d velem ezt a gy�ny�r� friss reggelt. �s nem mellesleg tal�ltak egy suhan�t a Templom als� szintj�n, a bej�rat el�tt, �sszet�rve…
’Ajjaj!’
- Seg�tened k�ne a padawanoknak a takar�t�sban.
’Huhh’ s�hajtottam megk�nnyebb�lve.
-Az�rt ne �r�lj ennyire…-h�zta fel der�sen a szem�ld�k�t.- Tudom, hogy te volt�l…
R�haraptam az ajkamra, �s v�rtam a szid�st…
-K�v�t tal�lsz az asztalon.
-Tess�k?
Meglepetve n�ztem fel Obi-Wanra. L�ttam rajta, hogy kutatva vizsg�l… Nyilv�n szeretett volna k�rdezni valamit, de tal�n nem mert. Mindenesetre v�g�l nem mondott semmi, csak fels�hajtott.
- Nem, Ardenis, nem m�rgeztem meg. �n a helyedben sietn�k vele, miel�tt kih�l. Mellesleg Wilwarin m�g alszik, ha lehet, maradj cs�ndben �s ne �brezd fel!- Azzal otthagyott engem. M�r h�ttal voltam neki, de �gy is �reztem, hogy az ajt�b�l m�g visszafordult egy utols�, k�v�ncsi pillant�s erej�ig. ’Nem is csak k�v�ncsi, egyenesen agg�d�’ D�bbentem r�. ’Obi-Wan agg�dik �rtem. De ugyan mi�rt?’ Azt�n legur�tottam a k�v�t- finom volt, meg kell hagyni, ahhoz k�pest, hogy Obi-Wan, �s a jedik t�bbs�ge soha nem iszik semmi ilyesmit… �s v�gre elkezdtem norm�lisan gondolkodni… ’Hm… Csin�ltam �n valamit az ut�bbi id�ben, ami agg�d�sra k�sztetheti mesterk�met?’ tettem fel a k�rd�st magamnak… �nk�nt mentem a Tan�csba. Elvesztettem egy vit�t vele szemben. Nekimentem egy suhan�val a Templomnak. Megpr�b�ltam f�l�lomban p�rbajozni Wilwarinnal- b�r err�l nem tudom, hogy tudott-e, de valami azt s�gta, hogy igen…
’Ok�, jogos. Mintha kicsit peches id�szakom lenne’- fintorogtam. ’Ha hinn�k a szerencs�ben, azt mondan�m, elker�lt mostan�ban…’ �s valahogy Mandalore gondolata sem der�tett fel. S�hajtva nekil�ttam, hogy �tv�ltsam a h�l�ruh�t egy tiszta tunik�ra. Ez�ttal nem a saj�t, megszokott �lt�z�kemet vettem fel, hanem egy teljesen hagyom�nyos tunik�t, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy ennek nem vajsz�ne volt, mint a padawanok�nak, hanem m�lyk�k, arannyal szeg�lyezve. Igaz�n j�l �reztem benne magamat, �s valahonnan ismer�s is volt, b�r el sem tudtam k�pzelni, ki k�sz�tette ki nekem �s mi�rt, legf�k�pp pedig, hogy honnan szerezte az illet�… Annyiban hagytam a dolgot �s lesiettem az als� szintre, hogy seg�tsek a takar�t�sban.
Legnagyobb sajn�latomra nem maradt m�r sok dolgom. A suhan� gyakorlatilag jav�thatatlann� gy�r�d�tt �s �gett. Mire a padwanok oda�rtek a Templom takar�t� egys�gei m�r r�g elpucolt�k a romok jav�t… Viszont ahogy elindultam visszafel�, hogy �sszepakoljak, �s ennek �r�gy�n- mintegy v�letlen�l- fel�bresszem Wilt, ismer�s arcot pillantottam meg az �lmosan t�nferg� padawanok k�z�tt.
- Frey- kiab�ltam neki. ’Wil, m�zlid van, alhatsz m�g egyet!’ Lelkes vigyorral az arc�n szaladt hozz�m.
-J� reggelt! Van egy kis id�d?- k�rdeztem mosolyogva.
-�dv Ardenis! Igen van egy kev�s…
-Akkor �pp itt az ideje, hogy megejts�k azt a be�g�rt besz�lget�st… Gyere!
�s elindultunk a Templom bels� kertje fel�…

- �s nem el�g, hogy el�fordult, hogy visszafel� tartottam a markolatot, mikor bekapcsoltam, de sz�mtalanszor orra estem a saj�t l�baimban- fejeztem be padawan �veim lelkes ecsetel�s�t.
Frey egy darabig em�sztette a halottakat.
- �s most?
- Es�lyem van b�rmelyik mestert legy�zni… Ne �rts f�lre!- tettem hozz� sietve.- Nem azt mondom, hogy le is gy�zn�m �ket, azt mondom, hogy van r� re�lis es�lyem. Kin�l t�bb, kin�l kevesebb…
�jabb hallgat�s.
-Mi v�ltozott?
-Nem is tudom… Tal�n… olyan dolgok t�rt�ntek velem, amik megkem�ny�tettek. Azt nem tudom pontosan, mi�rt lettem j� harcos, de azt tudom, hogy mi�rt nem voltam az kor�bban. Nem akartam �rtani senkinek �s semminek. Borzaszt�an t�vol �llt t�lem az ilyesmi. Minden nyeres�g k�zben sajn�ltam a vesztest �s a sajn�latom legt�bbsz�r elnyomta a nyeres�g felett �rzett �r�met is… �rted m�r? A lelkem m�ly�n egyszer�en nem akartam gy�zni, nem akartam j� harcos lenni… Azt�n olyan helyzetbe ker�ltem, hogy emberek �lete f�gg�tt att�l, hogy megnyerek-e minden l�p�st a j�tszm�ban. �gy tanultam meg kiegyens�lyozni �nmagamban az egy�tt�rz�st �s a jedik k�ldet�s�t, azaz meg�rizni, megmenteni, szolg�lni a b�k�t. N�ha �ldozatok �r�n is…
Ekkor vettem �szre, hogy Frey leesett �llal b�mul r�m.
-Bocs, kicsit elkalandoztam…- l�ktem oldalba. M�g mindig el�g h�kkenten n�zett r�m, �gyhogy �gy d�nt�ttem, ideje t�m�t v�ltani…
-Mit szeretsz csin�lni, miben vagy j�?
-Nem tudom- vonta meg a v�ll�t.- Semmiben.
-Ugyan m�r… Ki vele, valamit biztos szeretsz, csak nem mered elmondani!
-Nincs semmi �rtelme…-motyogta sz�gyenl�sen…
-Frey! Azt hiszem m�r megbesz�lt�k, hogy jobban j�rsz, ha elmondod a dolgokat.
-H��t. Szeretek… Tudni.
-Tess�k? ’Ez meg mi az �rd�g�t akar jelenteni?’
-Szeretek ut�naj�rni a dolgoknak- lend�lt bele- szeretem, mikor, mondjuk, egy adatb�zisb�l kell inform�ci�kat el�h�vni… Gyors vagyok benne…
-Akkor meg mit�l f�lsz, padawan? Az Er� ott van benned!
-Ez csak vakszerencse…
-Szerencse?? Akkor szerinted mi�rt Yocasta Nu a k�nyvt�ros… Mi�rt egy jedi, mikor b�rki lehetne?
-Nem tudom- vont v�llat.- Biztos nem akarjuk m�sra b�zni az arch�vumok inform�ci�it.
-Ez is igaz- b�lintottam- De nem csak ez az egyetlen ok. Nu mester a jedik inform�tora. Kor�bban Tahl mester l�tott el hasonl� feladatokat… �rdekes a t�rt�nete… Hallott�l m�r r�la?
Frey csod�lkozva r�zta a fej�t, fejcs�pjai finoman felfel� tekeregtek, visszafogott izgatotts�got �rulva el, b�r ebben sem lehettem teljesen biztos, csak a meg�rz�semre t�maszkodhattam.
-Egy k�ldet�s sor�n megvakult a Melida/Daanon. Azt gondoln�d, innent�l fogva nem l�tott. De ez nem igaz, Frey, a jedi nem csak a szem�vel l�t, s�t! Tahl mesternek persze vesz�lyes lett volna bonyolultabb k�ldet�sekre mennie, hiszen nyilv�n korl�tozta �t a vaks�g, de �pp ez�ltal n�lk�l�zhetetlen� v�lt a Templomban. Az Er� megmutatott neki olyan dolgokat, amiket m�s nem l�tott. Tahl mester kiv�l�an �rtett hozz�, hogy felkutassa �s el�szedje az igaz�n l�nyeges inform�ci�kat, adatmorzs�kat egy-egy k�ldet�shez. Senki nem tudta ut�na csin�lni, hi�ba �llt rendelkez�s�re mindenkinek ugyanaz az adatt�r… Hal�la ut�n vette �t Nu mester az arch�vumok koordin�l�s�t, az inform�tor szerep�t… Nem vakszerencse, vagy v�letlen, ami miatt k�nnyen eligazodsz az inform�ci�k k�z�tt, hanem az Er� vezeti az elm�det… Gondolj erre, haszn�ld fel �s magad is meg fogsz lep�dni az eredm�nyen!
-De mi�rt harcoln�k ett�l jobban? Hi�ba tal�lok meg gyorsan inf�kat, nem fognak jobban tisztelni miatta a t�bbiek. Nem leszek jobb harcos miatta.
Egy darabig hallgattam. Mert tudtam, hogy nekem sem seg�tett semmit a diplom�ciai tehets�gem abban, hogy tiszteletet v�vjak ki a padawanok k�z�tt. Szeretetet tal�n. Tiszteletet szinte soha.
-Frey, am�g akarod, hogy tiszteljenek, nem fognak. Enn�l t�bbet nem seg�thetek!- Azzal megsimogattam lek�kad� fej�t, �s elindultam, hogy v�gre �sszekapjam a cuccaimat, �s kiverjem Wilwarint az �gyb�l. Ahogy fel�lltam kisebb zavart �reztem az Er�ben- felpillantottam, �s egy alakot l�ttam elt�nni a Templom egyik folyos�j�nak ablak�b�l. Nem tudtam ki lehetett az, sejt�sekre, pedig nem alapozhattam gyan�t, de nem is �rtem r� ezzel foglalkozni… Megr�ntottam a v�llam. ’Elv�gre nem csin�ltam semmi rosszat!’
-Majd besz�l�nk m�g?- k�rdezte Frey rem�nykedve.
-Persze, biztosan. De nekem most mennem kell. Egy k�ldet�sre indulunk, �s aligha �rek hamar vissza. Vigy�zz addig magadra, rendben?
-Persze- fintorgott.- Abba nincs semmi vicces…
-Jogos- nevettem el magam.- Akkor ne vigy�zz magadra, ink�bb m�st k�rek. N�zz ut�na, k�rlek a hadsereg b�v�t�si proced�r�nak, ha tudsz…’Ha valaki, te megtal�lod a m�dj�t, �s legal�bb lefoglalod az elm�d’ Lelkesen b�lintott.
-K�sz�n�m! Az Er� legyen veled!
-Az Er� legyen veled!
Gyorsan felszaladtam a k�rlet�nkbe- id�k�zben csak egyszer t�vedtem el- vid�man kiv�gtam az ajt�t… �s Wilwarin ijedt�ben akkor�t ugrott, hogy majdnem beverte a fej�t a mennyezetbe. Ha nem bukok le, nem a falba �get lyukat a sug�rvet�j�vel, hanem az �n fejembe.
-Marha- ny�gtem beh�zott nyakkal.
-Uhh. Bocs…-b�nb�n�an pislogott a fegyverre, majd a f�st�lg� lukra.- M�skor viszont ne ijesztgess!- h�zta �ssze a szem�t…
-Rendben, meg�g�rem- emeltem fel a kezeimet, b�r a sz�jam sark�ban bujk�l� mosoly l�nyegesen cs�kkentette a nemes gesztus dr�mais�g�t.- Obi-Wan �zeni, hogy d�lben indulunk… Gyere, pakoljunk �ssze!
� persze eg�szen felvillanyoz�dott a h�r hallat�n.
-M�ris? De j�!
-Az�rt �n a helyedben nem �r�ln�k. Elvileg diplom�ciai k�ldet�sre megy�nk…
Wilwarin el�sz�r l�tv�nyosan �sszezuhant, kisv�rtatva azonban gyanakodva emelte fel a fej�t.
-Mi�rt mondod, hogy elvileg?
-�hh, nem is tudom. Van egy olyan el��rzetem, hogy nem lesz sima �gy…
-Remek!- felelte vidoran, mire �n csak fintorogtam egyet, �s nekil�ttam a pakol�snak. Na, nem mintha sok cuccom lett volna- b�r mi�ta a Corusantra j�tt�nk az�rt beszereztem egy s m�st- meg am�gy is fura volt, hogy egy jedi cuccokat visz egy k�ldet�sre, de parancs az parancs, h�t pakoltam.
P�r perccel k�s�bb r�akadtam a szekr�nyemben egy ismeretlennek t�n� l�d�ra, felnyitottam… �s d�bbentem meredtem a tetej�n fekv� hagyom�nyos szab�s�, de vil�gosz�ld tunik�ra…
-Mi a…? Ez meg hogy ker�l ide?
 Wil fel�m kapta a fej�t…
-Jaa, hogy az. Hajnalban hozta Obi-Wan valahogy �t �ra t�jban. Azt mondta, a te cuccaid… Azt a k�ket is � hozta, ami rajtad van… M�g azt hiszem mondott valamit, de arra m�r nem eml�kszem, mert visszaaludtam…
-Aha. K�sz.- feleltem zsibbadtan. Le�rhatatlan �rz�sek kavarogtak bennem. Ami gondolati form�t is �nt�tt, ez volt: ’Sz�val ez�rt akarta, hogy hagyjam aludni Wilt!’ A t�bbivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Eleve furcsa volt visszat�rni ide, a hely rengeteg elnyomott, elfelejtett epiz�dott jutatott eszembe a r�gi �letemb�l. H�t m�g a r�gi cuccaim! Egy r�sz�k m�g a Templomban t�lt�tt id�szakb�l, a t�bbi abb�l a p�r boldog �vb�l, amit Qui-gonn�kkal utazva t�lt�ttem… Persze egy jedinek nem lehetett saj�t tulajdona- a tunika �s a k�peny az�rt kiv�tel volt ez al�l- de a t�bbi cuccom abb�l az id�b�l maradt, amikor m�r �r�k�s voltam.
-H�, ezeket t�kre szerettem hordani- emeltem fel k�t fekete, ez�sttel d�sz�tett karv�d�t.
Wil- aki egyszer�en ut�lta a ruh�kat- ez�ttal elismer�en b�lintott:
-Nem rossz! De szerintem igyekezned k�ne a pakol�ssal!- Ekkor l�ttam, hogy � m�r majdnem k�sz… Kit�rtam gyorsan m�g k�t tunik�t meg egy derani k�penyt a l�d�b�l, bev�gtam a karv�d�imet, �s- n�mi k�zelharc ut�n- becsatoltam a b�r�nd�m fedel�t.
-K�sz vagyok!
-�n is, mehet�nk!- v�laszolta Wilwarin der�sen, �s m�r indult is kifel� az ajt�n, maga el�tt rugdalva eny�mn�l jelent�sen kisebb- �s k�nnyebb- b�r�ndj�t. �ppen mentem volna ut�na, amikor megpillantottam valamit az �gya alatt.
-Te Wil?
-Hm?
-Nem felejtett�l el valamit?- k�rdeztem, kezemet magasba emelve. Kezemben, pedig ott himb�l�zott a tegnap esti konfliktust kiv�lt� n�i als�nem�… Wilwarin m�sodpercek alatt vesz�tette el a vicces kedv�t.
-Meghalsz. P�rbaj. Most.
-J�lvan, j�lvan. Am�gy is akartunk meccselni egyet!- dobtam el nevetve a ruhadarabot. – Gyere, pakoljunk be a haj�ba, azt�n rendezz�k le a dolgot.

�jabb negyed �r�val k�s�bb a gyakorl�termek egyik�ben �llva szemeztem vele, azzal a biztos tudattal, hogy most cs�fosan ki fogok kapni. Ez �nmag�ban m�g nem zavart volna, de Wilwarin elsz�nt k�pe egy kicsit az�rt aggasztott. ’Nem gondoltam volna, hogy ennyire mag�ra veszi a viccet’ csod�lkoztam. ’Mindegy… ’ hajoltam meg. ’Lesz ami lesz!’ �s ahogy z�mm�gve �letre kelt a peng�m, elmer�ltem a f�nyben…