Nem mozdultam. Nem tudtam, mennyi id� telt el az�ta, hogy vissza�rtem a Szen�tusb�l, de a gondolataimat tov�bbra sem tudtam elterelni. Elkeseredetten gubbasztottam az �gyon, csal�dott voltam, szomor� �s d�h�s. Az Er� m�g mindig ott d�b�rg�tt k�r�l�ttem, m�g mindig alig b�rtam visszafogni magamat. �s j�ttek a s�t�t gondolatok... Norm�l esetben f�ltem is volna magamt�l, de akkor nem tudtam semmi m�sra gondolni. A hitem a K�zt�rsas�gban, az ir�ny�t�sban, a d�nt�sekben... �nmagamban egyetlen pillanat alatt teljesen megrend�lt, abban a pillanatban, amikor Ardenis megr�zta a fej�t, jelezve, hogy vesztett�nk. Onnant�l kezdve nem �nmagam voltam; egy teljesen m�s Wilwarin l�pett ki a Szen�tus �p�let�b�l, cs�rtetett be a szob�ba �s d�lt le az �gyra. A helyzeten csak m�g rontott az a t�ny, hogy m�g sosem volt ekkora kudarcom, �s m�g sosem akartam semmir�l ennyire, hogy siker�lj�n. �s a fi�k...
Nem mertem a kl�nok szeme el� ker�lni. F�ltem, hogy hogyan reag�ln�nak, f�ltem a szem�kbe n�zni, besz�lni vel�k... �gy �reztem, csal�dniuk kellett bennem, cserben hagytam �ket, �s ez rettenetesen f�jt, jobban, mint a t�ny, hogy a besz�dem nem volt sikeres. B�ztak bennem, �s �n elj�tszottam ezt a bizalmat, �s most �k issz�k meg ennek a lev�t.
Gondolataimat az ajt� ny�l�sa zavarta meg. Ardenis j�tt vissza; megtorpant, amikor megl�tott, val�sz�n�leg nem sz�m�tott r�, hogy m�g itt leszek. Tov�bbra sem mozdultam, nem reag�ltam semmit.
 - Wil..���.. iz�…J�l vagy? - kock�ztatott meg �vatosan egy k�rd�st.
 - Aha. - k�z�ltem semleges hangon, r� se n�ztem, nem is reag�ltam t�bbet. Az�rt nem adta fel.
 - Jelentettem a Tan�csnak.
 - Aha. - tov�bbra se mutattam a legkisebb jel�t sem, hogy �rdekelne a dolog.
 - Most megyek a fi�khoz. - k�z�lte Ardenis. - J�ssz?
 - Nem. - ezt m�r kicsit �lesebben mondtam. Pedig legsz�vesebben mentem volna, de nem mertem. �gy t�nt, Ardenis feladta, ugyanis becsukta az ajt�t �s elment. Megintcsak magamra maradtam. Az id� telt, hossz� percek peregtek le, de nem �rz�keltem ezt. Megfordultam az �gyon �s a kezembe temettem az arcomat. Hirtelen teljesen egyed�l �reztem magam; Ardenist elk�ldtem, a kl�nok csal�dtak bennem, Obi-Wan �rz�ketlen az ilyenhez... Kaplaa mester halott. �s most m�r megint nem csal�dott �s b�natos voltam, hanem d�h�s. Jellemz� volt r�m az ilyesfajta hangulathull�mz�s; el�sz�r teljes szomor�s�g �s ki�br�ndults�g, amit egy id� ut�n akaratlanul is felv�ltott a d�h, �s ilyenkor alig b�rtam uralkodni magamon. Haragudtam mindenkire, az eg�sz vil�gra, de legf�k�ppen magamra. Val�sz�n�leg ez volt az oka annak, hogy k�vetkez� l�togat�imat �gy fogadtam, ahogy, ugyanis megint kopogtak, azt�n ny�lt az ajt�...
 - Menj ki! - d�nny�gtem bossz�san, �s a szob�ba bel�p� els� kl�n k�p�be v�gtam a p�rn�t. Az elkapta, �s csak n�zett hosszan.
 - �hm... eln�z�st. - sz�lalt meg v�g�l csendesen �s �rtetlen�l. Most m�r feln�ztem, de r�gt�n el is fordultam... sajnos k�s�n. Annyit meg�llap�tottam, hogy a kl�n 501-es �s elit katonai p�nc�lzata van, vagyis egy ARC katon�r�l van sz�, �s azt is, hogy a m�g�tte bel�p� Cody �s Waxos nem, de � igenis l�tta feld�lt arcomat �s kis�rt szemeimet. �s ez valami�rt jobban zavart, mint b�rmi m�s. D�bbenetemre legal�bb � is �rz�kelte helyzetem k�noss�g�t, ugyanis t�tov�n elfordult.
 - Wilwarin... - l�pett el�re Cody. - Besz�lhet�nk veled?
Megr�ztam a fejem �s visszad�ltem az �gyra. Nem �rtettem, hogy mi�rt j�ttek el, de �k nem t�g�tottak. Az 501-es katona odal�pett hozz�m, �reztem, ahogy meg�ll mellettem.
 - K�rem, hadd besz�lj�nk mag�val. - hallottam a hangj�t. Tov�bbra sem mozdultam.
 - Mi a neve? - k�rdeztem bele a takar�ba.
 - CT-21-0... - zavartan meg�llt a mondat k�zep�n�l �s kicsit ideges hangon kijav�totta. - Visszhang.
Olyan volt, mintha nem nagyon szeretn� a nev�t, vagy legal�bbis sz�gyelln� kiss�, de a jelen pillanatban ez nem t�nt fel nekem. Csak egyvalami �rdekelt...
 - Visszhang, megk�rhetn�m, hogy h�zzon el a fen�be?
Semmi v�lasz. Hallgatott, nem is mozdult. Lassan kif�jtam a leveg�t, pr�b�ltam megnyugodni �s kifejez�stelen arcot v�gni, azzal fel�ltem �s fel� fordultam, hogy elk�ldjem, de addigra m�r Cody �s Waxos is ott �lltak. Nem menek�lhettem a besz�lget�s el�l.
 - Wilwarin, tudjuk, mi t�rt�nt a Szen�tusban. - sz�lalt meg Cody. Meredten n�ztem r�, arcomr�l tov�bbra sem lehetett leolvasni semmif�le �rzelmet. Csup�n az egyik szem�ld�k�met vontam fel k�rd�n, szinte v�dl�n.
 - K�sz�nj�k.
 - Mit k�sz�nt�k? - kaptam fel a fejem �s n�ztem �rtetlen�l Waxosra. - Nincs semmi, amit k�sz�nn�t�k kellene... Hiszen kudarcot vallottam, lesz hadseregb�v�t�s.
 - Seg�teni akart�l nek�nk. - r�zta meg a fej�t Cody. - Minden t�led telhet�t megtett�l �rt�nk, �s nem hiszem, hogy sokan lenn�nek ilyenek. Nagyon h�l�sak vagyunk, t�nyleg. Ak�rmi t�rt�nt, ak�rhogy hozta a sors, �n �gy v�lem, hogy ezt sosem tudjuk el�gg� megk�sz�nni neked. Mindenki �gy gondolja. Az eg�sz csapat.
 - �s agg�dunk �rted. - tette hozz� Waxos. V�gign�ztem rajtuk. Codyt �s Waxost ismertem m�r j�l, r�luk r�gt�n tudtam, hogy t�nyleg �gy gondolj�k, de a Visszhang arc�ra ki�lt aggodalom is teljesen �szinte volt. Viszont a b�szkes�gem megint belesz�lt a dologba...
 - Semmi bajom. - v�gtam ki hevesen. Hirtelen, magam sem tudtam, mi�rt, de teljesen d�h�s lettem, �gy �reztem, mintha felesleges lenne ez az eg�sz. M�g m�lyen bel�l k�nl�dva v�gytam arra, hogy megvigasztaljanak, k�v�l kem�ny maradtam �s v�dekeztem minden ilyesfajta k�zeled�s ellen, �s ez megint szerencs�tlen ARC katon�n csattant.
 - Wilwarin parancsnok... - kezdte, de �lesen a szav�ba v�gtam.
 - Kuss �s lel�pni!
�rtetlen�l, kiss� megb�ntottan n�zett r�m, majd sz� n�lk�l megfordult �s kisietett a szob�b�l. Szinte r�gt�n megb�ntam, �s legsz�vesebben visszasz�vtam volna, amit mondtam, de m�r k�s� volt. Lehet, hogy nem akartam mutatni, a jelen esetben mennyire gyenge vagyok, de nem �llt sz�nd�komban emiatt megb�ntani b�rkit is... k�l�n�sen egy kl�nt.
 - Bocs�nat... sajn�lom, nem akartam... - motyogtam zavartan Codynak �s Waxosnak.
 - Ugyan. Szerintem � is tudja, hogy mi�rt mondtad, �s nem veszi komolyan. B�r, Visszhangn�l sosem tudni. - Waxos le�lt mell�m �s a v�llamra tette a kez�t. - K�rlek, ne legy�l ennyire magad alatt. Nem t�rt�nt semmi gond, mi pedig ugyanannyira szeret�nk �s tisztel�nk t�ged, mint eddig. Ha csak nem jobban...
B�natosan n�ztem r�. Barna szeme vid�man csillogott, sz�ja mosolyra h�z�dott. �s abban a pillanatban elsz�gyelltem magam. Nem nekem kellene kiakadnom, hanem nekik, a kl�noknak. �k szenvedt�k el ezt az eg�szet, �s m�gis, k�pesek mosolyogva tudom�sul venni, �s m�g �k vigasztalnak engem. �n pedig csin�lom itt a cirkuszt, ahelyett, hogy lenyugodn�k �s elfogadn�m, hogy ami megt�rt�nt, az megt�rt�nt, v�ltoztatni nem lehet rajta. Lehajtottam a fejemet.
 - Igazatok van. Megpr�b�lom t�ltenni magam rajta. Ne haragudjatok.
 - Na, ez a besz�d. - Cody lezuttyant a m�sik oldalamra �s megveregette a v�llam. - A r�gi mesterednek nem volt erre valami besz�l�sa? P�ld�ul Egy Jedinek meg kell tanulnia t�ll�pni a dolgokon, szard h�t le magasr�l az ilyeneket, ifj� tan�tv�nyom.
Ezen nem lehetett nem nevetni, ak�rmilyen rossz kedvem volt, egy pillanat erej�ig el is felejtettem. Cody �s az � humora...
 - Nem, nincsen, de kit�n�en ut�nzod a r�gi Jedi-b�lcsess�gek st�lus�t. - mosolyogtam r� halv�nyan, majd arcomon egy pillanatra v�gigfutott a felismer�ssel vegyes aggodalom. - Ugye nem itt�l?
Elv�gre a kl�nokat is m�lyen �rintett�k a t�rt�nek, �s elk�pzelhet�, hogy...
 - Csak egy kortyot. - kacsintott Cody. �sszevontam a szem�ld�k�met, � pedig Waxossal fel�llt. - Sz�val csak semmi b�slakod�s... de t�nyleg. Nem akarsz elj�nni majd a b�zisra? Mind nagyon �r�ln�nk neked. K�rlek!
 - Tal�n ben�zek. - b�lintottam. - Csak el�bb... megpr�b�lom �sszeszedni magam.
Mert erre az�rt t�nyleg sz�ks�g volt; m�g mindig meglehet�sen kivoltam, de Cody�k kedv��rt megpr�b�ltam �tlagos kifejez�st er�ltetni az arcomra. M�lyen meghatott, amit mondtak, �s a t�ny, hogy tov�bbra is teljes sz�vvel mellettem �llnak. M�r sokkal jobban �reztem magam.
 - Ha b�rmire sz�ks�ged van... mi itt vagyunk. - mosolygott r�m sz�lesen Waxos. - Hozz�nk b�rmikor fordulhatsz, melletted �llunk.
Meghatottan b�lintottam.
 - Rendben, k�sz�n�m. �s annak az 501-es katon�nak... Visszhangnak, mondj�tok meg, hogy sajn�lom. Nem akartam vele se kiab�lni, se megb�ntani �t, csak egyszer�en nem tudtam uralkodni magamon, elvesztettem a fejemet.
T�nyleg k�nosan �reztem magam emiatt. M�g soha, semmilyen esetben nem kiab�ltam egyetlen kl�nnal sem, egyik�kkel sem viselkedtem durv�n.
 - Ez csak term�szetes. - Cody �s Waxos az ajt� fel� indultak, amely ekkor kiny�lt el�tt�k, �s Ardenis cs�rtetett be. Jelenlegi hangulatomnak k�sz�nhet�en nem vettem �szre, hogy � milyen feld�lt �llapotban van, pedig igencsak bossz�san �lt le egy sz�kre.
 - Sziasztok fi�k. - b�cs�ztam Codyt�l �s Waxost�l, akik t�voztak. Miut�n becsuk�dott m�g�tt�k az ajt�, Ardenishez fordultam.
 - Mondd, szerinted van m�g r� b�rmi es�ly is, hogy ne legyen hadseregb�v�t�s? - pr�b�ltam olyan hangon besz�lget�st kezdem�nyezni, amely c�lzott r�, hogy kezdem kiheverni a t�rt�nteket.
 - Nem tudom. - cs�v�lta meg a fej�t �s mosolyt er�ltetett az arc�ra. - Majd ut�nan�zek, �g�rem. �gy j� lesz?
 - Igen. - b�lintottam.
 - Megvan a k�vetkez� k�ldet�s�nk. - tette m�g hozz� kis hallgat�s ut�n. - A Mandalore-ra fogunk menni.
Most m�r kezdtem hajv�nyan sejteni, hogy valami nincs teljesen rendben. Ardenis olyan nagy m�rt�k� undorral ejtette ki a Mandalore bolyg� nev�t, mintha valami gusztustalan, gy�l�lt dolog lenne.
 - �s mi is lesz a feladatunk? - k�rdeztem, pr�b�lva figyelmen k�v�l hagyni el�bbi �szrev�telemet.
 - Majd Obi-Wan elmondja. - v�gta r� kurt�n. Most m�r biztos voltam benne, hogy valami�rt nagyon nem tetszik neki ez a Mandalore-dolog. Csak nem �rtettem, mi�rt. Jango Fett, a kl�nok mintaegyede mandalori volt... biztosan klassz hely lehet.
 - Valami gond van?
 - Nem.
Elfordult, mutatva, hogy nem akar a t�m�r�l tov�bb besz�lni. Valami�rt most � is annyira fesz�lt volt, mint �n, mi�ta kij�ttem a Szen�tusb�l. B�r nagyon k�v�ncsi voltam, hogy m�gis mi�rt ilyen, ink�bb hagytam a dolgot. Nem volt er�m r�k�rdezni, hiszen b�r m�r t�l voltam a nehez�n, m�g mindig a kudarc hat�sa alatt voltam. El�bb-ut�bb csak ki fog der�lni, hogy mi folyik itt, ha t�le nem, h�t majd Obi-Want�l, vagy ha � sem hajland� elmondani, kider�tem �n magam. �gy h�t m�sra k�rdeztem r�.
 - �s van m�g valami?
 - A Kaminoi kik�pz�st hamarosan meg kell kezdened, lehet, hogy r�gt�n a Mandalore ut�n, b�r err�l majd t�j�koztatnak r�szletesebben is. - felelte Ardenis. Elmosolyodtam.
 - V�gre valami j� h�r.
 - �n is j�v�k veled, a mesterek �gy d�nt�ttek.
 - T�nyleg? - nem �rtettem, mi lenne ebben a rossz, pedig Ardenis hanglejt�s�b�l �gy sz�rtem ki, � nem nagyon �r�l a dolognak. - Hiszen ez csod�s!
 - Gondolod? - fintorodott el. �rtetlen�l felvontam a szem�ld�k�m.
 - Mi�rt, te nem �r�lsz neki?
 - Nem tudom, hogy �r�ln�m kellene-e vagy sem. - adott meglehet�sen megfejthetetlen v�laszt. Kezdtem sejteni, hogy ebben mi zavarja.
 - A kik�pz�s miatt agg�dsz? - k�rdeztem r�. A szem�b�l r�gt�n ki tudtam olvasni, hogy valami ilyesmir�l van sz�; m�sik gondj�t annyira m�lyen mag�ba z�rta, hogy ezt m�r nem tudta elrejteni el�lem. Legyintettem. - Ugyan, nincs okod f�lni miatta. M�g �n sem k�peztem ki soha senkit, �rdekes kih�v�s lesz. Igaz, sokat tanultam a fi�kt�l, f�leg l�v�szet, vezet�s �s technikai dolgok ter�n, de azt az�rt nem �ll�thatom, hogy tudn�k mindent, amit egy kik�pz� tud, �s tapasztalatom sincs. Majd megoldjuk valahogy.
S�hajtott egyet. J�l ismertem, mi a v�lem�nye a fejjel a falnak t�rt�n� nekifut�saimr�l, �gy ink�bb vigyorogva a h�t�ra csaptam. Azt�n eszembe jutott m�g valami.
 - Vissza kellene mennem a b�zisra...
 - Besz�lni a katon�kkal? - v�gta r�. Kezdtem �gy �rezni, hogy k�ze van Cody�k l�togat�s�hoz.
 - Ak�r, b�r most m�r el�g k�s� van. - n�ztem ki az ablakon. A nap m�r lenyugodott, csup�n a forgalom, a vil�g�t�s ontotta a f�nyt. - Cody biztosan �gyba parancsolja a fi�kat, mire oda�r�nk. Igaz�b�l a ruh�m kellene...
Val� igaz, amikor elj�tt�nk a Szen�tusb�l, nem ment�nk vissza a ruh�m�rt, amit a b�zison hagytam, �gy m�g mindig az a f�rmedv�ny volt rajtam, amit Ardenis r�m aggatott. A sok forgol�d�st�l eg�szen meggy�r�d�tt, de m�g mindig borzaszt�an k�nyelmetlen volt, �s alig v�rtam, hogy megszabadulhassak t�le.
 - Nem v�rom meg a reggelt. - pattantam fel. - Olyan gyorsan le akarom szedni ezt az iz�t, amilyen gyorsan csak lehet. �s k�l�nben is, musz�j lesz csin�lnom valamit, vagy meg�r�l�k a gondolataim k�z�tt...
M�r indultam is kifel�, csak a k�penyemet kaptam magamra, hogy takarjon, amennyit csak lehet. Ardenis csatlakozott hozz�m.
 - �n is j�v�k.
�gy h�t nem l�gitaxit fogtunk, hanem elhoztunk egy j�rm�vet a Templom hang�rj�b�l. Ardenist m�g nem nagyon l�ttam vezetni, b�r tudtam r�la, hogy j� pil�ta, hiszen amikor lezuhantunk, � tette le a haj�t. Most gyorsan, kiss� inger�lten ker�lgette a forgalomban halad� suhan�kat, er�s�tve bennem a meg�rz�st, hogy valami miatt nagyon kiakadt.
Igencsak hamar oda�rt�nk a b�zishoz, ami egy�bk�nt sem volt messze. Igazam volt, a katon�kat m�r elk�ldt�k aludni; csend volt, senki nem j�r�r�z�tt az �p�let k�r�l, �s a vil�g�t�st is minim�lisra cs�kkentett�k. Azonos�tottuk magunkat a bej�ratot fel�gyel� droidn�l, majd bel�pt�nk a b�zisra.
 - Nem tudom, Obi mikor akar indulni a Mandalore-ra, de az�rt nem �rt, ha siet�nk. - szapor�ztam meg l�pteimet a s�t�t, kihalt folyos�n, amely a h�l�k�rletek fel� vezetett. Ardenis nem tudta leplezni halk, el�gedetlen ny�g�s�t a Mandalore n�v hallat�n...
El kellett ismernem magamban, hogy a b�zis �gy �jszaka meglehet�sen k�s�rteties volt. Nyoma sem volt a dolgukra igyekv� kl�noknak, csend volt, csup�n l�pteink zaja ver�d�tt vissza a falakr�l, �s a s�t�tben egy pillanatra m�g �n is tan�cstalan lettem, hogy merre kell menni. Ezen a b�zison m�g nem tudtam olyan j�l kiigazodni, mint a z�szl�shaj�n. Szerencs�re �ppen ekkor fordult be a sarkon egy alak. De j�, Cody. � majd seg�t.
A kl�n azonban nem Cody volt, erre m�r a k�vetkez� pillanatban r�d�bbentem, mint ahogy arra is, hogy �t m�g nem l�ttam a csapatban. Pedig a 212-esek jelz�seit viselte, rangjelz�se meg �rmestert mutatott. Azt�n megpillantottam a v�ll�n a felcserek egy�rtelm�, piros k�rh�zi jel�t. Most m�r �rtettem. El�z� felcser�nk elesett a Pantor�n, nyilv�n � j�tt a hely�be. Akkor viszont nem �rtana megismerkedni vele, ha m�r a sors is �gy hozta, hogy �sszetal�lkozunk a folyos�n. Fel akartam h�vni magunkra a figyelm�t, de � is �szrevett minket, �s most lassan fel�nk indult.
 - �hm... �dv. - k�sz�nt�ttem. Meg�llt el�tt�nk, len�zett r�nk. A tekintete furcsa volt, ha nem kl�n lett volna, akikben �szt�n�sen megb�ztam, meg is r�m�ltem volna, de azt�n kedvesen elmosolyodott.
 - Sziasztok, l�nyok.
Kicsit furcs�nak tal�ltam ezt a megsz�l�t�st, de nem zavart k�l�n�sebben. A csapatban mindenkit tegeztem, �s a katon�k is tegezhettek engem, meg azt�n, � m�g �j, nem tudhatja, hogy a k�zvetlen felettesei vagyunk. Ardenis ezzel szemben kap�sb�l h�tr�lt egy l�p�st, �s az Er�ben is �reztem, hogy egy pillanatra mintha r�m�lten megfesz�lt volna. Az �rmester tov�bbra is kedvesen mosolyogva n�zett r�nk.
 - Seg�thetek valamiben? - hangja halk, sejtelmes �s hihetetlen�l nyugodt volt, olyan, hogy kiss� bors�zott t�le az ember h�ta. Remek�l illett a s�t�t folyos�hoz, ak�rcsak a megjelen�se, kisug�rz�sa. Mintha egy horrorfilmb�l l�pett volna ki. Ardenis most m�r nem h�tr�lt, hanem k�zelebb h�z�dott hozz�m.
 - Wilwarin vagyok, � pedig Ardenis. - mutattam be magunkat. - Obi-Wan Kenobi t�bornok padawanjai, a 212-esek parancsnokai vagyunk.
 - �dv Wilwarin, �dv Ardenis. - m�g mindig tegezett minket, �s most mindketten kaptunk egy-egy �dv�zl� mosolyt. Nem tisztelgett, helyette eleg�nsan, enyh�n fejet hajtott �s tov�bbra is minket n�zett. Halv�nyan kezdtem sejteni, hogy valami nem stimmel ezzel a fick�val, de nem zavart k�l�n�sebben. Ilyen a szem�lyis�ge, ez van. Most � is bemutatkozott. - �n Szike vagyok, az �j felcser.
 - �r�l�k, hogy megismerhettem. - mosolyogtam r�. Ardenis idegesen toporgott m�g�ttem, mint aki m�r nagyon menni akar. - Mondja, �rmester, nem kellene m�r �gyban lennie? M�r megvolt a takarod�, nem?
Oldalra hajtotta a fej�t, mintha gondolkodna.
 - N�h�nyan m�g �bren vannak. �s k�l�nben is... �n nem alszom. - k�z�lte �gy, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne. Ardenis megragadta a karomat �s h�zni kezdte h�tra, noszogat�sk�pp, hogy t�nj�nk el. Most m�r �n is kezdtem �gy �rezni, hogy Szik�ben t�nyleg van valami megmagyar�zhatatlanul furcsa, valami h�tborzongat�. De a k�v�ncsis�gom sokkalta er�sebb volt, �s k�l�nben is, szerettem megismerni a katon�imat, �gy meg sem mozdultam.
 - Nem alszol? - csod�lkoztam. �n is �tv�ltottam tegez�sre.
 - N�ha egy-k�t �r�t. - j�tt a v�lasz. H�t j�... furcsa, de �gy t�nik, ilyen is van. Tov�bb faggattam.
 - �s mi�rt pont Szike a neved?
 - Oh. - ragyog� mosollyal jutalmazott a k�rd�s�rt, �s felemelte jobbj�t, amiben megcsillant valami. Ardenis a f�nykardj�hoz kapott, �n ink�bb el�rehajoltam �s szem�gyre vettem a t�rgyat. Ki gondolta volna, egy szike volt az. �rtetlen�l felvontam a szem�ld�k�m. Szike megmagyar�zta. - Ez a kicsike mindig n�lam van...
 - Wil... menj�nk. - suttogta a f�lembe Ardenis.
 - Nem t�l... vesz�lyes, ha �gy hurcolod magaddal? - b�ktem �llammal a szike fel�, �s megragadtam Ardenis karj�t, aki el akart oldalazni. - Nem v�gsz meg vele senkit?
 - H�t... - Szike feljebb emelte a t�rgyat, mintha alaposabban szem�gyre akarn� venni, Ardenis pedig minden �z�ben megfesz�lt. �m ekkor hirtelen egy �jabb hang csend�lt, �s egy �jabb kl�n bukkant fel a folyos�n. Egy 501-es ARC katona, de nem Visszhang.
 - Szike! V�gre megvagy. - odasietett az �rmesterhez �s megragadta a karj�t, azt�n r�nk n�zett.
 - Hello! �t�s vagyok, 501-es l�gi�. - laz�n, mosolyogva tisztelgett, �n pedig viszonoztam a mosolyt, Ardenis is laz�tott fesz�lt testtart�s�n �s megynyugodva n�zett fel a katon�ra. - Maguk pedig Wilwarin �s Ardenis parancsnok, igaz? Cody parancsnok mondta, hogy lehet, hogy ben�znek... Azt�n elk�ld�tt, hogy megkeressem ezt a j�madarat...
Szik�re b�k�tt, aki kifejez�stelen arccal �llt mellette. �t�s v�gre meg�llt a besz�ddel, �gy �n is megsz�lalhattam.
 - Szia �t�s, �r�l�k, hogy megismerhettelek. - kap�sb�l tegeztem, pedig m�s csapatb�l j�tt, �s a k�ls�s kl�nokkal az�rt hivatalosabb voltam. De � nagyon szimpatikusnak t�nt, �gy vele kiv�telt tettem. - Tudn�l seg�teni nek�nk? A h�l�k�rleteket keress�k.
 - Persze, k�vessetek csak. - el�retaszig�lta Szik�t. - A parancsnok�k is ott vannak, �ppen �sszepakolnak valamit...
�gy h�t m�r n�gyen r�ttuk a s�t�t folyos�kat. Ardenis olyan messze elker�lte Szik�t, amennyire csak lehetett, �n viszont megpr�b�ltam vele is besz�lgetni. Ez kicsit neh�z volt, ugyanis az �rmester �t�s jelenl�t�ben szinte teljesen megn�mult, az ARC katona meg folyamatosan csevegett. Azalatt a r�vid id� alatt, am�g a h�l�k�rletekhez �rt�nk, megtudtam, hogy �t kezdetben nem ARC katon�nak k�pezt�k ki, �s csak k�s�bb l�ptett�k el� ebbe a poz�ci�ba, ak�rcsak a bar�tj�t �s csapatt�rs�t, Visszhangot is. V�g�l azt�n meg�rkezt�nk.
 - Azt hiszem, �n itt most elb�cs�zok a h�lgyekt�l. - Szik�nek megint megj�tt a hangja, �s sejtelmesen hozz�tette. - Ellen�riznem kell az injekci�s t�imet...
A k�vetkez� pillanatban m�r ott sem volt.
 - Furcsa alak... - ny�gte ki Ardenis. Ebben igaza volt, ennek ellen�re �n valami�rt nagyon megkedveltem az �rmestert. Vigyorogva megcs�v�ltam a fejemet, �s bel�ptem a szob�ba, ahol a ruh�imat hagytam...
A l�tv�nyt�l, ami a szemem el� t�rult, �gy torpantam meg, mintha belerohantam volna a falba. Mert bizony nagyonis furcsa l�tv�ny fogadott odabenn...
El�sz�r csak a k�vetkez�ket fogtam fel: a szob�ban h�rom kl�n volt, Cody, Rex sz�zados �s Visszhang. Nyilv�nval�an �ssze akart�k pakolni a ruh�imat, hogy azt�n elvigy�k nekem a Templomba, de a m�velet fel�n�l megakadtak. Szerintem m�g egyik�k sem l�tott n�i ruh�t �gy mag�ban. A helyzet meglehet�sen komikus lett volna, ha nem...
A sokkos d�bbenet �s tot�lis �g�s hat�r�n pr�b�ltam felfogni, hogy mi is folyik itt. Visszhang �ppen �rtetlen�l emelte fel az egyik ruhadarabomat, val�sz�n�leg azt tal�lgatta, hogy mire val�. �gy �reztem, mintha egy v�d�rnyi jeges vizet �nt�ttek volna a nyakamba, azt�n meg mintha beleestem volna a Mustafar egyik l�vafolyam�ba. Val�sz�n�leg �gy is festhettem k�v�lr�l. Az �sszes eddigi balesetem, a le�g�sek Cody el�tt, a szen�tusi ruha esete mind semmik voltak ehhez k�pest.
�t�s m�g�ttem m�r s�rt a r�h�g�st�l, kev�s hi�nyzott, hogy leroskadjon a f�ldre �s ott fetrendjen.
 - Visszhang... - ny�gte ki, a bar�tja kez�ben tartott dologra mutatva. - Az... e-egy... intim n�i ruhadarab...
Mintha vill�m csapott volna bel�m. A szoba fordult egyet k�r�l�ttem, a f�lem z�gott, �n magam meg m�r annyira v�r�s voltam, hogy az arcom s�t�tebb �rnyalatot �lt�tt, mint a hajam. Tomp�n �rz�keltem, hogy Rex v�r�s�d� f�llel, pironkodva gyorsan kih�tr�l a szob�b�l, Cody pedig pr�b�l �gy tenni, mintha nem lenne ott. Legsz�vesebben �n is felsz�v�dtam volna onnan, v�rtam, hogy megny�ljon alattam a f�ld �s elt�njek... de nem, nem volt ilyen szerencs�m. Enn�l azt�n t�nyleg nem lehet nagyobbat �gni...
Aki m�g n�lam is nagyobb zavarban volt, az Visszhang volt. Szeg�ny, ami�ta �t�s k�z�lte vele a t�nyt, a felvil�gos�t�st, leblokkolva �llt a szoba k�zep�n, �s csak v�r�s�d�tt sz�p fokozatosan. Szerintem szerencs�tlen teljesen hal�lra r�m�lt, amikor r�d�bbent, hogy mit is tart a kez�ben. V�gre annyira visszanyertem a l�lekjelenl�temet, hogy odacs�rtettem hozz�, �s kikaptam a kez�b�l a melltart�mat. Visszhang holtra v�lt arccal felny�g�tt �s kirohant a szob�b�l. Cody k�vette, �n pedig bev�gtam az ajt�t �s leroskadtam az �gyra.
Beletelt legal�bb negyed �r�ba, mire siker�lt megnyugodnom. K�zben odakinn Cody �s Rex �t�st faggatt�k, hogy vajon honnan ismerte fel az adott ruhadarabomat; szeg�ny ARC katona zavartan magyar�zott �ssze-vissza a feletteseinek valamilyen tatuini kalandr�l a Mos Eisley-i Tatooine Cantin�ban. Nagy nehezen �t�lt�ztem, j�l a k�penyembe burkol�ztam, �s mivel tudtam, hogy egyszer �gyis ki kell mennem, elhagytam a szob�t. Felesleges volt Visszhangt�l tartanom, nem volt ott a t�bbiekkel, akik az ajt� el�tt v�rtak r�m; szerintem szeg�ny m�r a vil�gb�l is kifutott sz�gyen�ben. Annak viszont nagyon nem �r�ltem, hogy Rex m�r k�ldte is �t�st, hogy keresse meg. Azt�n neki�llt magyar�zkodni, hogy mennyire sajn�lj�k a dolgot, �s hogy nem akartak semmi rosszat, csup�n �sszepakolni a ruh�mat �s ut�nam k�ldeni a Templomba.
 - Semmi gond, sz�zados. - er�ltettem egy mosolyt az arcomra, mik�zben �jra elv�r�s�dtem. K�zben �t�s is visszat�rt Visszhanggal, aki alig �llt a l�b�n a zavart�l, bar�tj�nak kellett t�mogatnia. �sszen�zt�nk, majd gyorsan m�sfel� is kaptuk a tekintet�nket. Szerencs�re Cody megmentette a helyzetet.
 - Tess�k, ez is a szob�ban volt. - ny�jtotta fel�m a f�nykardomat, majd magyar�zkodva hozz�tette. - Eltettem, nehogy rossz kezekbe ker�lj�n...
 - K�sz�n�m. - mosolyogtam h�l�san, �s elvettem a fegyvert. Teljesen elfeledkeztem r�la, de err�l ink�bb hallgattam. Visszhang figyelte, ahogy visszaakasztom az �vemre.
 - A Szab�lyzat h�rmas pontja szerint tilos elhagyni a fegyvert. A fegyver a katona tulajdona, �s mag�n�l kell tartania minden esetben, hiszen a katona a fegyver�vel harcol a K�zt�rsas�g�rt. - jegyezte meg, el�sz�r m�g halkan, azt�n egyre felb�torodva, gyan�san monoton hangon �s gyors temp�ban; �gy t�nik, hirtelen megint elem�ben lett. Megtorpantam. Na ne, ez nem lehet igaz! Kapok m�g egy olyat a nyakamba, aki kioktat a szab�lyokat illet�en? Obi-Wan b�ven el�g nekem... M�rpedig Visszhang sz� szerint id�zett a Szab�lyzatb�l. Nem hiszem el, hogy mostant�l mesterem mellett m�g egy kl�nkatona is a szab�lyokat fogja visszhangozni nekem... V�rjunk csak! Visszhang... szab�lyok visszhangz�sa... Az �gre emeltem a tekintetemet; kezdtem sejteni, hogy a katona honnan kapta a nev�t. De �n is ismertem a Szab�lyzatot. Bennem ellenfel�re tal�lt.
 - Igen, ez �gy van. - szembefordultam vele, k�zelebb l�ptem hozz� �s szigor�an a szem�be n�ztem. El is felejtettem, hogy egy perccel ezel�tt minden er�mmel azon voltam, hogy ker�ljem a tekintet�t. - De figyelmen k�v�l hagyta a h�rmas szab�lyzat n�gyes alpontj�t, amely k�l�n kit�r a politikai, t�rgyal�si akci�kra. Ezek szerint "Ha a katona -vagy az �n esetemben Jedi- olyan helyzetbe ker�l, melyben fegyver helyett szavakkal kell v�vnia a csat�t, �s az adott helyzetben fegyver nem lehet n�la, k�teles eltenni azt addig, am�g a t�rgyal�s tart, annak �rdek�ben, hogy az egyezs�gk�z�st se kifog�solni ne lehessen, �s a fegyver jelenl�te se zavarja meg annak t�retlen menet�t." R�ad�sul a Jedik k�dex�ben van egy k�l�n pont, ami a Szen�tusi �l�sekre vonatkozik. "A Jedi lovag k�tf�lek�ppen vehet r�szt Szen�tusi �l�sen. Vagy megfigyel�k�nt, �s ilyenkor n�la lehet a f�nykardja. Azonban ha valamit k�pviselve a Jedi lovag felsz�lal, r� is a Szen�tusi Alkotm�ny szab�lyzata vonatkozik, amely kimondja, hogy a szen�torokn�l, k�pvisel�kn�l �s egy�b felsz�lal�kn�l az �l�s alatt nem lehet fegyver, kiz�r�lag a test�rs�g�kn�l, gondolv�n arra az esetre, ha netal�nt�n mer�nyletet k�s�reln�nek meg az �l�s alatt." K�rem ne visszhangozza nekem a szab�lyokat, ismerem �ket magam is, csak �n nem hangoztatom. Str�ber...
Visszhang csak t�togni tudott, �s megint elpirult. Szerintem m�g soha nem fordult el� vele, hogy valaki �t oktatta ki a Szab�lyzattal kapcsolatban. Haragosan �sszevontam a szememet �s h�tat ford�tottam neki. Igaz�b�l nem is tudtam, hogy h�nyad�n �llok vele. D�h�s voltam r�, nagyon. A k�r�lm�nyek csak r�tettek erre a t�nyre egy lap�ttal, de a kezd�l�k�st az els� tal�lkoz�sunk adta meg. Magamnak sem vallottam be, de b�szkes�gemet m�lyen s�rtette az az apr�, m�soknak semmitmond� t�ny, hogy s�rni l�tott, �s amir�l egy�bk�nt egy�ltal�n nem tehetett, hiszen lehetett volna ak�r Cody vagy Waxos is az, aki els�nek l�p be az ajt�n. De nem �rdekelt. Annyira lefoglaltak a saj�t gondolataim, �rz�seim, hogy �szre sem vettem, mennyire megb�ntom �t.
 - Vissza kellene menni a Templomba. - mondtam, szavaimat els�sorban Ardenisnek c�mezve. Kezdett kicsit elegem lenni; �gy t�nt, ez nem az �n napom. Az sem �rdekelt, hogy most m�r kezdek t�nyleg m�sk�pp viselkedni, mint ami egy Jedit�l elv�rhat� lenne. - Lehet, hogy Obi-Wan m�r keres minket.
Ardenis lassan b�lintott. Kicsit d�bbentnek t�nt, szokatlan viselked�sem egy�rtelm�en meglepte, b�r nem tudtam, hogy mennyire l�t a dolgok m�g�... Tal�n jobban is, mint �n, b�r ez a jelen esetben fel sem mer�lt bennem...
Ekkor azonban mindent elfelejtettem, ugyanis egy �jabb csapatnyi 212-es katona bukkant fel a folyos�n. Mire �szbekaptam, az egyik�k m�r oda is ugrott hozz�m �s sz� n�lk�l meg�lelt; a t�bbi katona odagy�lt k�r�m, �s a k�vetkez� pillanatban azon kaptam magam, hogy mind az�rt h�l�lkodnak, hogy felsz�laltam �rt�k a Szen�tusban.
 - Mi az, h�t itt senki sem alszik? - �rtetlenkedett Visszhang, �s m�r kezdte volna mondani az erre vonatkoz� szab�lyzatpontot, de �t�s gyorsan befogta a sz�j�t. �n pedig azt sem tudtam, mit csin�ljak d�bbenetemben, ugyanis a mindig mogorva, morcos �k�l volt az, aki �t�lelt. A kl�n mosolyogva n�zett r�m.
 - El sem tudom mondani, mennyire �r�l�k, hogy itt vagy.
�s ezzel v�gk�pp megt�rt a j�g. Most m�r biztosan tudtam, hogy a szen�tusi kudarcom csak m�g k�zelebb hozott engem a katon�imhoz. Annyira meghat�dtam, hogy egy �rtelmes sz�t sem tudtam kiny�gni. Megint j�tt a hangulathull�mz�s, de a d�h�t �s a sz�gyenkez�st most az �r�m, a megk�nnyebb�l�s �s a h�la v�ltotta fel. Azt�n Waxos csendesen nevetve megjegyezte.
 - Az�rt a ruh�d nagyon sz�p volt...
Nem, m�r nem tudtam haragudni, de Ardenis az�rt kapott t�lem egy sokatmond� pillant�st.
 - Ugye eml�kszel, mit �g�rtem? Ez�rt m�g kih�vlak egy p�rbajra...