Csendben, �vatosan haladtunk a t�rk�pen jelzett �tvonalon…
Musz�j volt id�ben meg�rkezn�nk a l�vegkehez, ez�rt igyekeztem temp�san haladni, de r�szben a j�r�r�z� egys�gek, r�szben az esetlegesen elhelyezett l�v�szek miatt k�nytelenek voltunk ker�l�utakon k�zlekedni, lassan, el�vigy�zatosan, bem�rve mindent. �n figyeltem. Figyeltem a rezg�seket az Er�ben, pr�b�ltam kiterjeszteni az �rz�kel�semet mindenre, ami mozog, mindenre, ami k�r�l�tt�nk van. Gyakran �lltam meg egy-egy biztosnak t�n� ponton �s csak hallgattam, koncentr�ltam az Er� sodr�s�ra, �tem�re…A fesz�ltebb idegi �llapotnak, a folytonos figyelemnek k�sz�nhet�en elkezdtem �rezni a fegyvert is az oldalamon. Lassan mindennek kont�rja rajzol�dott ki, lenyomata lett az Er�ben… Ritmusa volt k�r�l�ttem a bolyg�nak, szab�lyos l�legz�se. Most m�r csak meg kellett tal�ljuk az utunkat ebben a ritmusban… Koncentr�ltam az elmos�d� �rnyakra is, a j�v�re, tudatomat egyre ink�bb megnyitottam a sodr�snak, �s ekkor valami rossz el��rzet �gy t�madott meg, hogy kis h�j�n rosszul lettem t�le. Ijedten t�rtem magamhoz.
-Parancsnok?- Cody hangja telve volt aggodalommal.
-Baj van…- motyogtam, hogy csak � hallja. Valami nem terv szerint fog menni, ezt biztosan �rzem…
H�kkenten, tan�cstalanul meredt r�m. Val�sz�n�leg sem Obi-Wan, sem Wilwarin nem produk�lt hasonl� jeleneteket akci� k�zben, �s r�d�bbentem, hogy nekem sem lett volna szabad. Ugyan csak Cody hallotta, amit mondtam, azt a t�bbiek is �rezt�k, hogy valami t�rt�nt, l�tt�k rajtam a pillanatnyi ijedelmet �s t�relmetlen�l v�rakoztak m�g�ttem…’Most vagy soha’ hat�roztam el. Ezt a csat�t meg kell nyerni. Nincs m�sik lehet�s�g.
-Fi�k, k�s�ben vagyunk, v�ltoztatnunk kell az �tvonalon. Kicsit lehet, hogy h�z�sabb lesz!- ’Nem is kicsit.’ Hallhat�an k�zeledett egy j�r�r�z� egys�g.
Nem v�laszoltak, mit is mondhattak volna… Val�sz�n�leg azt sem tudt�k, mennyire felm�rhet� az Er�ben a hangulatuk, minden gondolatuk, minden �rzelm�k. Most p�ld�ul feszengtek �s agg�dtak �s ez nem volt t�l j�. Visszaestek a kor�bbi hangulatukba, �n pedig nem ismertem �ket el�gg� ahhoz, hogy tudjam, mit kell nekik mondani. K�nytelen voltam teh�t improviz�lni, vagy arra az egyetlen t�nyre t�maszkodhattam, amiben biztos voltam, hogy hat�sos.
-Sz�m�tok r�tok, b�zok bennetek. De ti is b�zzatok bennem, nem fogok cserbenhagyni senkit! �s ha ez nem el�g, akkor Wilwarin sz�m�t r�tok. Ha m�s�rt nem, �rte, de oda kell �rn�nk.
Nem kaptam r�szletes v�laszreakci�t, beleegyez� b�lint�ssokkal, halk mormog�sokkal be kellett �rnem. De �reztem, hogy szorul h�tt�rbe a f�lelem �s veszi �t a hely�t a meger�s�d�, ac�losod� szil�rd akarat. ’�gy l�tszik, Wilwarin a var�zssz�!’ mondtam magamban �multan, �s egyre k�v�ncsibb lettem, mit is mondhatott nekik lesz�ll�s el�tt. De nem szabadott mell�kv�g�nyra terelnem a gondolataimat. Mivel miattam, az �n meg�ll�saim miatt ker�lt�nk k�s�sbe, minden figyelmemet arra kellett �sszpontos�tsam, hogy a l�nyegesen vesz�lyesebb f�utakat akkor keresztezz�k, amikor �pp nincs arrafel� j�r�r egys�g. Legal�bb h�romszor fordult el�, hogy egy sz�zadm�sodperccel azut�n, hogy elfordultunk egy mell�kutc�ba m�r fel is t�nt a f�mcsapat a sarkon. Ideges�tett a d�b�g�s�k, a csattog�s, ahogy meneteltek, de hasznos is volt egyben, hiszen seg�tett nekem bem�rni a poz�ci�jukat, karakteres, �rz�kelhet� jelens�ge volt ez a menetel�s az eg�sz bolyg� ritmus�nak, az eg�sz csata ritmus�nak. A balsejtelem ugyan nem m�lt el, de k�pes voltam a jelenre f�kusz�lni, bel�ttam, hogy a rosszal el�g a jelenben szemben�zni a j�v�ben majd �gyis el�nk �ll.
�s meg�rkezt�nk. Er�s k�s�sben voltunk a meghat�rozott id�h�z k�pest, �gyhogy Cody halad�ktalanul elk�ldte a jelet Wilwarinnak, �n meg kezdtem kidolgozni a k�vetkez� l�p�seket, �s jeleztem Obi-Wannak, hogy � is t�madhat.
Legnagyobb meglepet�semre azon kaptam magam, hogy nem izgulok. Egy�ltal�n. ’Hm, m�giscsak lett volna �rtelme t�z�vnyi jedi tr�ningnek, meg Qui-gonn agytorn�inak?’ Ezt a gondolatmenetet is �s f�lbe kellett hagyjam, nem volt id�m t�prengeni.
- Parancsnok, �tletek?
- Be kell nyomulnunk a droidok k�z�. A neh�zl�vegek kiiktat�sa az els�dleges feladat. Itt hagyok p�r l�v�szt, akik fedezik az el�renyomul�kat, akik a l�vegeket veszik c�lba.
Megfontoltam a dolgot. ’Teh�t bemegyek egy csapatnyi f�magy k�z�, el�rem azokat a cuccokat, addig verem �ket, am�g p�pess� nem v�llnak, �s akkor minden kir�ly…’
- Remek �tlet- veregettem v�llba Codyt… Gyorsan kaptam vissza a kezem. ’Basszus, de kem�ny ez a p�nc�l!’- A l�v�szek fedezzenek minket… �n elfoglalom ezt a sz�ls�t,- mutattam a t�l�nk alig karny�jt�snyira �ll� szerkezetre. Most d�bbentem csak r�, mennyire szerencs�s dolog a v�rosban csat�zni. Ugyan rengeteg a rombol�s, de a droidoknak kifejezetten k�nyelmetlen harci terep, gyakorlatilag a teljesen a h�tuk m�g� lehet menni, ha az ember �gyesen haszn�lja ki az �p�letek adta lehet�s�geket.- Ja, �s parancsnok- �jabb rezg�shull�m az Er�ben…- ne k�vessen minket minden katon�ja… Hagyjon annyi ember h�tv�dnek, amennyit csak tud n�lk�l�zni. Azt hiszem randev�nk lesz…
Cody int�zkedett, �n meg hat�rozottan �r�ltem annak, hogy nem k�rd�jelezi meg a d�nt�seimet. Valahonnan, bosszant�an feleslegesen felbukkant bennem a gondolat, hogy ak�r a politikusokat is k�pezhetn�k ilyenre. Hat�rozottan j�t tenne nekik. ’Ardenis, f�kusz�lj!’ Aktiv�ltam a fegyvert, ki�res�tettem az agyamat, �s indultam. Ritmus, l�legzetv�tel, sz�vdobban�s… a f�nyszably�s harc olyan, mint valami transz�llapot. Perd�l�s… Codyt s�rolta egy l�veg, de siker�lt a h�t�n landoljak egy szalt�b�l. Nem hiszem, hogy �r�lt az es�snek, de legal�bb t�l�lte… �s k�l�nben is, nekem is bele kellett j�jjek az eleg�nsabb �letment� megold�sokba.

Fogalmam sem volt a harci droidok nev�r�l. Tanulm�nyoztam �ket, m�g a h�bor� kit�r�se ut�n, �s k�pes voltam felm�rni, hogy melyikt�l mit v�rhatok, de megnevezni nem tudtam ezeket a g�peket. Sokan voltak, de nem kiiktathatatlanul sokan. F�nykardom s�v�tve, p�r�gve j�rt el�ttem, taroltam, mint valami gyilkol� g�p, mint valami tank… Egy l�k�s az Er�ben, �s a sz�ls� szerkezet d�ngve r�hullott h�rom �rdroidra. Tot�lk�r. A m�sik kett� l�veget a kl�nok int�zt�k el. Nem vesz�tett�nk senkit, �n m�g csak ki sem fulladtam igaz�n, de a meg�rz�sem sajnos bev�lt, a h�tunkba kaptunk egy frissen riad�ztatott egys�get.
-�s ez probl�m�s lesz- motyogtam, mik�zben az utols� sim�t�sokat v�geztem a felborult l�vegen. ’P�pes�telek fiam, miel�tt l�p�nk innen…’
K�zzel-l�bbal integettem a csapatnak, hogy k�vessenek �s valahogy siker�l berohannunk egy sik�torba. A fi�k pillanatok alatt felm�sztak az �p�letekre, �gy az ut�nunk mas�roz� �rosztag nem csak egy p�rg�-forg� f�nykardot, de egy er�teljes sort�zet is kapott a k�p�be. M�sodpercek alatt megsemmis�ltek… Feltartottam az ujjamat Cody, majd a l�v�szek fel�, �s deaktiv�ltam a f�nyszably�t. ’Most k�vetkezik az elvonul�s r�sze a dolognak.’ Halv�nyan �rz�keltem Wilwarint valahol a k�zelben. Fels�hajtottam. ’M�g �l!’
�s ekkor �rkezett a fej�nk f�l� a l�gi er�s�t�s. ’Elk�stem’ has�tott bel�m a felismer�s. ’Tudtam �n, hogy valami nem lesz itt j�. Megzavart minket a riad�ztatott b�dogcsapat, lefoglalta a figyelm�nket, �s kics�sztunk az id�b�l.’ Valahol a tudatom m�ly�n g�rcs�sen l�ktetett a k�rd�s… ’Most mi lesz?’ De k�nytelen voltam tov�bbvinni a tervet. Egyszer�en nem volt m�s v�laszt�s, ami kevesebb kock�zattal j�rt volna. �gy is akadt s�r�lt katon�m, h�rom is. Borzaszt� volt �gy harcolni vel�k, hogy legt�bbnek m�g a nev�t sem tudtam… L�tni a szenved�s�ket, �rezni a f�jdalmukat �s a rajtuk �tk�sz� f�lelmet, ahogy meg�rtett�k �k is a helyzetet…
-Parancsnok, vonuljanak vissza �s csatlakozzanak Wilwarin egys�g�hez!
-De…
Nem volt energi�m vitatkozni. De nem is kellett… Egyetlen pillant�som el�g volt, hogy Cody tiltakoz�s�t eln�m�tsa.
- Igenis…
�s megindultak. Vitt�k a t�rk�pet, a seg�ts�get, mindent… A kommlinkemhez ny�ltam, h�tha kapcsolatba tudok l�pni Wilwarinnal, de azt�n elvetettem az �tletet. ’Ki tudja, mi t�rt�nik most vele. Ha �t m�r elfogt�k, er�s bajba keverhetem egy megsz�lal� kommunik�torral.’ �gy h�t foh�szkodtam, k�romkodtam egyet, �s nekil�ttam keresni egy csapat b�dogot, h�tha alkalmasak a letart�ztat�somra. ’Nem gondolkozik, nem �rez!’ parancsoltam magamnak. �gy ism�teltem ezt, mint egy jedi mantr�t. Sodr�dnom kellett az esem�nyekkel �s rem�nykednem, hogy valahogy majd megoldjuk… mert egyszer�en nem volt m�s �t.

Kir�zott a hideg az �rzelemmentes hangjukt�l… Elfogtak, fel sem mer�lt benn�k, hogy direkt csin�lom az eg�szet. Ahogy megszabad�tottak a f�nyszably�mt�l �gy �reztem, mintha egy testr�szt t�vol�tottak volna el, hi�nyos voltam, megcsonk�tott. De nem f�ltem, s�t, �gy egyed�l m�g jobban is �reztem magamat, mint amikor itt volt a csapat. Nem kellett m�sra figyeljek, nem kellett az �rz�kel�semet arra haszn�lni, hogy m�st is meg tudjak v�deni. Hogy mindenkit meg tudjak v�deni. Mag�nyos harcos voltam mindig is…
Amennyire t�rk�p hi�ny�ban meg tudtam �t�lni, a v�ros centruma fel� vezethettek engem, azaz a t�szokhoz. ’Nem �rez, nem gondolkodik. Wilwarin rem�lhet�leg megoldja a dolgokat…’
�s ekkor ez a rem�ny is szertefoszlott, ugyanis szemben velem egy csapat z�rg�talp� droid k�z�tt ott j�tt Wilwarin…

Bel�ktek minket a t�szok k�z�. A pantoraiakat nem b�ntott�k, de l�that�lag borzaszt�an f�ltek, pl�ne, amikor megl�tt�k, hogy k�t jedivel gyarapodott a foglyok sz�ma…
Mi pedig Wilwarinnal egym�sra n�zt�nk. �n m�g nyomon tudtam k�vetni, hogy melyik dorid vette el a fegyveremet, de nem voltam benne biztos, hogy � is, �s a bilincsekt�l sem �rtott volna megszabadulni. Besz�lni, pedig nem tudtunk egym�ssal…
Fejemmel a fegyveremet �rz� droidra b�ktem, majd v�rakoz�steljesen Wilwarinra n�ztem. � meg csak bambult r�m, teljesen �rtetlen�l… M�r �pp azon voltam, hogy valami �j kommunik�ci�s m�dszert tal�lok ki, mikor v�gre meg�rtette, �s � is a fej�vel, egy m�sik droid fel� b�k�tt. Megl�ttam n�la Wilwarin f�nykardj�t. Remek!
Gyorsan kellett cselekedni, hiszen Waxos �s Cody az � osztag�val, meg az eny�mmel b�rmelyik pillanatban t�madhattak. ’Nem szabad, hogy �gy �rjenek ide, hogy az elvileg megfogyatkozott �rs�g helyett m�g plusz k�t csapattal is szembetal�lj�k magukat!’
Kifutottunk az id�b�l… Ism�t megb�ktem Wilwarint, mutattam a kezemmel, hogy meg akarom szerezni a fegyveremet. B�lintott, kis fintorral… Gondolom, nem szerethette az ilyen megold�sokat, de beleegyezett.
- H�romra- suttogtam, hogy ne hallj�k…
- Egy… kett�…- �s ugrottunk. Wilwarin f�nykardja z�mm�gve has�totta kett� a bilincsemet, az eny�m meg az �v�t szeletelte fel. A sok f�mfi� egyb�l elkezdett l�ni minket, mi pedig k�ts�gbeesetten igyekezt�nk elt�volodni a hang�rban a t�szokt�l. ’Nem eshet bajuk’ foh�szkodtam az Er�h�z ’Add, hogy ne essen bajuk!’ �s folytattuk a k�zdelmet… Id�k�zben Wilwarin visszaszerezte valahonnan a k�zifegyver�t, �s most l�legzetel�ll�t� sebess�ggel haszn�lta a f�nykardj�t �s a fegyvert, egy- egy szalt� k�zben beiktatott l�v�ssorozattal toldva meg a k�zelharcot. Nem nagyon haszn�lta az Er�t a k�zdelemhez, csak az akrobatikus mutatv�nyok k�zben lend�tette mag�t vele, de �gy is f�lelmetes v�v� volt.
Az �rdroidok most a t�szok fel� ir�ny�tott�k a fegyvert, �s a k�vetkez� pillanatban m�r �l�pajzsk�nt �lltam a pantoraiak el�tt, kardom p�rg�s�vel h�r�tva a l�ved�keket. Nem szerettem a v�dekez� taktik�kat…
-El fogom… v�gni…- egy l�k�s az Er�ben, �s al�bbhagyott a t�zel�s- a bilincs�t…- kiab�ltam a hozz�m legk�zelebb es� f�rfinak. Rem�ltem, hogy alkalmas lesz a feladatra.
- Ut�na szabad�tsa meg a t�bbieket is…- itt ism�t r�vid sz�net k�vetkezett, mert a bej�rat fel�l egyre t�bb droid nyomult fel�nk, �s egy ideig lefoglalt a v�dekez�s…- �s fut�s ut�nam a bej�rat fel�… Ne t�r�djenek semmi m�ssal!- F�nykardom kereszt�lhas�totta ezt a bilincset is, �s v�rtam, hogy a k�r�lbel�l negyven pantorai v�gezzen a m�velettel…
’Cody, ha nem �rtek ide addigra, akkor nekem annyi.’ Tudtam, hogy nem jutok ki ezen az ajt�n �lve, ha k�v�lr�l nem �rkezik seg�ts�g… De meg kellett pr�b�ljam, mert a z�rt t�ren bel�l a t�szok sz�m�ra egy elt�vedt l�ved�k is hal�los lehetett.
Figyeltem, mikor v�geznek, �s indultam a bej�rat fel�. Wilwarin �tl�tta a helyzetet, pillanatok alatt a t�szok m�g� sietett �s fedezte a h�tukat. A helys�gen bel�l t�bb droid m�r nem volt, de a bej�ratb�l egyre t�zeltek �s nyomultak befel�. A falhoz tapadva, lassan �vatosan k�zel�tett�k meg �ket, Wilwarin az egyik, �n a m�sik oldalon…
- Maguk most itt maradnak- sz�ltam h�tra szigor�an…
Wilwarinnal egym�sra n�zt�nk, �s megint ugrottunk, ki az �rj�t� hangzavarba, az �r�lten zuhog� l�ved�kek k�z�.
De nem jutottunk messzire. Az konzervek mind megfordultak �s kitart�an, �temesen l�ni kezdtek minket. K�rbe voltunk v�ve, visszaszorultunk a sz�k, ajt�nyi bej�rathoz, �s v�llvetve h�r�tottunk szakadatlanul, pedig tudtuk, hogy es�ly�nk sincs… T�bbsz�r�s t�ler�ben voltak a f�mpof�k. Nem akartam elhinni, hogy �gy �r cs�fos v�get a tervem. Az, hogy �n is itt veszek vele, az valahogy nem is foglalkoztatott.
Hirtelen k�k l�ved�kek kezdtek z�porozni a pirosak k�z�… Cody meg�rkezett. Fr�cs�g�tt az olaj mindenfel�, teljesen beter�tett minket a fekete szutyok, �s a csat�nak hamar v�ge lett. Kimer�lten rogytam le a fal t�v�be, arra is f�radtan, hogy kikapcsoljam a f�nyszably�t… Percekig �ltem teljesen mozdulatlanul, el�szott velem az id�… K�r�l�ttem f�mes roncsok, s�r�lt �s halott katon�k… F�jdalom, vesztes�g, megk�nnyebb�l�s. Annyif�le �rzelem, hogy m�r megk�l�nb�ztetni is neh�zkes volt �ket. Minden porcik�m sajgott, a bok�m, pedig kiment valami rosszul siker�lt ugr�s ut�n… ’Ut�lok harcolni…’motyogtam d�h�sen �s bamb�n maszatoltam a mocskot a k�pemen.

Azt�n valahogy m�gis siker�lt �sszeszedjem magamat. Fel�lltam, sz�ltam a civileknek, hogy kij�hetnek, �s k�rben�ztem. Wilwarin �s Cody egym�s el�tt �lltak. Nem tudom, mit mondhattak egym�snak, de nem is tartozott r�m…
Elk�ldtem a jelet vissza a haj�ra, hogy j�jjenek a csapatsz�ll�t�val a t�szok�rt, �s megindultam k�rbe. Megtal�ltam az els� halott katon�t. Sisakja elgurult, arc�n komor, elsz�nt kifejez�s �lt. M�g a nev�t sem tudtam… Let�rdeltem mellette �s lassan v�gigsim�tottam az arc�n, lecsuktam a szemeit.
-K�sz�n�m- motyogtam neki teljesen feleslegesen, �s iszonyatos vesztes�g�rzet t�rt r�m… Egy kezet �reztem a v�llamra nehezedni. Cody parancsnok volt az. Nem mondott semmit, de nem hiszem, hogy tudott volna b�rmi mondani, ami k�nny�t a f�jdalmon. J�lesett, hogy Wilwarinnal ott �llnak f�l�ttem, nem k�rdeznek, nem vigasztalnak, nem j�nnek semmitmond� jedi sz�vegekkel a k�t�d�sr�l… Csak ott vannak velem.
De nem ez volt az els� csat�m, nem ez volt az els� vesztes�g, amit �t kellett �ljek. Az ember sz�ve hamar v�lik k�v�… Fel�lltam, elfordultam…
- J�kor j�tt, parancsnok… K�sz�n�m!
Cody b�lintott.
- Hogy �llnak Obi-Wan�k?
- Nem t�l j�l- v�laszolta, bennem meg kezdett �jra er�re kapni az aggodalom, �tv�ve a zsibbadt �ress�g hely�t…-Mikor legut�bb kapcsolatba l�ptem a t�bornokkal, �ppen h�tba t�madt�k �ket… Sokkal t�bb b�dog van itt, mint amire sz�m�tottunk…
Wilwarinnal egym�sra n�zt�nk… ’Mi ez? Hogy t�rt�nhetett? Valamit figyelmen k�v�l hagytunk, a pantoraiak kiszabad�t�sa t�l…’
- T�l k�nnyen ment- fejezte be helyettem a ki sem mondott gondolatot…- Nem a mi foglyul ejt�s�nk volt a c�l…
-Akkor mi a fene?
Wilwarin felvonta a v�ll�t…
-Tal�n b�zist akarnak ki�p�teni a holdon. Ahhoz el kellett foglalniuk a v�rost…
-De hol?
-Fogalmam sincs…
-K�rek egy t�rk�pet Pantor�r�l- ki�ltottam a fi�knak. Azonnal oda is futott valaki, kis k�zi vet�t�vel mutatva a Pantora holot�rk�p�t.
- Itt- b�ktem v�g�l egy kis tekn�re a sivatagos felsz�nen.- Sehol m�shol nem v�dhet� be a ter�let, hiszen pusztas�g �s sivatag minden�tt…
Padawan t�rsam b�lintott.
- Innen j�het az ut�np�tl�s, innen kaphatj�k a parancsokat- szeme d�h�dten �sszesz�k�lt.
- Ki kell iktatnunk a b�zist!- motyogtam…- Ki ir�ny�tja �ket?
- �ltal�ban egy parancsnokdroid…
- �t lehet �ket programozni?
- Nem tudom… Mi a fi�kkal legink�bb csak leszedj�k a fej�ket. Rengeteg inform�ci� van bel�j�k k�dolva. De elvileg nem lehetetlen…
-Akkor vigy�nk magunkkal technikusokat, �s ir�ny a b�zis…
- Meg n�h�ny robban�szert…
- Tess�k?- fogalmam sem volt mit akarhat Wilwarin.
- H�t m�dos�tjuk a parancsukat, visszarendelj�k az �sszes idi�ta konzervet a b�zisra, �s kiss� megp�rk�lj�k �ket…
’Csod�s! Ha ez nem siker�l, semmi sem fog!’ gondoltam ’Csak legal�bb a civilek�rt lenn�nek m�r itt!’
Gy�l�ltem a t�tlen v�rakoz�st… Obi-Wannal nem tudtunk kapcsolatba l�pni, val�sz�n�leg… rem�lhet�leg… annyira lefoglalta a harc, hogy nem volt ideje kommunik�lni. �gy �reztem, meg�r�l�k, pedig a v�rakoz�s nem lehetett t�bb 5 percn�l, amikor v�gre felt�nt k�t csapatsz�ll�t�... 
-K�t larti? Rem�lem, el�g lesz.- h�zta fel a szem�ld�k�t Wilwarin, de v�g�l nem volt probl�ma… Vill�mgyorsan felpakoltuk a civileket, �s k�t technikus t�rsas�g�ban futva megindultunk kifel� a v�rosb�l. Cody �s a csapat megmaradt r�sze a v�ros f�bej�rata fel� vette az ir�nyt, h�tba kellett t�madniuk az Obi-Wan�kkal k�zd� f�mpof�kat… Egyed�l maradtunk.
Megint minden k�pess�gemet arra kellett haszn�ljam, hogy felm�rjem a terepet, kisz�m�tsam a lehet� legr�videbb utat a v�roson k�v�lre, a tekn� fel� �s k�zben elker�lj�k a riad�ztatott droidcsapatokat is. De sikerrel j�rtam. A konzerveket l�that�lag teljesen a f�bej�rat v�delme foglalta le, nem nagyon t�r�dtek vel�nk.
- Jobbra- lihegtem Wilwarinnak. M�g �t l�p�s, �s kint voltunk ebb�l az �tkozott v�rosb�l… A m�g �tkozottabb sivatagban. Teljesen lelassultunk, sem a mi csizm�ink, sem a kl�nok p�nc�lzata nem volt igaz�n alkalmas a homokban gyalogl�sra, de az�rt haladtunk, lassan, l�p�sr�l l�p�sre k�zdve magunkat el�re, mik�zben igyekezt�nk tartani az ir�nyt. A homokd�n�k is csak r�szben voltak alkalmasak arra, hogy elrejtsenek minket, vigy�znunk kellett, hogy ne vegyenek �szre… M�r ha egy�ltal�n volt b�rmif�le b�zis a tekn�ben �s nem csak mi tal�ltuk ki. K�ts�gbeejt� volt a helyzet, de tov�bb ment�nk… �s egyszerre egy d�ne m�g�l hirtelen felbukkan� f�mosztaggal tal�ltuk szembe magunkat… Fej n�lk�li p�nc�losok, ideges�t� konzervek… Nekik ugrottunk Wilwarinnal, minden k�l�n�sebb egyeztet�s n�lk�l, szinte vid�man, hogy v�gre kaszabolhattunk, �s nem talpalnunk az ismeretlenben. A technikusok fedeztek minket, de nem tartott sok�ig a harc… ’Tuti, hogy j� ir�nyba megy�nk, ez az osztag biztos, hogy a b�zisr�l j�tt…’ �s ekkor �r�lt �tletem t�madt…’Ebben a p�nc�lban elf�rne egy ember.’ �s a megmaradt k�t fejetlen konzervet nem sz�rtam �t, csak kibeleztem…
- J�l vagy?- kiab�lt r�m Wilwarin k�t h�r�t�s k�zben- Mi a kriffet csin�lsz?
Egy l�k�ssel kiiktattam k�t t�mad�ja k�z�l az egyiket, csak ekkor v�laszoltam.
- Beleb�junk…
Egy eleg�ns f�lk�r�v… Wilwarin f�nykardja sisteregve v�lasztotta le az utols� droidfejet a nyakr�l.
- Mi a…?
- �lc�zva jutunk be. Ezekben.- lelkes voltam, pedig a konzervek undor�t�an b�d�sek voltak bel�lr�l. �s mocskosak.
Leesett �llal b�mult r�m, d�h�dt hitetlenked�s �lt ki az arc�ra…
- Ha m�g egyszer- undorodva l�pett k�zelebb a f�mtesthez- a te terveidre- beleugrott- hallgatok…- csukta a fej�re a tet�t,- �n komolyan mondom- szerencs�re azt m�r nem halottam, hogy mit mond komolyan, elnyelte a doboz…
Sz�pen „foglyul ejtettem” a k�t technikust �s d�ng�, neh�z l�ptekkel megindultunk a b�zis fel�.

Meglep�en sim�n ment minden, k�rd�s n�lk�l beengedtek minket az �p�leten bel�lre. Itt pillanatok alatt kiugrottunk a b�z�s dobozokb�l �s olajt�l csatakosan v�gtattunk a folyos�kon a parancsnoki terem fel�… Minden azon m�lott, hogy mennyire vagyunk gyorsak, teh�t nem vacakoltunk sok�ig… Berontottunk a helys�gbe �s Wilwarin gyorst�zel�se k�zben a leveg�be perd�ltem �n is…
- A parancsnokra vigy�zzatok!- kiab�ltam a h�tunk m�g�l t�zel� technikusoknak, �s irtottam tov�bb, mint valami fav�g�.
Jobbra egy csap�s, szalt�, ugr�s, k�zen�ll�s… h�trahajl�s a f�ldig egy l�ved�k el�l, balra egy csap�s, ugr�s k�zben beler�gok egy f�mfejbe, majd a talpam szakad bele. A terem v�g�ig eljutottunk vagdalkozva, amikor a bej�rat fel�l megint �jabb csapat nyomult be, t�l messze ahhoz, hogy �rtani tudjunk nekik, de el�g k�zel, ahhoz, hogy �k l�ni tudjanak. Wilwarin nagyot k�romkodva olvadt f�mkupacot csin�lt egy drodib�l, majd beled�fte a f�nyszably�t egy m�sikba �s… �s ott hagyta. ’Mi ez, megbolondult?’ meredtem r� r�m�lten, de a k�vetkez� pillanatban meg�rtettem mit akar. Kikapva a f�mhulla kez�b�l a m�g haszn�lhat� fegyver�t, �s marokra fogva a saj�tj�t, Wilwarin kett�s t�zet nyitott a benyomul� b�dogokra. �n meg magamhoz h�ztam az � f�nykardj�t, �s gyorsan el�ugrottam, fedeztem �t imm�r k�t peng�vel a kezemben.
- Int�zz�tek a parancsnokot- kiab�ltam a technikusokra,- tudj�tok mi a dolgotok!
Haboz�s n�lk�l munk�hoz l�ttak, a benyomul� droidok meg egyszer csak elfogytak.
- Gyorsan az ajt�t- lihegte Wilwarin- T�bb is fog m�g j�nni.
Elh�ztam a sz�mat a gondolatra, mik�zben az ajt�t ir�ny�t� gombj�ra csaptam… Ami term�szetesen nem m�k�d�tt… ’Remek!’
- Parancs m�dos�tva- jelentette az egyik katona.
- Akkor nyom�s-adta ki az utas�t�st Wilwarin.
- Pillanat- �ll�tottam meg. Kez�be nyomtam a kardj�t…
- Hmm. Na igen- zavarban volt…- Ha lehet, ezt nem eml�tsd Obinak!- d�rm�gte.
- Meglesz!- b�lintottam. �s megint futottunk, ki ebb�l az ut�latos �p�letb�l. Szalad�s k�zben el-elpotyogtattuk az id�z�tett robban�szereket. Alig v�rtam, hogy v�ge legyen a bulinak…