Együtt
2017 karácsonyára készített rövidke írás.
- Ó, hogy a Kilenc Pokolba már!
Wilwarin egy bosszús és meglehetősen zajos mozdulattal rúgta vissza a lehajtható fémajtót, amely nagy csattanással visszapattant és újra kinyílt. A lány fél kézzel a füstöt legyezgette az arca elől, miközben lopva mestere felé pislogott, remélve, hogy nem zökkentette ki a meditációjából. Obi-Wan Kenobi csukott szemmel, egymásba fűzött lábakkal ült egy széken, és Wilwarin már épp megnyugodva fújta volna ki a levegőt, amikor anélkül, hogy megrezdült volna, halkan megszólalt.
- Megtennéd, hogy nem rongálod a berendezést?
- Bocs’. - dünnyögte Wilwarin és lecsapta a másik kezében tartott tálcát egy asztalra. Obi-Wan erre már kinyitotta a szemét és rögtön éberebb lett.
- Mi ez a füst? Ha bármi baj keletkezik a Főnix-ben, rajtam fogják számon kérni!
Wilwarin nagyot sóhajtott.
- Nyugi mester, ez nem a berendezés… csak odaégettem a kaját.
- Te sütöttél? - Obi-Wan meglepettnek tűnt.
- Gondoltam, nem tengődhetünk kizárólag ételkapszulákon, amíg itt várakozunk a tárgyalófelekre, ezen a diplomatahajón meg egy csomó jó cucc van, amit meg lehet enni. - érkezett a válasz. Obi-Wan felvonta a szemöldökét, majd feltápászkodva odalépett a lányhoz és szemügyre vette a tálcán füstölgő, alaktalan tésztadarabokat.
- Ez mi akar lenni?
- Sütemény. - vont vállat kissé sértett ábrázattal Wilwarin. - Eredetileg a Ryloth-on készítik, valamiféle ünnepi étel. Kaplaa mesterrel régen sokszor sütöttünk ilyet… de nem emlékszem pontosan a receptre.
Obi-Wan hosszan simogatta a szakállát, mintha gondolkozna valamin.
- Van még liszt? Hozz lisztet. - mondta végül, miközben nekiállt lepakolni a tálcáról. Wilwarin csodálkozva sandított rá.
- Újra csinálhatom?
- Újra csináljuk. - Obi-Wan ráhunyorgott. - Ha valami elsőre nem sikerül, nem szabad feladni.
- És majd díszíteni is lehetne. - lépett oda hozzájuk Ardenis, helyet foglalva a mestere melletti üres széken, ujjával különös, kanyargós mintákat rajzolva az egyik megégett sütemény tetejére. - A Deranon néha díszítjük a süteményeket…
- …és miért ne lehetne ezt is? - szélesedett ki Wilwarin mosolya, miközben nagy lendülettel lepakolta a teli tál lisztet az asztalra, melynek következtében fehér felhő borította be mindhármukat. - Hupsz.
- Reméljük, a diplomatáink nem az elkövetkező néhány órában szándékoznak megérkezni. - kuncogott derűsen Obi-Wan, meglepett pillantást váltva ki mindkét padawanjából. - Na jó. Lássunk hozzá.
Évekkel később…
- És kész is van. - Wilwarin elégedetten tette le a tálcát. Lilian lelkendezve szaladt oda, nyújtózkodott a sütemény után, bár még nem érte fel az asztalt.
- Megkóstolhatom?
- Egyet, ha kihűlt. Most még nagyon forró. - simogatta meg a kislány fejét Wilwarin, majd leült Visszhang mellé, és nekilátott, hogy kidíszítse a Ryloth világában ünnepinek számító süteményeket. A férfi mosolyogva figyelte, ahogy gyakorlott mozdulatokkal rajzolja a számára valamiért különösen fontos, elmaradhatatlan derani mintákat.
- Ez az egyetlen étel, amit soha nem égetsz oda, még csak kicsit sem. - jegyezte meg. Wilwarin bólintott.
- Valaki megmutatta a trükkjét, hogyan tudom helyesen megcsinálni. - tekintete néhány pillanatig elrévedt, mintha többet látna egy receptnél, sütési módnál, díszítésnél. - Valaki pedig, hogy hogyan tegyem még szebbé…
Visszhang ismerte a gondolatait; finoman, hogy ne zavarja meg a munkában, közelebb húzódott hozzá és átkarolta a derekát. Lilian felmászott Visszhang ölébe és elgondolkodva nézett az anyjára.
- Akkor most majdnem olyan, mintha ők is itt lennének velünk, igaz? - kérdezte hirtelen, szélesen elmosolyodva.
Wilwarin felé fordulva odaadta neki a kezében tartott, már kész süteményt, és melegen csillogó tekintettel figyelte hosszan, elmerengve.
- Igen. Olyan, mintha együtt lennénk, mindannyian.
|