Az éjfekete penge játékos könnyedséggel hasította félbe az ormótlan géptestet, melyből a sűrű olaj vérként spriccelt szanaszét. Wilwarin addig nem lazított, amíg a droid talpon volt. Amint a gépezet a földre hanyatlott erős, tompa puffanással, felverve a port, leeresztette fegyverét és lassan, fáradtan fújta ki a levegőt. Ez volt az utolsó. Végeztek.
- Jól vagy? - fordult a mögötte álló Katooni felé. Lassan kezdte megszokni a megváltozott rutint: legelőször a növendék ellenőrzése, nem a katonáké. A tolothian kislány lábai ugyan enyhén remegtek, kék pengéjű fénykardját görcsösen szorongatta jobbjában, de bólintott. A háború számára is kezdett egyre kevésbé új lenni, kezdett belenőni. Kénytelen volt.
- Menj a központhoz. - javasolta neki Wilwarin. - Mindjárt csatlakozom én is, csak elintézem Codyt.
Katooni komoly bólintással, szó nélkül elsietett, Wilwarin pedig magához intette a klónparancsnokot, aki a szétlőtt droidok maradványai között utat tört hozzá. Egykor hófehér páncélját most karcolások, perzselődések és szétfröccsent droidolaj szennyezte be, és Wilwarin biztos volt benne, hogy ő maga is elég mocskosan festhet. Elég volt csak ránéznie a kezére, amely szinte teljesen fekete volt és csúszott a sok szutyoktól. Kemény csata volt a mai. Sóhajtott egyet és Codyra pillantott.
- Helyzet? - tudakolta.
- Erről nem írnak a holoneten. - jegyezte meg enyhe cinikussággal a parancsnok. Hangja alapján egész jó kedvében volt. Mögötte egyik katonája, Ököl csörtetett, szándékosan belerúgva egy-egy útjába kerülő droid torzójába. Wilwarin kérdőn nézett Codyra.
- Miről?
- A Köztársaság katonáinak jól kell mutatniuk a képernyőn. - húzta ki magát Cody vigyorogva, elkenve az olajat a vállpáncélján.
- Ó, értem. - Wilwarin röviden felnevetett. - Nos, a parádézást meghagyjuk Obi-Wannak. Ha meglátok egy kameradroidot, lelövöm.
- Azt el is hiszem. - morogta Ököl. - Nem kellene elrendezni a hajad?
- Hm? - a lány az ujjai köré csavart egy az olajtól kissé megfeketedett vörös tincset és elfintorodott. Ököl kérdésében volt igazság, ezzel mindig megjárta. Obi-Wan gyakran megpróbálta rávenni, hogy legalább fogja össze a csaták idejére, ő pedig mindig figyelmen kívül hagyta ezt. Kelletlenül gondolt rá, hogy megint órákig fogja kimosni belőle a trutyit. Vállat vont és hátravetette a fejét. - Nem zavar.
- Én megőrülnék, ha így kellene harcolnom. - jegyezte meg Ököl, majd Wilwarin tekintetét látva védekezőn emelte maga elé a kezeit. - Jó, jó, értem én. Leléptem.
Ahogy elsétált, újabb rúgásokkal toldva meg útját, Cody egy pillanat alatt komoly arcot öltött, sisakjához nyúlva továbbította a csatáról szóló adatokat Wilwarin adattáblájára. Ahogy a lány rásandított, megállapította, hogy már megint verekedett: le kellett vennie a kesztyűjét, hogy rendesen hozzá tudjon férni a sisakja adattárjához.
- Elég nagy csapást mértünk rájuk. - jelentette tárgyilagosan a parancsnok. - Azt mondja… az információk szerint a bádogok hetven százalékát kipucoltuk. A saját veszteség alatta van.
- Értem. - bólintott lassan Wilwarin. Ezt a részét utálta a legjobban. - Kérlek intézkedj, mindjárt megyek én is.
- Igenis. - Cody kutatóan nézett a lányra. - És… Katooni hogy bírja?
Wilwarin halványan elmosolyodott. Örült neki, hogy a parancsnok is odafigyel a kislányra. Katooniért az egész század odavolt.
- Kezdi megszokni. - felelte. - Nehezen, de kezdi. Sajnálom, hogy nem tudom jobban támogatni. Az igazság szerint kissé tanácstalan vagyok. Hiba volt a Rendtől, hogy a háborúba lökte, hiba volt Obi-Wantól, hogy itt hagyta, csak az én felügyeletem alatt. Félek, én nem vagyok jó vezető, jó mester számára.
- Szerintem ez nem igaz. - csóválta a fejét Cody. Wilwarin sóhajtott.
- Látom, hogy nyomasztja valami.
- És próbáltál már beszélni vele?
- Nem, még nem volt rá időm. - vallotta be a lány.
- Akkor menj most. - mosolyodott el Cody. - Majd én elintézem a tennivalókat.
- Biztos?
A parancsnok bólintott.
- Persze. Menj csak, mindkettőtöknek jó lesz, ha beszéltek. Én meg boldogulok.
- Kösz Cody. - veregette meg a vállát hálásan Wilwarin. - Jövök neked eggyel.
Cody nevetve biccentett, a lány pedig  gyorsan indult a központ felé - már amennyire egy már hasznavehetetlen lépegetők által közrezárt területet központnak lehet hívni. Katooni a középre állított holoasztal mellett ücsörgött és meglepetten nézett az odalépő Wilwarinra.
- Már meg is vagytok ilyen hamar? - kérdezte. Wilwarin megrázta a fejét és leült mellé.
- Nem, de most Cody maga intézi a dolgokat. - válaszolta. Hallgatás következett. Katooni a fénykardját babrálta, Wilwairin feszülten próbálta kitalálni, mit is mondjon. A katonáival mindig olyan remekül szót értett, de most, egy kislány mellett nehezen jöttek a szavak.
- Ököl azt mondta, jól harcoltam ma! - szólalt meg hirtelen Katooni, hangjában cseppnyi büszkeséggel. Tisztán lehetett érezni, hogy alig várta már, hogy elbüszkélkedjen ezzel. Wilwarin elmosolyodott.
- Ökölnek igaza van. Mikor mondta?
- Az előbb. - a kislány elfordult, tekintetével a katonát kereste, remélve, hogy még mindig a közelben van, hogy ha kell, bizonyítsa, amit neki mondott, de Ököl azóta tovább mehetett, mert pár pillanat múlva visszafordult Wilwarinhoz. - Ezt mondta.
- És mégis úgy tűnik nekem, mintha kétségeid lennének valamiben. - jegyezte meg csendesen Wilwarin. Katooni összerezzent, lesütötte a szemét. - Így van?
- Hát… - a kislány ha lehet, most méginkább zavarban volt. Nehezen bökte ki. - Én csak… gondolkodom valamin. Zavar valami.
- Én mi?
- Félek, ostobaság. - motyogta Katooni. Wilwarin megcsóválta a fejét.
- Ha ennyire lefoglalja a gondolataidat, akkor nem lehet az. Mondd el, hátha tudok segíteni.
Katooni tétovázott még egy darabig, majd ráemelte tekintetét.
- Szerinted éreznek a droidok?
Wilwarin nagyot nézett. Sok mindenre számított, de pont ilyen kérdésre nem. Zavartan törölte olajos kezét szintén mocskos ruhája szélébe. Erre mégis hogyan válaszoljon. Egy pillanatig kétségbeesetten bámult vissza Katoonira. Kaplaa mester… te mit mondanál? Katooni érzékeny lélek volt, de sosem gondolta volna, hogy még a droidok elleni harc is így elbizonytalanítja. Ő eddig sosem gondolt ebbe bele; számára a droidok nem jelentettek mást, csak ellenséget, amelyet le kell vágni, vagy ők végeznek vele és az embereivel. Nem is akarta más oldalról látni soha.
- Erre nehéz válaszolni. - mondta végül. - Szerintem nem is lehet. Az ember próbálja megérteni a gépeket, amelyeket ő alkotott, de azok már túlnőttek rajta, hogy teljesen meg lehessen érteni. Van, aki váltig állítja, hogy a droidok éreznek, és ugyan ki tudná ezt kizárólagosan megcáfolni? Hiszen nézd meg… a mozdulataik, a reakcióik, minden azt mutatja, hogy valami olyat teremtettünk, ami maga is él.
- Ma levágtam egy droidot. - motyogta Katooni. - Felsóhajtott és rám nézett, mielőtt összeesett.
- Gondolom ez zavar téged. - pillantott rá Wilwarin. - Hogy harcolnod kell velük, és te nem akarsz senkit bántani.
- Igen. - vallotta be a kislány.
- Hogy hogyan épül fel egy droid lényege, az apró parancsok, információk a gépburok alatt, én ehhez nem értek, ezt Anakin tudná rendesen elmagyarázni. - Wilwarin megcsóválta a fejét. - Az ügyes készítők sok dolgot elérhetnek, akár azt is, hogy művük önálló, külön személyiségnek tűnjön. Gondolj csak Ököl droidjára. - egy pillanatra elhallgatott, majd elgondolkozva folytatta. - De nekünk van egy előnyünk.
- Előny? - pislogott Katooni. Wilwarin bólintott.
- Mit mond az Erő? Próbáld azon keresztül látni a dolgokat, nem csak akkor, amikor megpróbálod megérinteni, hanem minden egyes pillanatban. Próbálj állandó összhangban lenni az Élő Erővel, és akkor látni fogod, mi az, ami igazán él és mi az, ami csak utánzat. Ez az egyetlen módja ennek. Ezt csak te tudhatod. Egy Jedinek mindig nehéz döntéseket kell hoznia. Olyan dolgokat kell tennie, amiket nem akar, és előfordul, hogy az ártatlanok védelmének érdekében ölnie is kell. És ha az embernek nincs biztos pontja, amire támaszkodhat, akkor minden széthullik és elveszett, mert már maga sem tudja eldönteni, mi a helyes és mi nem, jót cselekszik-e éppen vagy sem. - egy pillanatra elgondolkodott, és amikor látta, hogy Katooni továbbra is tanácstalanul néz rá, elmosolyodott. - Tudod mit? Adok neked egy rejtvényt.
- Rejtvény? - csodálkozott a kislány; vélhetőleg fogalma sem volt róla, hogyan kapcsolódik ez az egész az ő kérdéséhez. Wilwarin biccentett és a zsebében keresgélt. Kis idő múlva megtalálta, amit akart és diadalmasan nyitotta szét a tenyerét, hogy Katooni is lássa, mi van benne. A gyér napfény végigszaladt a finom üveggömböcskén, melynek belsejében tucatnyi apró, gyöngy méretű fehér kristály csillogott. - Ez mi?
- Az egyik küldetésemen kaptam egy furcsa fazontól. Lehet, hogy kicsit dilis is volt, Kaplaa szerint meg ittas, de ez nem lényeg. - Wilwarin elvigyorodva vont vállat és odaadta neki a tárgyat. - A fontos az, amit mondott.
- Mit mondott? - Katooni érdeklődve forgatta kezében az üveggömböt, figyelte a felületén végigfutó fényt, a belsejében felsejlő csillanásokat.
- Megkérdezte, szerintem mit jelképez ez a gömb.
- És mit mondtál?
Wilwarin kutatóan figyelte a kislány arcát.
- Miért, szerinted mit?
- Hát… - Katooni tanácstalanul csóválta a fejét. - Nem igazán tudom.
- Én is így voltam vele. - felelte Wilwarin. - És nem is várom el, hogy most azonnal tudd a választ, már csak azért is, mert mindenki számára mást jelenthet. De egy támpontot adok: önmagadból indulj ki. - rákacsintott Katoonira. - Talán most értelmetlennek tűnik az egész, de hidd el, ez a jelentéktelen kis tárgy segít majd megválaszolni azokat a nagy kérdéseket is akár, melyeket az imént feltettél.
- Gondolod? - úgy tánt, Katooni nem olyan biztos ebben. Wilwarin nyújtózott egy nagyot és felállt.
- Aham. - eltekintett a csatatéren kószáló katonák irányába; már ideje volt, hogy átnézze a jelentéseket. - Ha majd megvan a megoldás, mondd el mindenképp. És azt se feledd: rám is számíthatsz.