- …Pedig az lett volna az igazán mutatós, ha a történtek után egy szeparatista cirkálóval állítunk haza, a fedélzeten egy csempésszel, egy bandányi kalózzal és a galaxis legveszélyesebb fejvadászával.

Széles vigyorral fejeztem be legutóbbi kalandunk mesélését. A Jedi Templom egyik gyakorlótermében ücsörögtünk Frey Wan'te-vel, miközben körülöttünk gyakorlókardok duruzsoltak, Cin Drallig mester pedig utolsó tanácsait osztotta meg a növendékekkel, mielőtt a napi feladat véget ért volna. Dacára annak, hogy már nem voltam gyógyítás címén bezárva a Templomba, az utóbbi napokban gyakran visszatértem Drallig mesterhez és kis tanítványaihoz. Ha épp nem a Coruscanti 190-es Klónlégió munkájába segítettem be. Bár még csak néhány nap telt el a Canto bight-i küldetés óta, égtem a vágytól, hogy újabb megbízatásra küldjenek. Erre azonban várni kellett: Obi-Wan gyógyult és épphogy kiengedték a gyengélkedőről, a Tanács a Fekete Naptól szerzett kódok feltörésén dolgozott, Ardenisre pedig a Szenátus felé tett jelentések hárultak. Az utóbbi időben nem először tört rám az érzés, hogy én magam a csatatéren kívül vajmi kevés hasznot hozok; rám általában akkor volt szükség, ha verekedni kellett. Ugyanakkor, azt egyáltalán nem bántam, hogy távol tartanak a politikától… vagy a politikát tartják távol tőlem.

Éppen ezért igencsak meglepett, amikor a körletembe visszatérve egy holoüzenet várt, miszerint délben számítanak rám a Szenátus épületében, méghozzá a Főkancellár irodájában… Mégis mit a nerfrágta, Kilenc Pokol legmélyéről előhúzott banthakoktélt akar tőlem az a bagázs?

Egy kezemen meg tudtam volna számolni, eddigi pályafutásom során hányszor fordultam meg a Szenátusban. A legutóbbi alkalom és az ahhoz társuló kudarc emléke még élénken és fájón élt bennem, mindezt pedig csak erősítette a tény, hogy véleményem szerint nekem semmi keresnivalóm nem volt a Főkancellárral egy légtérben. Az üzenet kellemes gyomorgörcsöt és kedvtelenséget, valamint nagy adag undort hozott, melyen az sem tudott javítani, hogy szétvertem egy teremnyi gyakorlódroidot. A megadott időben fogcsikorgatva ültem suhanóba és tűrtem, hogy kitegyen a Szenátusnál, ahol Obi-Wan várt - valószínűleg azzal a szándékkal, hogy ellenőrizze az (általában nem Szenátus-kompatibilis) megjelenésemet.

 - De hát mi abban a móka, mester? - kérdeztem, már megigazított köpenyem szegélyét húzogatva, miközben haladtunk felfelé a liftben. - A Főkancellár egész nap karót nyelt, díszruhás politikusokat lát, találkozzon már valami változatosabbal is… tudod, szeretnék jó első benyomást tenni.

 - Wilwarin… - csóválta meg a fejét Obi-Wan a jól ismert, helytelenítő hangnemben. A mosoly kissé lelohadt az arcomról, ahogy oldalra sandítottam rá. Obi-Wan fáradtnak tűnt, rendkívül fáradtnak. Arcán még jól látszottak a Fekete Napnál átélt kínzások nyomai, és bár tudtam, hogy mesterem a rá jellemző diszkrét viselkedésének köszönhetően sosem tárja mások elé a bajait, most nem igazán sikerült lepleznie, hogy még jócskán vannak fájdalmai.

 - Nem nézel ki túl jól, mester. - jegyeztem meg. - Mégis mennyi időt töltöttél a gyengélkedőn? Egy-két napot? Még bőven gyógyulnod kellene… nem szeretném, hogy nagyobb bajod legyen, ennyit semmi sem ér meg.

Obi-Wan nem kis döbbenettel bámult rám. Először nem értettem, mert őszinte aggodalommal mondtam neki azt, amit. Aztán kezdett derengeni. Ahogy belegondoltam, eddig soha, de soha nem tettem megjegyzést az állapotára, így legalább is biztosan nem. Piszkáltam és ugrattam, mindig jót derültem, ha egy-egy harcból vagy szituációból nem a legendás Kenobi-eleganciával jött ki. A folyton pörgő, nagyszájú, verekedős padawan nem mond ilyesmiket, mint én az előbb. Mi a fene történt velem? Velünk, mindannyiunkkal?

Jelen helyzetben azonban nem volt idő ilyesmire. A pillanat elsuhant, a liftajtó kinyílt, és Obi-Wan a tőle megszokott hivatalos arckifejezéssel, én pedig fintorogva léptem ki a vastag, vörös szőnyeggel borított folyosóra, melyen, a Főkancellár biztonságát garantálva, legalább két méterenként strázsált egy-egy speciális szenátusi testőr. Néma figyelemmel kísérték végig minket, egészen addig, amíg félre nem siklott előttünk a hatalmas iroda ajtaja, és mi beléptünk oda, ahová egyáltalán nem vágytam.

Palpatine nem egyedül várt minket. Ott voltak Yoda és Mace Windu mesterek, Ardenis, és oldalt, lazán a falnak támaszkodva… Dray Blacksun.

 - Hát te meg mi a kr… mit keresel itt? - bámultam az ismerős arcra, magamról teljesen megfeledkezve. A mirialan csempész jelenléte a Köztársaság Főkancellárjának irodájában még furcsább volt, mint az enyém. Ezt a véleményemet valószínűleg a jelenlévők is osztották, ugyanis senki sem szólt rám, csupán Dray mosolyodott el finoman, odabiccentve nekem.

 - Úgy alakult, hogy itt kötöttem ki. - válaszolta. - Örülök, hogy ismét találkozunk.

 - Majd minden magyarázatra sor kerül. - szólt közbe a bosszúsnak tűnő Mace Windu, beljebb tessékelve minket. - Főkancellár, ő lenne Wilwarin padawan, aki még részt vett a Canto Bight-on történt akcióban.

 - Remek, remek. - bólogatott Palpatine, végigfuttatva rajtam a tekintetét. A hangja szelíd volt és barátságos, pont, mint a szenátusi híradásokban, de egy fokkal közvetlenebb… emberségesebb. - Igazán örülök. Kenobi mester nem is említette, hogy az ifjú Skywalker után egy újabb tehetséges Jedi-tanoncnak adja át a tudását.

Tanácstalanul sandítottam oldalra Obi-Wan felé, belátva, hogy jobb, ha ő irányítja a reakcióimat. Sosem találkoztam még a Főkancellárral személyesen. Persze megvolt róla az elképzelésem, melyet a médiában látottakból, hozzám közeliek (főképp Ardenis) elbeszéléseiből és a masszív előítéletemből gyúrtam össze. Magamban kénytelen voltam elismerni, hogy mindezek ellenére az első benyomás nem is olyan rossz. Tanácstalanságomban röviden és tisztelettudóan fejet hajtottam, és magamban hálát adtam Yoda mesternek, aki megköszörülte a torkát, magára vonva a jelenlévők figyelmét.

 - Most, hogy itt vagyunk, mindannyian, ideje, hogy lépjünk, mert a probléma, sürgető nagyon.

 - Ahogy mondja, Yoda mester. - biccentett előzékenyen Palpatine, mi pedig csatlakoztunk a mesterek széke mögött álldogáló Ardenishez, körülvéve a nagy főkancellári asztalt, csupán Dray Blacksun maradt valamivel távolabb.

 - Az elmúlt napokban minden erőnkkel azon voltunk, hogy a lehető legtöbb információt kinyerjük a Fekete Naptól szerzett dokumentumokból. - kezdett bele Mace Windu, végighordozva tekintetét a társaságon. - Az adatok nagy része természetesen titkosított volt; piszkos ügyletek, a Peremvidéken lebonyolított kereskedés, némi befolyás a Mag világaiban zajló eseményekbe. Ezeken felül rendkívül értékes információkra is bukkantunk: bizonyítékot találtunk arra, hogy a Fekete Napot egyaránt pénzeli a Szeparatista Szövetség és a Köztársaság is. - Windu mester ennél a mondatnál sötéten nézett a Főkancellárra.

 - Erről sajnos korábban is volt sejtésünk. - Palpatine szomorkásan mosolyodott el. - A galaxisban fennálló helyzet a mi oldalunkon is elgyengít egyeseket, akik nem átallják kihasználni a lehetőséget… A Szenátus természetesen mindent megtesz, hogy utánajárjon ennek, nem tűrjük a korrupciót.

 - Ebben biztos vagyok. - morogta Windu. Meg voltam róla győződve, hogy a téma ennyiben nem merült ki és hogy mielőtt ideértem, már lehettek szóváltások ezzel kapcsolatban. Valóban elég nagy botránynak ígérkezett, ha kiderül, hogy a Köztársaság egy-egy közismert alakja pénzzel támogat egy igen veszélyes bűnszervezetet.

 - Ám ennél jelenleg, fontosabb dolog is van, bizony. - csendült Yoda mester komoly hangja. - Az adatok között, egy nyom is volt. A Sith Sötét Nagyura, egy lépéssel közelebb került hozzánk.

Néma csönd szállt a teremre.

A Sith Sötét Nagyura amolyan baljós, igencsak jelentős kifejezés volt a Jedi Rendben a háború kitörése óta. A titokzatos, ősi ellenség, aki mégiscsak létezett, túlélt rejtőzködve annyi éven át, aki a szálakat mozgatta a háttérből, aki az elmondások szerint közöttünk járt, mégsem tudta felfedni a kilétét senki. A háború, a politikai gondok, minden baj közepette a Tanács és a beavatott mesterek végig az ő nyomát kutatták, de tudott róla a legkisebb növendékig mindenki, mint valami sötét, valóssá váló legendáról.

 - Mit találtatok? - kérdeztem izgatottan.

 - A Sith Nagyúr egy alkalommal kapcsolatba lépett a Fekete Nappal, ennek a nyomait találtuk meg az ellopott adatok között. Az ügyletet itt, a Coruscanton bonyolították le, egy közvetítő segítségével. - Mace Windu rövid kódot írt be az asztali kezelőpanelen, és a holovetítő egy sullustan cseppet sem bizalomgerjesztő képét sugározta elénk. - Odunb Nur. A Vörös Testvériség nevű kisebb bűnszervezet vezetője, ő közvetített a Fekete Nap és Sidious között. Az akciónak maradtak nyomai a Fekete Nap rendszerében, de hiányosak, csupán ezt az információmorzsát tudtuk kihámozni belőlük… azt is segítséggel. - Windu ennél a mondatnál félreérthetetlenül nézett Dray Blacksun irányába. A jelenlévők többségét láthatóan nem lepte meg ez a tény, csupán én és Ardenis vontuk fel a szemöldökünket.

 - Szerencsés húzás volt. - tárta szét a kezeit a mirialan. - Jókor voltam jó helyen, és eltaláltam egy kódot.

 - Hosszú napokig próbáltuk feltörni. - mondta komoran Windu. - Ő idekeveredett és egy óra alatt megoldotta.

Gyorsan visszafojtottam az előtörni kívánó kuncogást. Bár nem ismertem hosszú ideje, ez annyira jellemző volt… újabb pont a titokzatos csempésznek. Windu mester és Obi-Wan mindenesetre nem voltak túlzottan lelkesek, a Főkancellár arcáról pedig lehetetlen volt leolvasni, hogy le van-e nyűgözve vagy aggasztja egy ki tudja, honnan jött, bűnöző-szerű alak tehetsége.

 - A lehetőséget, ki kell használni. - terelt vissza a lényeghez minket Yoda. - Ugyanakkor, kényes, ez a feladat, ebben, úgy vélem, mindannyian egyetértünk.

 - Ebből az Odunb Nurból kiszedhetünk további információkat. - jegyezte meg Obi-Wan. - Van sejtésünk, merre járhat épp a galaxisban?

 - Ami azt illeti, pontosan tudjuk, merre van. - Windu beütött néhány kódot, mire egy ismerős építmény képe és egy börtönprofil leírása jelent meg a holokivetítőn. - Odunb Nurt néhány hete tartóztatták le egy másik ügy kapcsán és jelenleg a Coruscanti Büntetés-Végrehajtási Központban tölti az idejét.

 - A kifaggatása azonban, kockázatos. - Yoda mester komolyan nézett végig rajtunk. - Óvatosan, úgy kell információt szereznünk. Ha beidézzük, azzal felhívjuk a figyelmet, magunkra. A Sith Nagyúr, tudomást szerezhet róla, és a nyomát veszítjük, újra. Az akciónak, titokban kell végbemennie.

 - És gyorsan. - fűzte hozzá Windu. - Épp emiatt az itt elhangzottakat a legnagyobb titokban fogjuk tartani. A küldetésben csupán azok fognak részt venni, akik eredetileg is dolgoztak a Fekete Nappal kapcsolatos megbízatáson, nem vonhatunk be új embereket. Így aztán ránk hárul a feladat, hogy ezen a szálon elindulva leleplezzük a Sith Nagyurat.

Kissé megkönnyebbültem. Nem azért rendeltek ide engem, mert a Főkancellár belátta, hogy csodálatos képességeim híján vajmi kevés sikerrel járhat ez az ügy, és a szoros együttműködés jegyében mostantól úgy általánosságban szeretne benne tudni az összes mocskos, politikával átitatott dologban, amibe belerántja a Jediket. Azért voltam itt, mert az eredeti küldetésnek is részese voltam, a téma pedig kényes és nem akarják, hogy még többen tudjanak róla. Vagyis be kell érniük azokkal, akik már amúgy is tudnak belőle valamennyit.

 - Megkérdezhetem, hogy eddig mire jutottunk, hogy tervezünk sikerrel járni? - érdeklődtem. Windu röviden biccentett.

 - Kenobi tábornok és Ardenis az eddig meglévő információk nyomába erednek. Tovább elemzik a már meglévő adatokat, valamint meglátogatják és átkutatják az összes coruscanti helyszínt, ahol tudomásunk szerint a Vörös Testvériség közvetített. Emellett szükségünk lesz egy emberre odabenn a börtönben, aki megpróbál annyira közel kerülni Odunb Nur-hoz, hogy kiszedjen belőle több részletet. Kellene a pontos helyszín és főképp, hogy a Sith Nagyúr milyen módon tárgyalt vele, minden apró részlet, ami őt jellemezheti.

 - Itt, ha szabad megjegyeznem, rád gondoltunk, Wilwarin padawan. - fűzte hozzá Palpatine és egyenesen rám nézett.

 - T-tessék? - ez a kijelentés annyira hirtelen ért, hogy néhány pillanatig csak pislogni tudtam. A Főkancellár halvány mosollyal bólitott.

 - Hallottam hírét remek képességeinek a szerepek eljátszását illetően. Végtére is Kenobi mestert is ilyen módszerrel szabadították ki a Fekete Nap karmai közül… Biztos vagyok bene, hogy ismét remekelne. Elintézzük, hogy elítéltként bekerüljön a fogvatartottak közé, ahol összebarátkozik ezzel a sullustan gazemberrel és valahogy kiszedi belőle, mit tud még a Sith-tel lebonyolított találkozóról.

 - Mindent, amit hallasz, amit mond neked, padawan, azt a nálad lévő poloska továbbítja a központunkba, valamelyik klónkatonához, aki szintén részt vett a Canto bight-i küldetésen. - mondta Windu. - Ő pedig elküldi Kenobi tábornoknak, hogy fel tudják használni a nyomozásban.

Vajon ebbe Obi-Wannak mennyi beleszólása lehetett? morfoníroztam magamban. Mivel mesterem sosem rajongott a beépülős akciókért, amelyek nekem és Kaplaa-nak a kedvenceink voltak, nem túl sok.

 - A Visszhang nevű katonával, együtt már dolgoztál. - folytatta Yoda mester. - Az összeköttetésed az akció során, legyen ő.

Felderült az arcom. Azóta nem láttam Visszhangot, mióta visszatértünk a Coruscantra, s noha tudtam, hogy épségben van (az Erő olykor-olykor megsúgta, a katona épp merre jár, mit tesz), a hiánya furcsa, mellkasszorító űrt hagyott bennem. Az érzéseimmel, amelyek hozzá kötöttek, továbbra sem tudtam mit kezdeni. Ha őt is rárakják az ügyre, addig sem kell a fronton harcolnia, talán lesz rá alkalmunk, hogy lássuk egymást… Nagy nehezen visszakormányoztam a gondolataimat a jelenbe.

 - Én egy kicsit változtatnék a terven, ha nem probléma. - szólaltam meg, közelebb lépve a holokivetítőhöz. - A rabok közé való beépülés olyan álca, amit már sokan eljátszottak. Nem beskar-biztos. Ha a börtönben egy másik fogoly haverkodni kezdene velem, megszólalnának a vészjelzőim. Ráadásul meglehetősen unalmas dolog, és persze azt sem szeretném, ha a mesterem túlzottan aggódna. - halványan a meglepett Obi-Wanra mosolyogtam, majd a mosoly kiszélesedett. - Arra gondoltam, hogy a börtönőrök közé beépülni sokkal eredményesebb. Arról nem is beszélve, hogy szórakoztatóbb, már elnézést.

Rövid csend ült a társaságra, ahogy elgondolkodtak a szavaimon.

 - Hatékony ötlet. - biccentett felém Dray Blacksun. - Mint szakmában valamennyire jártasabb önöknél, azt mondom, jobban működhet.

 - Tény, hogy az őrök között nem leszel akkora veszélynek kitéve, mintha a küldetés idejét a bűnözők között töltenéd, padawan. - mondta Windu. - Biztos vagy benne, hogy így is meg tudod szerezni az információt, amire szükségünk van?

 - Abszolút. - vágtam rá. - Őrként közelebb tudok férkőzni a célszemélyhez anélkül, hogy az elítéltek akadályoznának ebben. Akár apróbb szívességekkel férkőzöm a bizalmába, akár elhitetem vele, hogy valójából másnak dolgozó áruló vagyok, könnyebb lesz megteremtenem azokat a feltételeket, amelyek ahhoz kellhetnek, hogy elárulja nekem, amit tud. Én bedobnám a szeparatista rejtett ügynök-álcát. Vagy valami látványos gyengepontot, amire ráharap.

A Főkancellár és a mesterek összenéztek.

 - Legyen úgy, igaza lehet, a padawannak. - szólalt meg végül Yoda.

 - Akkor hát, ne késlekedjünk tovább, Jedi mesterek. Indítsuk el a dolgot. - Palpatine most Ardenis felé fordult és elmosolyodott. - Ami pedig az osztagát illeti… Yoda és Windu mester tájékoztatása után személyesen üzentem a 212-es légió tartalékos csapatai vezetőségének. Biztosíthatom, hogy a Bumeráng osztag hamarosan jelentkezni fog önnél, Jedi lovag.

 - Jedi lovag? - tátogtam meglepődve és Ardenisre meredtem. Barátnőmet Jedi lovaggá avatták? Mikor? Mégis mennyi mindent hagytam ki?

 - Haladéktalanul nekilátunk az intézkedéseknek. - állt fel Mace Windu, kirántva a döbbenetemből. Kis csapatunk fejet hajtott a Főkancellár előtt búcsúzása jeléül, ám biztos voltam benne, hogy gondolatban már mindannyiunk a küldetés tennivalói körül forgott.

 - Óvatosan, kisasszony. - mosolygott rám kedvesen Palpatine, miközben kifelé indultunk. - Csak játssza a szeparatistát, de ön ne váljon azzá.

Talán díjaznom kellett volna, hogy megpróbál baráti hangnemben szólni. Talán azt hitte, a csatatéren, ahol ő sosem járt és nem is fog, ilyen lehet egy bajtársi csevely. Talán csak sok sikert kívánt a nehéz feladathoz, talán már azon gondolkodott, hol fogom elbukni. Nem értettem a nyelvét, hogy mit miért modott, nem is akartam. Azt viszont tisztán érzékeltem, hogy Obi-Wan megfeszült mellettem, mintha arcul ütötték volna.

* * *

Miután szabadultunk a Főkancellár irodájából, a folyosón végre elkaptam Ardenist.

 - Nem is mondtad, hogy Jedi lovag lettél. - veregettem meg a vállát vigyorogva. - Hogy a kriffbe tudtad eltitkolni?

 - Elég friss a dolog. - barátnőm vetett még egy rosszalló pillantást a Főkancellár irodája felé. - Gondolom, benne volt az is, hogy padawanként sokat kellett Obi-Wannal mutatkoznom, vagyis nagyobb esély volt arra is, hogy előbb vagy utóbb valaki felismer, mint elvileg halott derani királynőt. Szóval gyorsan lebonyolították a dolgot. Nem volt nagy szertartás meg hasonlók, Obi-Wan volt csak jelen meg a Tanács. Furcsa érzés… sosem hittem, hogy valaha lovag leszek. Tudod, amikor még növendékként voltam itt, valahogy nem azt jósolták nekem, hogy a Jedi lét lesz a jövőm.

 - Egyenek banthakakát. - lendületesen elkormányoztam a mesterek közeléből egy szomszédos folyosó irányába és úgy folytattam. - Ezerszer jobb Jedi vagy, mint a többség, lovagnak meg még jobb leszel. Ha lesz még rá időnk, szerzek egy üveg tarulbort Kaplaa hagyatékából és amíg elfogy, szépen elmeséled, hogyan is zajlott a dolog. Mondd, ugye jól hallottam, hogy megkapod a Bumeráng osztagot?

 - Jól bizony. - Ardenisnek végre igazán felderült az arca. - Mikor mondták, hogy a jelenlegi hadi helyzet miatt minden lovag automatikusan kap legalább egy klón osztagot, azonnal a fiúkra gondoltam. Alig várom, hogy újra lássam őket.

 - Ne is mondd… - mióta zajlott a háború, az egyik legjobb időszakként tartottam számon azt a pár hetet, amikor Különcöt, Komát, Bravot, Százast és Álmost készítettük fel a Kaminon. Sokszor gondoltam azóta a Bumeráng osztagra, remélve, hogy rendben vannak és túlélték a folyamatos harcokat. - Mikor érnek ide? A 212-esek tartalék csapatai mostanság a Felucián takarítanak, ha jól tudom.

 - Igen, Cody már intézi a dolgot. Úton vannak. - Ardenis arcán mosoly suhant át, fáradt, de őszinte mosoly, amit az utóbbi időben tőle is egyre ritkábban láttam. - Megpróbálom elérni, hogy pihenhessenek, amíg mi Obi-Wannal a városban mászkálunk. Valami azt súgja, az elkövetkező néhány hét nem lesz épp veszélytelen.

Felhorkantam.

 - Ne is mondd. Ha nem tudnám, hogy ő a Főkancellár, még azt hinném, azért akart a foglyok közé beépíteni, hogy lehetőleg észrevétlenül ki tudjanak nyírni…

Ardenis megcsóválta a fejét.

 - Mennyire nevetnél, ha azt mondanám, ez nekem is átfutott a fejemen? - kérdezte.

 - Őszintén? - sóhajtottam egyet. - Az a helyzet, hogy még az se érdekelne, ha valóban ez lett volna a szándéka. Úgy érzem, ha nem teszek semmit, legyen az harc, szerep játszása vagy bármi, ha magamra maradok a gondolataimmal… Olyan vagyok, mint egy időzített bomba, ami bármelyik pillanatban robbanhat.

Miközben ezt mondtam, különös érzés kerített a hatalmába. Ardenis arca egy pillanatra elmosódott, mintha ott sem lett volna, helyét átvette valami más: vörösen izzó, torz formák a sötétben, négy világító fényszablya, klónkatonák holttestei a lábam előtt… Rémülten borzongtam meg. Tessék, még Grievous is kísért engem, gondoltam bosszankodva. Rövid küzdelmünket a Lola Sayun személyes kudarcként éltem meg, és azóta nem titkoltam azon vágyamat, hogy ismételten szembekerülhessek a biorobot tábornokkal a harctéren, ezúttal egyenlő esélyek mellett. Aztán a látomás szertefoszlott, ahogy jött, és azon kaptam magam, hogy Ardenis aggódva tanulmányozza az arcom.

 - Wil, minden rendben?

 - Aham. - megráztam magam, mintha így szabadulhatnék az előbbi gondolatoktól. - Hidd el, jobb, ha cselekszem, ha lekötöm magam.

 - Továbbra sem tartom jó ötletnek. Amíg a Templomban gyógyultál, akkor sem tudtad lekötni magad. - jegyezte meg óvatosan.

 - Nem unatkoztam, Visszhanggal sokat beszélgettünk. - egy vállvonás kíséretében összeszorítottam a számat. Ardenis kutatón fürkészte az arcomat.

 - Te és Visszhang…

 - Nem tudom. - megráztam a fejem. Hirtelen egyszerre akart kiszakadni belőlem az összes érzés, összes bizonytalanság, amit eddig elfojtottam. Nem bírtam tovább magamban tartani, még ha szégyelltem is és féltem, hogy sebezhető vagyok miatta. Ha valakinek, hát barátnőmnek elmondhattam. Ő talán még előbb is látta mindezt, mint magam. - Ardenis, én… azt hiszem, meg fogok őrülni. Nem tudom, mi van velem, nem tudom, mi ez az egész vele kapcsolatban, hogy miért van. Állandóan piszkáltam, egy idegesítő, két lábon járó kódex, akit bárki boldogan leütne, és mégis, most hiányzik és aggódom érte. Amikor láthatom, minden jobbá válik. Mintha egy kapocs lenne köztünk, ami összeköt, ha akarom, ha nem. - nagyot sóhajtottam, bizonytalanul ejtve ki a következő szavakat. - Azt hiszem, szeretem őt, de nem tudom, mi az a szerelem. Hiszen nem is szabadna ilyesmit éreznem. És ő… az a helyzet, hogy ő is pont így van ezzel az egésszel.

Hosszú csend telepedett ránk. Megkönnyebbültem, hogy mindezt kimondtam, mintha egy óriási teher esett volna le a vállamról. Nem tudtam, Ardenis hogyan segíthetne a hülye helyzetemen, de már az is jól esett, hogy mindezt végre elmondtam neki. Ha valaki, ő talán tudta, mihez kezdhetnék. Kicsit olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben, amikor kétségbeesetten kértem őt, hogy segítsen felszólalni a Szenátusban a hadseregbővítés ellen. Hosszú utat tettünk meg azóta mi ketten, Ardenis pedig eddigre talán jobban ismert engem, mint én magamat.

Azonban mielőtt válaszolhatott volna, mindketten felkaptuk a fejünket az Erőn keresztül érkező, figyelmeztető rezdülésre.

 - Kriff. - mordultam fel, ahogy Obi-Wan befordult a folyosóra. Reméltem, hogy csak most érkezett és nem hallott semmit a monológomból. Jele mindenesetre nem volt, mesterem gondterheltnek tűnt ugyan, de nem volt kérdőre, hogy mi a fene volt ez. Ami azt illeti, meglehetősen morcos volt, de más miatt. Mögötte, kissé lemaradva Dray Blacksun is felbukkant, fütyörészve ballagott felénk, hátában az arra járó szenátorok és különféle méltóságok megrökönyödött pillantásával.

 - Yoda mester még váltana velünk néhány szót, mielőtt indulunk. - lépett oda hozzánk Obi-Wan, szavait Ardenisnek címezve. Majd sötét pillantást vetett hátra, Blacksun felé. - Hármunkkal.

Volt valami a levegőben és Obi-Wan bosszús  hangjában, ami majdhogynem kuncogásra késztetett. Eddigre eléggé egyértelmű volt, hogy Obi-Wan nem kedveli túlságosan a mirialan csempészt; számára már az is külön fájdalom lehetett, hogy Blacksun képét kellett bámulnia az eligazításon.

Úgy tűnt, az Ardenissel való mélyebb beszélgetés egy darabig még váratott magára.

 - Én lépek is. - mondtam nekik és futólag Dray-re vigyorogtam. - Aztán jók legyetek. Én a móka részét kaptam, de ti mégiscsak a Sith hátsójában fogtok loholni. Az pedig nem veszélytelen dolog.

* * *

Másnap kora reggel Fox kapitány felvett a Templomnál. A börtönőri egyenruha kikészítve várt a hajóján, így mire a Büntetés-Végrehajtási Központhoz értünk, már átöltözve szálltam ki. A fénykardomat sokkolóborta cseréltem, és Windu mester tanácsa ellenére nem voltam bepoloskázva; helyette egy, az őrök által használt átlagos kommunikátor volt nálam, némi Anakin-féle felturbózással és egyedüli hozzáféréssel egy titkosított csatornához, melynek a túlsó felén Visszhang várta az információkat. Ugyan nem találkozhattam a katonával, mire ő a kommunikációs központba ért, én már úton voltam, de így is jó érzés volt hallani a hangját, amikor bejelentkezett. Valamint így arra is megvolt a lehetőség, hogy rendesen tudok majd beszélni Ardenissel, mielőtt én és Visszhang újra látjuk egymást.

Az érkezés időzítése fontos volt. Pont akkor sétáltam be a központba, amikor a rabok délelőtti sétája zajlott. Hogy a hadművelet még finomabban legyen hangolva, a Tanáccsal és a Főkancellárral abban egyeztünk meg, hogy a Büntetés-Végrehajtási Központ vezetőségét nem tájékoztatjuk arról, hogy kinek is az embere vagyok, így a szemükben egy teljesen átlagos, új munkahelyén kezdő őr voltam, akik elől külön nehézséget jelentett elrejteni azt a néhány halálpálcát, amelyet a csizmámban csempésztem be, és amelyekről jól tudtam, hogy célszemély sullustan barátunk azonnal ki fogja szúrni (végül a korrupt őr szerepet választottam a szeparatista kém-álca helyett). Arról azonban sem Obi-Wannak, sem Visszhangnak, de még Ardenisnek sem szóltam, hogy a hitelesség kedvéért meg is kóstoltam a drogot. Volt egy olyan érzésem, hogy Odunb Nur-t nem lehet kijátszani egy kamu függőséggel. A sullustanok ravaszak: ha valakinek gyengéje van, ők kiszúrják, de ugyanilyen könnyen észrevezik a hazugságot is. Ha olyan hivatali személyt alakítok, aki titkolni próbálja az illegális függőségét, akkor jobb, ha valamilyen szinten valóban függővé válok, mielőtt jövőbeli új barátom cuccot szerez nekem, én pedig nem bírom lenyomni a torkomon.

Az első napok ennek függvényében eseménytelenül teltek, leszámítva a rosszullétet (először a halálpálcától, majd ijesztően hamar annak a hiányától) és azt, hogy bemutatkozásképp jól elvertem egy trandoshan elítéltet, amiért az beszólt nekem. Viszonylag hamar sikerült hírnevet és azzal együtt előkelő pozíciót szereznem a belső ranglétrán, az első néhány rázósabb fegyelmezés után az elítéltek megtanulták, hogy velem nem érdemes szórakozni. A személyzetet pedig nem izgatta különösebben, hogy kezelem a rabokat, ez amolyan belső megállapodás volt, hogy senki nem szól bele a másik őr dolgába. A Büntetés-Végrehajtási Központ őrei maguk is szigorú keretek között tengették napjaikat az intézmény falain belül, így a Visszhanggal való beszélgetések jelentették az egyetlen kikapcsolódást, és egyben az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.

 - Az ember akár el is gondolkozhatna, hogy valójából ki is van ide bezárva. - mondtam neki az egyik alkalommal. - Az itteni őröknek többségében nincs családjuk, se magánéletük. Idebenn laknak a nekünk fenntartott szállón, de mintha nem is vágynának kikapcsolódásra. Néha kiruccannak a városba, ennyi. Én tuti megőrülnék, pedig azért a Jedi létnek is megvannak a maga korlátai, hogy a tieidről ne is beszéljünk. - idegesen vakartam meg a fejemet. A becsempészett halálpálca-adagom aznap fogyott el. Érzékeltem, hogy Odunb Nur-nak eddigre már feltűnt az eljátszott gyengepontom és végre következhetett a küldetés következő lépése, amikor kapcsolatba lép velem és némi kivételezésért felajánlja, hogy szerez nekem cuccot. - Ha végre sor kerül a kis titkos csereberére, lassan el tudom majd nyerni a bizalmát és más dolgok is szóba kerülhetnek… például az a bizonyos kapcsolat a Sith Lorddal.

 - Biztos vagy benne, hogy sikerülni fog? - Visszhang szokása szerint aggodalmaskodott, hallottam a hangján. A baj csak az volt, hogy ő is hallotta az enyémen, hogy valami nem teljesen stimmel. - Mondd, hogy jól vagy odabenn?

 - Őszintén? - elfintorodtam. Nem akartam hazudni neki; miután elmondtam Ardenisnek, mi van kettőnk között, végképp nem. A kimondott szavak mintha más gátakat is feloldottak volna, egyfajta elfogadást, hogy fontosabb ő nekem, mint gondoltam. - Idebenn nem jó barátkozni, sem az őrökkel, sem az elítéltekkel, és azért nem verhetek meg minden nap valakit. Jó ideje nem láttam egy barátságos arcot sem, nem tudom, mi van Ardenissel, mestivel, a fiúkkal... Hiányzol.

Visszhang zavartan hallgatott a vonal túlsó felén, szinte láttam magam előtt, ahogy próbál kezdeni valamit a hallottakkal.

 - Nézd, nem akarlak szar helyzetbe hozni. Erre ne válaszolj. - tettem hozzá, kényszeresen kapargatva a kommunikátorom oldalát. - Ha minden jól megy, hamarosan vége lesz ennek az akciónak és mind mehetünk vissza ahhoz, amihez igazán értünk. Holnap megkörnyékezem Odunb Nur-t, meglátjuk, hogy reagál a lehetőségre. Ha szerencsénk van, ennyi idő elég volt, hogy ráharapjon a csalira.

Nagyot nyújtóztam, elfojtva egy ásítást. Már bőven elmúlt éjfél, ideje lett volna egy kiadós alvásnak.

 - Wilwarin… - a vonal túlsó felén Visszhang csendes volt, csendesebb, mint szokott. - Te is hiányzol nekem.

* * *

Szerencsénk volt. A következő napon nagyjából délig kellett várni. A rabokat kísértem vissza a zárkájukba, amikor Odunb Nur mellém sodródott, óvatosan körültekintve, hogy a jelenetnek nincs-e tanúja.

 - Maga jobb arc, mint a többi őr. - jegyezte meg suttogva, én pedig vigyorogtam belül a már-már fájdalmasan klisés kezdésen.

 - Magának meg kussolnia kellene, ilyenkor nem engedélyezett a beszélgetés. - feleltem félvállról. - Miért is varrták be?

 - Mert segítettem másoknak, ezzel-azzal. - a sullustan még közelebb húzódott. - Igaz, gyakran illegálisan, de… segíthetek magának is. A szervezetemnek, a Vörös Testvériségnek nem az a fő profilja, mint a maga hobbija, de ne aggódjon, megoldjuk… nyilván némi szívességért cserébe.

 - Mégis miről pofázik? - adtam az értetlent, mire Odunb Nur megvillantotta előttem a tegnap elhagyott utolsó halálpálca csomagját.

Ezzel el is indult a folyamat. Egészen elképesztő volt, hogy a börtönön belül az elítéltek milyen jól felépített hálózatot tudnak működtetni egymás között. Odunb Nur-nak volt egy ismerőse, akinek az ismerősének a rokona pár napon belül eljuttatta hozzá a szükséges halálpálca-adagot. Cserébe én gondoskodtam róla, hogy Odunb Nur-t békén hagyják az igazán veszélyes rosszfiúk és valamivel több kaját kapjon vacsorára. Aztán idővel tovább mélyült a kapcsolat: nem létező unokatestvéreim is kaptak a cuccból, Odunb Nur-nak pedig valahogy lehetősége adódott komunikálni a Vörös Testvériséggel. Így, hogy felajánlottam neki, hogy segítek fenntartani a kapcsolatot a szervezetével, amely vezetője hiányában már kezdett meggyengülni, valamennyire beleláthattam a Vörös Testvériség ügyleteibe (elsősorban fejvadászokat közvetítettek ki bárkinek, akinek szüksége volt ilyesfajta munkára), valamint alkalmanként másról is szó esett: korábbi partnerekről, árukról. Ezeket szépen feljegyeztem és amikor lehetőségem volt rá, továbbítottam Visszhangnak. Viszonylag ritkán tudtunk kapcsolatba lépni, nem kockáztathattam meg a lebukást nem csak Odunb Nur, de a börtön vezetősége előtt sem.

Az első igencsak fontos információig nem kellett sokat várni. Odunb Nur utalt rá, hogy a közelmúltban volt egy nagyon fontos ügylete, közvetítés a Fekete Nap és egy különleges ügyfél között. Amolyan dicsekvésképp bukott ki belőle.

 - Különleges helyszínt akartak a találkozóra, olyat, ahol senki nem törhet rájuk váratlanul. - a sullustan büszkén húzta ki magát, miközben átvette tőlem a plusz adag kaját, amit a konyháról nyúltam le. - Tudod, tettem rá magasról, mit akarnak tárgyalni, az nem a mi dolgunk. De a helyszín… a Coruscanti Rendőrség orra előtt bonyolítottam le az egészet. Út a 4-es szintre, úgy ám! Ilyet is el tudok intézni… csak hogy lásd, megéri velem üzletelni.

Na kriff. A Sith Nagyúr valóban remekül megszervezte a dolgait, erre valóban nem gondoltunk volna. Coruscant városa ezernyi szintből épült fel a bolygó felszínén. Az Alvilágot mindenki ismerte, minél közelebb volt az adott szint a 0-hoz, annál veszélyesebb volt. Ugyanakkor az 5-ös szint alatti területek tiltott zónának számítottak. Nem is hallottam még senkiről, aki járt volna arrafelé. Egyesek azt rebesgették, a nullától négyes szintig igazából nem is létezik, mások egészen vad összeesküvés-elméleteket találtak ki, mi is lehet az adott szinteken. Talán a Coruscant egykori természetes részének megmaradt hagyatéka, talán egy új, ismeretlen faj bölcsője, esetleg a világtól elzárt, titkos fegyverek… Az 5-ös szint alá nem lehetett csak úgy lejutni.

Odunb Nur ennél többet nem volt hajlandó elárulni. Konkrétan nem nevezte meg az ügyfelet sem, de abban mind biztosak  voltunk, hogy erre kell tovább mennünk. Obi-Wan és Ardenis nem tehettek mást, nekiláttak megoldást találni arra, hogy lejussanak a 4-es szintre, én pedig azon dolgoztam, hogy további részleteket szedjek ki sullustan barátunkból. A Sith Nagyúr - Fekete Nap találkozó helyszíne jó kiindulási pont volt (bár jobb lett volna, ha pontosabb információt kapok, nem egy teljes coruscant-i szintet), ám az igazi az lett volna, ha Odunb Nur elárulja, hogy őt magát hol és hogyan kereste meg a Sith. A sullustan azonban teljesen bezárt a dicsekedése után, elmetrükkel pedig nem próbálkozhattam, ahhoz ez a faj túl erős akaratú volt, ha pedig elrontom, ott a dolog vége. Maradt hát a kivárás, illetve a reménykedés, hogy Ardenisék így is jutnak eközben valamire. Kicsit irigykedtem, hogy alkalmuk adódott olyan mélyre utazni és felfedezni Coruscant alsó részét, de nekem is volt tennivalóm bőven. Másfél hét múlva új halálpálca-adag érkezett, amit Odunb Nur a reggeli alatt csúsztatott a zsebembe.

 - Lenne egy fontosabb bizniszem… amolyan családi dolog. - vetettem fel. Próbáltam más irányból közelíteni, ahonnan sullustan barátunk is hasznot láthat. - Ügyfél kellene hozzá, valaki, aki nagyon óvatos, alapos és ravasz. Mindenképp egyéni vállalkozó. Mintha említetted volna, hogy volt ilyen partnered a közelmúltban. Nem tudom, érdekelné-e egy nagyobb dobás.

Rövid hallgatás. Vajon túl korán tértem erre a témára? morfondíroztam magamban.

 - Ő igazi nagypályás bűnöző, nem tárgyal akárkivel. Nekem úgy tűnt, a Fekete Napban sem bízik. - Odunb Nur rám hunyorgott. - Persze ha segítesz nekem, én is segítek neked. Akár közvetíthetek is, ki tudja…

Próbáltam nem túl izgatottnak tűnni. Ráharapott? Tényleg most ajánlotta fel, hogy leszervez egy találkozót a Sith Nagyúrral?

 - Mit kérne cserébe? - tudakoltam. - Csak hogy átgondoljam, megéri-e ez nekem.

 - Gondolja át inkább a csere ismerete nélkül, hogy mennyire fontos. Addig nem mennék a részletekbe, nehogy valami kellemetlenség legyen. - a sullustan óvatos volt, nem adta könnyen a dolgot. - Holnap beszéljük át a részleteket, ha úgy dönt, megéri a kockázatokat.

Látszólag nem szívesen és kelletlenül, de biccentettem.

 - Azért ne vegye készkreditnek, hogy ebből egyezség lesz. - mondtam. - A melómra is gondolnom kell. Adjon inkább két napot.

 - Nekem van időm. - mosolygott gunyorosan. Kurtán biccentettem. A műszakomból még volt hátra legalább hat óra, és az elhangzottak után meglehetősen nehéz volt nyugton maradni és várni. Mint a rossz holofilmekben, úgy osontam ki a budira, hogy magamban tudjak lenni és bekapcsoljam a rejtett kommunikátort.

 - Visszhang! Jelentkezz, nagy híreim vannak! - suttogtam. Azonnal kaptam választ, csak épp egyáltalán nem azt, amire számítottam.

 - Jelentkezem.

A hang hallatán összeráncoltam a homlokom.

 - Maga meg kicsoda? - igyekeztem, hogy közönyösnek tűnjek. Miért nem Visszhang válaszol? Mi történt?

 - Dex közlegény, coruscanti egység. - a klón bizonytalanul elhallgatott egy pillanatra. - Honnan tudja, hogy nem Visszhang vagyok?

Magamban vállat vontam. Nem akartam eltérni a témától.

 - Ő hol van?

 - A teljes 501-es és 212-es légiót a frontra vezényelték. Kenobi tábornokot is elküldték velük. - érkezett a válasz. - Az Umbara rendszerben kitört a káosz, azonnal csapatokat kellett küldeni oda.

 - Ez… elég hirtelen történt. - első reakcióként csak ennyit tudtam kinyögni. A peremvidéki Umbara bolygó a szeparatisták egyik fontos állomása volt, a rendszer elszántan támogatta Dooku grófot, olyannyira, hogy a harci droidok mellett lakosságuk is aktívan részt vett a háborúban. Ha a Köztársaság offenzívát indított a bolygó ellen, az annyit jelenthetett, hogy csapataink az utóbbi időben jelentős sikereket értek el, amelyek megalapozták az előre nyomulást. Umbara elfoglalása nagy veszteség lett volna a szeparatistáknak, biztos voltam benne, hogy a lehető legelszántabban védelmezik. Ezért küldték hát oda az eddigre már hírhedtté vált Obi-Wan Kenobit és Anakin Skywalkert a teljes hozzájuk tartozó zászlóaljakkal. Ugyanakkor ez az offenzíva eléggé keresztülvágta a jelenlegi akciónkat. - Mondja, mikor jött a parancs?

 - Lassan már egy hete. A harcok azóta tartanak az Umbarán. - Dex zavartan megköszörülte a torkát. - Wilwarin parancsnok, van még valami. Kapott utasításaim szerint tájékoztatnom kell, hogy a jelenlegi műveletet, amelyben maga is részt vesz, felfüggesztjük.

 - Kilenc Pokolba, tegezz nyugodtan… Mi? - pislogtam, ahogy a hallottak eljutottak hozzám. - Azt akarod mondani, hogy ennek a küldetésnek vége? Hiszen még nem sikerült hozzájutni az információhoz, aminek a megszerzésével megbíztak.

 - Ez most sajnos lényegtelen, parancsnok. A Főkancellár kérésére magá… szóval azonnal az Umbarára kell menned neked is, valamint Ardenis Jedi lovagot és az egységét is riadóztatták. Utánpótlásra van szükség.

Innentől pedig ijesztően felgyorsultak az események. Néhány órával később én, Ardenis és a Bumeráng osztag már úton is voltunk az Umbara felé, én pedig alaposan kiőrjönghettem magam, amiért ezt az egészet sikerült olyan szerencsétlenül lebonyolítani. Néhány napot még igazán várhattak volna, és Ardenis ugyanezen a véleményen volt. Amíg utaztunk, elmesélte, hogy mire jutottak Obi-Wannal és Dray Blacksunnal (aki ezek szerint szintén csatlakozott az akcióhoz… mondjuk ha valakiből, belőle kinéztem, hogy le tud jutni a Coruscant 5-ös szintje alá). És persze nem hagyhattam ki, hogy csontropogtató ölelésben részesítsem a Bumeráng osztag tagjait: ha valamiért, miattuk megérte eljönni.

* * *

Az Umbara rendszer körül ott állt a köztársasági blokád. A légi ellenállás ezek szerint már megszűnt, a harcok csak a bolygón zajlottak. Umbara nem tartozott éppen a legbarátságosabb világok közé. Elhelyezkedése miatt a felszínt egyáltalán nem érte napfény, örökös éjszakai sötétségbe borítva a bolygót. Umbara élővilága és lakossága ezekhez a körülményekhez alkalmazkodott, alaposan megnehezítve a klóncsapatok dolgát, még a remek kaminoi technológia és az éjjellátó berendezéseink ellenére is.

Miután landoltunk Obi-Wan zászlóshajóján, Davijaan köszöntött minket.

 - Kenobi tábornok kérte, hogy tájékoztassalak titeket a jelen állásról. - fogott bele, miközben végigsiettünk a parancsnoki hídon és aktiválta a holokivetítőt.  - Ő és a 212-es légió jelenleg egy olyan övezetben tartózkonak, ahol a legádázabb csata folyik, így nem tudunk oda szállítani titeket. Ennek függvényében az 501-es légióval lesz találkozótok az általuk nemrég demilitarizált övezetben. - Davijaan egy nagyobb területre mutatott a bolygó felszínén.

 - Jó, jó, mondd Anakinnak, hogy jövünk. - legyintettem. Bár még mindig morcos voltam kicsit az egész helyzet rosszul koordináltsága miatt, egy kis örömöt is éreztem: ha az 501-esekhez kell csatlakoznunk, az azt jelenti, hogy Visszhang is ott lesz.

 - Skywalker tábornokot máshová rendelték. - Davijaan elfintorodott, hangjában mintha bizonytalanság csengett volna. - Pong Krell tábornoknál kell jelentkeznetek, ideiglenesen ő vette át az 501-eseket.

Ardenissel értetlenül néztünk össze; abban a pillanatban mindkettőnk fején ugyanaz a gondolat suhant át. Ha az Umbara elfoglalása egy olyan fontos hadművelet, hogy minket is elhívtak a Sith Sötét Nagyura utáni kutatómunkából, akkor mi a kriff oka lehet annak, hogy a háború nagy hősének tartott Anakin Skywalkert pedig elrángatják innen?

 - Krell tábornok… tudsz róla valamit? - nézett rám kérdőn Ardenis. Vállat vontam.

 - Óriási besalisk vadállat. - feleltem, belül kuncogva, ahogy Davijaan csuklott egyet a tábornokra tett megjegyzésemen. - Elég nyers a stílusa és imád harcolni. Több nem rémlik. De az biztos, hogy ő nem áll meg, amíg egész Umbara be nem hódolt.

 - Ühüm. - Ardenis nagyot sóhajtva kanyarította a vállára a köpenyét. - Szólok a Bumerángnak és induljunk. Valamiért nagyon rossz előérzetem van.