Helysz�n: Coruscant, Jedi Templom, Gy�gy�t�s H�za, a Lola Sayun v�gzett k�ldet�s ut�n

Most � �llt nyer�sre. Figyeltem az arc�t, ahogy �sszpontos�t, gondolkodik, mi legyen a k�vetkez� l�p�s. Ha nem megfelel�en d�nt, ak�r meg is fordulhat a j�t�k menete. Ilyen a dejarik. Elt�prengtem, hogy vajon a csat�k sor�n, a sisak takar�s�ban is ilyen k�pet szokott-e v�gni. Mindenesetre itt most t�l sok�ig gondolkodott.
- Vigy�zz, a haboz�s m�shol az �letedbe is ker�lhet. - figyelmeztettem. �sszerezzent, r�m pillantott, mintha kir�ntottam volna valahonnan.
- Tudom. - felelte nyugodtan, szinte k�z�mb�sen. - De a kapkod�s is. Megtan�tott�k.
H�t persze. A kik�pz�s sor�n mindenre odafigyelnek. Mindenre, csak arra nem, amire igaz�n kellene.
Visszhang d�nt�tt, l�pett. Halkan k�romkodtam, ahogy le�t�tte a leger�sebb harcosomat.
- Az�ta tanulsz, hogy... - egy pillanatra megakadtam, nem tudtam, hogyan fogalmazhatn�m meg. V�g�l a k�rd�s meglehet�sen esetlenre sikeredett. - ...hogy j�rsz?
T�nyleg �rdekelt a dolog. Amikor a Kaminon voltam kik�pezni, csak az osztagommal foglalkozhattam, esetleg a k�rnyezet�kben l�v� t�bbi katon�kkal, de kis kl�nokkal csak egyszer tal�lkoztam, amikor sz�nd�kosan elt�vedtem az �p�letben. M�g most sem tudtam elfelejteni. Vajon eg�szen att�l kezdve harcolni tan�tj�k �ket, hogy fel tudnak �llni?
Visszhang b�lintott.
- �gy van a kik�pz�s.
- �s el�tte? - bukott ki bel�lem, miel�tt megakad�lyozhattam volna.
- Nem igaz�n tudom. Elfelejtettem. - h�t persze, hogy megpr�b�lta elfelejteni, annak ellen�re, hogy t�k�letes mem�ri�val rendelkezett. Visszhang most maga el� meredt, elrontotta a k�vetkez� l�p�s�t, v�g�l hossz� hallgat�s ut�n v�laszolt. - V�z, k�zbez�rt v�z. �s hideg. Erre eml�kszem.
Azt k�v�ntam, b�r ne k�rdeztem volna r�. Ezekben az els� eml�kekben nem volt egy cseppnyi szeretet, melegs�g sem, csak az a rideg, sebezhet� mag�ny, amely minden kl�nnak az oszt�lyr�sz��l jutott. Felderengett el�ttem a kicsi kl�n k�pe a Kaminon, az alig egy �ves k�ly�k�, akit a folyos�n szedtem �ssze azon a bizonyos napon, amikor elt�vedtem. Tiszt�n eml�keztem, hogy kapaszkodott bel�m, b�jt hozz�m, v�gyott az �lel�s melegs�g�re, amely sosem adatott meg neki. Nem akart elengedni.
- �n is elfelejtettem, milyen volt a sz�l�bolyg�mon, de azt tudom, hogy a Raxus �ltal�noss�gban milyen. - jegyeztem meg. - Sok k�l�nbs�g van k�zte �s a Kamino k�z�tt, m�gis �gy v�lem, a Kamino is lehetne kedves eml�k, ha nem �ltek volna ki bel�le minden szeretetet.
Visszhang csod�lkozva n�zett r�m. Tudta, hogy nem kedvelem a kaminoiakat �s a m�dszereiket, de most el�sz�r mondtam ki ny�ltan, mennyire megvetem �ket. T�madt egy �tletem.
- Az �n els� eml�keim csup�n �rz�sek. - mondtam csendesen �s kiny�jtottam a kezeimet az asztal f�l�tt. - Megmutassam?
Mert a Jedik k�pesek az �tad�sra.
Egy pillanatig habozott, a szab�lyzat a legkisebb �rintkez�st is tiltotta a felettesekkel, de a k�v�ncsis�g -vagy tal�n a v�gy?- er�sebb volt m�g a szab�lytiszteletn�l is. �s most nem a csatahaj�n voltunk. T�tov�n fogta meg a kezemet, mik�zben valami�rt f�lig pirult, �n pedig szememet lehunyva elmer�ltem abban a r�ges-r�gi, m�gis k�zelinek t�n� �rz�sben, amely mindig ott volt nekem, mint a legels� tapasztalat ebb�l a vil�gb�l.
V�gtelen t�r, szabads�g �s ragyog� naps�t�s, �tsz�r�dve az �lettel teli, vir�gz� f�k lombj�n... egy ismeretlen �desanya meleg, szeretetteljes �lel�se, egy arctalan apa er�s karja, amely megv�d mindent�l, ami �rthatna... b�ke �s boldogs�g egy olyan vil�gban, ahol nincs h�bor� �s hal�l...
Most, hogy ilyen �lesen felid�ztem �ket, hirtelen �n is hidegben �reztem magam egy pillanatra, mintha elvesz�tettem volna valami fontosat. Igyekeztem az eml�kre �sszpontos�tani �s kiz�rni minden m�st, m�g egyszer igaz�n elmer�lni ezekben az �rz�sekben, amelyekben valahogy jobban k�r�l�lelt az �si, eleven Er�, mint mikor a Jedi tan�t�sokban kerestem azt.
Nem tudtam, mennyi id� telt el �gy. Mintha �vekkel k�s�bb nyitottam volna ki a szememet, megpillantva Visszhang megv�ltozott, b�k�s arckifejez�s�t, melynek l�tt�n magam is elmosolyodtam. Rem�ltem, hogy az Er�n kereszt�l a lehet� legt�bbet siker�lt k�zvet�tenem fel�. Nem voltam biztos benne, hogy helyes volt-e, amit csin�ltam, de �gy szerettem volna, ha � is tapasztal egy keveset abb�l, amit soha nem �lhetett �t, csak mert kl�n katon�nak sz�letett egy kegyetlen vil�gba.
- K�sz�n�m. - mondta v�g�l csendesen. Csak most d�bbentem r�, hogy m�g mindig fogom a kez�t, mintha �ltala ott maradhatn�k az eml�kekben, vagy mintha benne pr�b�ln�m �jra megkeresni azokat?
�reztem, hogy most �n pirulok el �s zavartan elengedtem. Len�ztem a dejarik t�bl�j�ra �s a m�g fenn l�v� apr� holofigur�kra, mintha b�rmi �rdekeset is l�tn�k rajtuk. M�g nem �rt v�get a j�t�k, de �gy �reztem, m�r k�ptelen lenn�k megv�vni ezt a csat�t. Nem is akartam, �s Visszhang sem.
 

Ez volt az els� d�ntetlen�nk.Most � �llt nyer�sre. Figyeltem az arc�t, ahogy �sszpontos�t, gondolkodik, mi legyen a k�vetkez� l�p�s. Ha nem megfelel�en d�nt, ak�r meg is fordulhat a j�t�k menete. Ilyen a dejarik. Elt�prengtem, hogy vajon a csat�k sor�n, a sisak takar�s�ban is ilyen k�pet szokott-e v�gni. Mindenesetre itt most t�l sok�ig gondolkodott.

- Vigy�zz, a haboz�s m�shol az �letedbe is ker�lhet. - figyelmeztettem. �sszerezzent, r�m pillantott, mintha kir�ntottam volna valahonnan.
- Tudom. - felelte nyugodtan, szinte k�z�mb�sen. - De a kapkod�s is. Megtan�tott�k.
H�t persze. A kik�pz�s sor�n mindenre odafigyelnek. Mindenre, csak arra nem, amire igaz�n kellene.
Visszhang d�nt�tt, l�pett. Halkan k�romkodtam, ahogy le�t�tte a leger�sebb harcosomat.
- Az�ta tanulsz, hogy... - egy pillanatra megakadtam, nem tudtam, hogyan fogalmazhatn�m meg. V�g�l a k�rd�s meglehet�sen esetlenre sikeredett. - ...hogy j�rsz?
T�nyleg �rdekelt a dolog. Amikor a Kaminon voltam kik�pezni, csak az osztagommal foglalkozhattam, esetleg a k�rnyezet�kben l�v� t�bbi katon�kkal, de kis kl�nokkal csak egyszer tal�lkoztam, amikor sz�nd�kosan elt�vedtem az �p�letben. M�g most sem tudtam elfelejteni. Vajon eg�szen att�l kezdve harcolni tan�tj�k �ket, hogy fel tudnak �llni?
Visszhang b�lintott.
- �gy van a kik�pz�s.
- �s el�tte? - bukott ki bel�lem, miel�tt megakad�lyozhattam volna.
- Nem igaz�n tudom. Elfelejtettem. - h�t persze, hogy megpr�b�lta elfelejteni, annak ellen�re, hogy t�k�letes mem�ri�val rendelkezett. Visszhang most maga el� meredt, elrontotta a k�vetkez� l�p�s�t, v�g�l hossz� hallgat�s ut�n v�laszolt. - V�z, k�zbez�rt v�z. �s hideg. Erre eml�kszem.
Azt k�v�ntam, b�r ne k�rdeztem volna r�. Ezekben az els� eml�kekben nem volt egy cseppnyi szeretet, melegs�g sem, csak az a rideg, sebezhet� mag�ny, amely minden kl�nnak az oszt�lyr�sz��l jutott. Felderengett el�ttem a kicsi kl�n k�pe a Kaminon, az alig egy �ves k�ly�k�, akit a folyos�n szedtem �ssze azon a bizonyos napon, amikor elt�vedtem. Tiszt�n eml�keztem, hogy kapaszkodott bel�m, b�jt hozz�m, v�gyott az �lel�s melegs�g�re, amely sosem adatott meg neki. Nem akart elengedni.
- �n is elfelejtettem, milyen volt a sz�l�bolyg�mon, de azt tudom, hogy a Raxus �ltal�noss�gban milyen. - jegyeztem meg. - Sok k�l�nbs�g van k�zte �s a Kamino k�z�tt, m�gis �gy v�lem, a Kamino is lehetne kedves eml�k, ha nem �ltek volna ki bel�le minden szeretetet.
Visszhang csod�lkozva n�zett r�m. Tudta, hogy nem kedvelem a kaminoiakat �s a m�dszereiket, de most el�sz�r mondtam ki ny�ltan, mennyire megvetem �ket. T�madt egy �tletem.
- Az �n els� eml�keim csup�n �rz�sek. - mondtam csendesen �s kiny�jtottam a kezeimet az asztal f�l�tt. - Megmutassam?
Mert a Jedik k�pesek az �tad�sra.
Egy pillanatig habozott, a szab�lyzat a legkisebb �rintkez�st is tiltotta a felettesekkel, de a k�v�ncsis�g -vagy tal�n a v�gy?- er�sebb volt m�g a szab�lytiszteletn�l is. �s most nem a csatahaj�n voltunk. T�tov�n fogta meg a kezemet, mik�zben valami�rt f�lig pirult, �n pedig szememet lehunyva elmer�ltem abban a r�ges-r�gi, m�gis k�zelinek t�n� �rz�sben, amely mindig ott volt nekem, mint a legels� tapasztalat ebb�l a vil�gb�l.
V�gtelen t�r, szabads�g �s ragyog� naps�t�s, �tsz�r�dve az �lettel teli, vir�gz� f�k lombj�n... egy ismeretlen �desanya meleg, szeretetteljes �lel�se, egy arctalan apa er�s karja, amely megv�d mindent�l, ami �rthatna... b�ke �s boldogs�g egy olyan vil�gban, ahol nincs h�bor� �s hal�l...
Most, hogy ilyen �lesen felid�ztem �ket, hirtelen �n is hidegben �reztem magam egy pillanatra, mintha elvesz�tettem volna valami fontosat. Igyekeztem az eml�kre �sszpontos�tani �s kiz�rni minden m�st, m�g egyszer igaz�n elmer�lni ezekben az �rz�sekben, amelyekben valahogy jobban k�r�l�lelt az �si, eleven Er�, mint mikor a Jedi tan�t�sokban kerestem azt.
Nem tudtam, mennyi id� telt el �gy. Mintha �vekkel k�s�bb nyitottam volna ki a szememet, megpillantva Visszhang megv�ltozott, b�k�s arckifejez�s�t, melynek l�tt�n magam is elmosolyodtam. Rem�ltem, hogy az Er�n kereszt�l a lehet� legt�bbet siker�lt k�zvet�tenem fel�. Nem voltam biztos benne, hogy helyes volt-e, amit csin�ltam, de �gy szerettem volna, ha � is tapasztal egy keveset abb�l, amit soha nem �lhetett �t, csak mert kl�n katon�nak sz�letett egy kegyetlen vil�gba.
- K�sz�n�m. - mondta v�g�l csendesen. Csak most d�bbentem r�, hogy m�g mindig fogom a kez�t, mintha �ltala ott maradhatn�k az eml�kekben, vagy mintha benne pr�b�ln�m �jra megkeresni azokat?
�reztem, hogy most �n pirulok el �s zavartan elengedtem. Len�ztem a dejarik t�bl�j�ra �s a m�g fenn l�v� apr� holofigur�kra, mintha b�rmi �rdekeset is l�tn�k rajtuk. M�g nem �rt v�get a j�t�k, de �gy �reztem, m�r k�ptelen lenn�k megv�vni ezt a csat�t. Nem is akartam, �s Visszhang sem.
Ez volt az els� d�ntetlen�nk.