Elvesztettem a t�relmemet. Hondo b�zl� haj�ja, fesz�lyezett kl�nok, bizonytalan Wilwarin, hosszas v�rakoz�s; �me a k�ldet�s, amit egyik�nk sem akart. A k�ldet�s, aminek semmi �rtelme nem volt, �s ami Obi-wan �let�be ker�lhetett.
Lehet, hogy a zyg�riaiak nem tudt�k pontosan mennyit is �r a jedi gener�lis a szeparatist�knak, de �n biztos voltam benne, hogy a Blacksun nem fog erk�lcsi agg�lyokat mutatni, ha arr�l van sz�, hogy �zletbe bocs�ss�k Kenobi mestert, Kenobi mester egyes testr�szeit, vagy �pp a t�le szerzett inform�ci�kat. Persze azt is tudtam, hogy bar�tom nem adna ki semmit, ha az �let�be ker�lne sem, de figyelembe kellett vennem, hogy az ut�bbi kaotikus n�h�ny �v nem csak a haditechnik�t fejlesztette rohamosan, hanem a k�nz� eszk�z�k is sokkal brut�lisabbak lettek. �vekkel ezel�tt ez elk�pzelhetetlen lett volna, de ma m�r l�tezett olyan vegyi anyag, aminek a jedik sem tudtak ellen�llni.
V�ratlanul has�tott bel�m a felismer�s, hogy a Rend m�r r�g nem az, aminek hiszi �s mondja mag�t. Nem csak az volt a probl�m�nk a h�bor�val, hogy nem voltunk elegen, hanem eg�sz egyszer�en m�r nem voltunk el�g er�sek. A kl�nok k�z�l harcban b�rki versenyre kelhetett volna egy jedivel. Ez a gondolat annak ellen�re is nyugtalan�tott, hogy a kl�nok elvileg a mi oldalunkon harcoltak.

Visszak�nyszer�tettem a figyelmemet a meglehet�sen gusztustalan jelenbe �s igyekeztem nem tudom�st venni a kal�zok haj�j�n terjeng� b�zr�l, sem Hondo v�gtelen�l pof�tlan st�lus�r�l.
�s mikor eljutott hozz�m, amit mondott, egy pillanatra azon gondolkodtam, hogy most azonnal felkelek, itt hagyom az eg�sz tr�gyatelepet, hazamegyek �s megmondom Palpatine-nak, hogy nyugodtan felemelheti a becses h�ts�fel�t �s ut�nan�zhet a Fekete Napnak � maga, ha ennyire fontosnak tartja az �gyet.
�s k�zben meg a bar�tom szenvedett. �reztem az Er�ben, hogy nem b�nnak vele t�ls�gosan kedvesen. A zyg�riaiak el�gg� �rtelmesek voltak ahhoz, hogy a lesz�ll�tott rabszolg�t haszn�lhat� �s "megnevelt" �llapotban adj�k �t a vev�nek, de t�l sokat k�lteni nem szerettek a foglyaikra. �gy azt�n �sszek�t�tt�k a kellemest a hasznossal, �s az �tel biztos�t�s�r�l p�ld�ul eg�szen egyszer�en eltekintettek.
Obi-wan persze az �tlagn�l jobban b�rta a strap�t, de �reztem, hogy nem k�nny� helyt�llnia. �s m�g valamit �reztem fel�m �ramlani az Er�ben, amit vele kapcsolatban m�g soha nem �reztem. Obi-Wan v�gletekig kimer�lt volt. Nem, nem a sz�nak a fizikai �rtelm�ben (b�r term�szetesen �gy is), hanem lelkileg, ment�lisan volt teljesen f�sult. Lenyomata az Er�ben kor�bban legink�bb egy tengerszem h�s�t� tisztas�g�ra, frissess�g�re eml�keztetett, ezzel szemben most zavarodott pocsoly�hoz hasonl�tott. Ez pedig jobban aggasztott engem, minthogy megverik-e, vagy �heztetik. R�ad�sul megr�misztett az �rzelem- vagy ink�bb �rzelemhi�ny- ereje is. Ki tudja, Obi mennyire messze j�rhatott m�r, �s ha csillagk�zi t�vols�gb�l is meg�reztem, hogy szenved, akkor t�nyleg nagy baj lehetett vele.

A k�rd�s ezzel tulajdonk�ppen el is d�lt. Wilwarin is, a kl�nok is szerettek volna tiltakozni, szerettek volna seg�teni, de azt hiszem egy id� ut�n nem mertek nekem ellentmondani.
�n pedig nem akartam, hogy velem legyenek. Egyr�szt vil�g �letemben sz�vesebben int�ztem a dolgaimat egyed�l, m�sr�szt Cad Bane val�sz�n�leg helyb�l megpr�b�lta volna sz�tl�ni a tisztelt t�rsas�got. Ahogy visszafel� tartottam a v�rosba, elgondolkodtam rajta, hogy vajon mivel �rdemelt�k ki, hogy a galaxis tal�n legvesz�lyesebb gyilkos�t kellett megnyerj�k seg�ts�g�l.
Cad Bane egymaga t�bbsz�r kerekedett m�r fel�l jedikkel szembeni harcban, mint a Szeparatist�k �sszesen.
�s sajnos azt is pontosan tudtam, hogy Obi-wannal nem �pp kebelb�li j� bar�tok, a feladat teh�t helyb�l a "megoldhatatlan" kateg�ri�b�l indulhatott volna.
Az Er� �tjai kif�rk�szhetetlenek. Ha �vekkel ezel�tt nem ismerkedek meg a Rammar gr�fj�val, ha �vekkel ezel�tt nem ejt engem foglyul, ha nem pr�b�l meg...
De az eml�k m�g most is annyira nyomaszt� volt, hogy az elm�m egyszer�en nem volt hajland� elid�zni benne. �vek alatt igyekeztem elfelejteni mindazt, amit a gr�f miatt el kellett szenvedjek, �m most �gy l�tszott, k�zel�ben sem j�rtam annak, hogy ez t�nyleg siker�lj�n. Semmit nem felejtettem el, mindent pontosan fel tudtam volna id�zni. Csak annyi t�rt�nt, hogy az am�gy is f�jdalommal teli eml�kek k�z�tt is m�lyre el�stam azt a borzalmas p�r hetet, �s fegyelmeztem magamat, hogy soha ne is gondoljak r�.
Ez hiba volt, tudhattam volna. Ha Qui m�g �lne, sz�lt volna �rte. A maga szel�d, de �szinte m�dj�n felh�vta volna a figyelmemet a m�dszer hib�ss�g�ra.
Ha akkor �s ott szemben�ztem volna az esem�nyekkel, mostanra kev�sb� f�jn�nak. De akkor �s ott senki nem volt mellettem, aki ebben seg�ts�gemre lehetett volna. Mint mindennel, azzal is egyed�l kellett megk�zdjek, �s most l�ttam csak, mennyire nem siker�lt.
�s ism�t el kellett merengjek az Er� �tjain, mert ha siker�l feldolgoznom a traum�t, tal�n nem is eml�kezn�k m�r arra az egyetlen fontos kis r�szletre, aminek seg�ts�g�vel most meg fogom tudni menteni a bar�tomat.
K�ts�gem sem volt, hogy m�k�dni fog a tervem. M�r csak az�rt sem, mert �reztem, hogy ez az egyetlen lehet�s�g�nk. Egyszer�en m�k�dnie kellett. Be sem engedtem az elm�mbe a k�telyt.

Az utols� pillanatban �reztem csak meg az Er�ben vibr�l� vesz�lyt. A fel�m k�ld�tt l�ved�k millim�ter ezrel�k�vel hib�zta csak el a fejemet, ahogy elvet�dtem. A bolyg� kop�rs�g�nak k�sz�nhet�en fedez�kre nem is gondolhattam; azonnal aktiv�ltam a f�nyszably�imat �s sz�lsebesen p�rgetni kezdtem �ket magam k�r�l. A k�t k�vet� droid folyamatosan t�zelt r�m a leveg�b�l, de az els� meglepet�s ut�n m�r tudtam, hogy nem jelentenek kih�v�st nekem. Semmi m�s dolgom nem volt, mint lassan mozogni, hagyni, hogy el�lr�l-h�tulr�l k�zrefogjanak, lejjebb �s k�zelebb ereszkedjenek hozz�m, �s azt�n csak v�rni…. V�rni az Er�ben a jelre, a pillanatra, amikor a k�t f�mdoboz egyszerre t�zel majd fel�m… Hasra v�g�dtam, a droidok pedig szikraes� �s b�z�s f�st k�s�ret�ben felrobbantak, ahogy l�ved�keik egym�st tal�lt�k el helyettem.
D�h�s fintorral felt�p�szkodtam a f�ldr�l, odas�t�ltam az egyik maradv�nyhoz �s a csizm�mmal megpiszk�ltam, h�tha l�tok rajta valami jelt, mint�t, ami nyomra vezethet, hogy ki k�ldte. Semmi ilyesmit nem tal�ltam, de igaz�b�l nem is nagyon agg�dtam emiatt. Az Er�ben �reztem a bizonyoss�got: a hutt tan�cs �s Jabba nem l�t engem sz�vesen. Lass�, keser� mosolyra h�ztam a sz�m. „K�t vacak nyomk�vet� droid? Minek n�znek engem ezek?”
�vekkel ezel�tt, egy messzi, boldog vil�gban tal�n okozhattak volna n�mi neh�zs�get vagy fennakad�st egy jedinek ezek az �sr�gi (eredetileg vad�szatra kital�lt) g�pek, de a mostani h�bor�s id�szakban m�r szinte leperegtek r�lunk az ilyen t�mad�sok. Olyan gyilkol� g�pezetek, mint Grievous ut�n egy ilyen pl�hdoboz… Felemelt fejjel mentem tov�bb: igen, tal�n a h�bor� miatt fejl�d�tt a haditechnika, a k�nz�s, a hal�l, a f�lelem eszk�zei… De vel�k fejl�dt�nk mi is! Az �l� anyag mindig is jobban �s hamarabb alkalmazkodik a megv�ltozott k�r�lm�nyekhez, mint a technika �s a g�pek.
Azonban hi�ba a b�szkes�g �s a sz�vemet melenget� �ntudat, a helyzetem cseppet sem volt ide�lis, vagy b�rmivel is jobb, mint a t�mad�s el�tt. S�t, mostanra biztos lehettem benne, hogy am�g a Tatooine-on vagyunk, nem maradhatunk b�k�ben.
Nem volt m�s h�tra; a lehet� leghamarabb meg kellett tal�ljam Bane-t.

Innent�l azt�n m�r minden gyorsabban ment. Egy kis fenyeget�s, egy elme-tr�kk �s m�ris ott �lt el�ttem egy mocskos lebuj legf�lrees�bb asztal�n�l Cad Bane, fegyvereink kipakolva el�nk, egyenl� t�vols�gra mindkett�nkt�l.
- Mit akarsz t�lem, kisl�ny?
- A k�rd�s az, hogy maga mit akarhat t�lem, Bane.
- Err�l fogunk besz�lni cicusk�m? Sok mindent akarhatok t�led… Nem tudom, mennyire okozna ez neked �r�met.
Nem tudtam eld�nteni, hogy megr�miszt a vigyora, vagy csak zsigeri undor fog el t�le. Mindkett�re lett volna el�g okom.
- Ne h�zzuk egym�s idej�t. N�lam van olyan inform�ci�, ami mag�nak kellhet, nekem pedig sz�ks�gem lenne n�mi kis… szolg�latra cser�be.
- B�rgyilkos vagyok. �ltal�ban �n szerzem az inform�ci�kat m�snak. �s magadfajt�nak nem dolgozom.
- Tal�n mor�lis agg�lyai vannak? �jabban egy b�rgyilkosnak m�r politikai v�lem�nye is van? – h�ztam el a sz�mat egy cinikus mosolyra.
- Nem ez a gond, aranyosk�m… De a magadfajta engem nem tud megfizetni.
- Tal�n m�gis. Tudom�som van valamir�l, vagy ink�bb valakir�l, akit maga �vek �ta keres hi�ba - v�laszoltam csendesen. Ha m�ssal nem, ezzel mindenk�pp fel kellett keltsem az �rdekl�d�s�t. – Tudom, hogy ki �lte meg a csal�dj�t, �s ha seg�t nekem, el�rulom.
�reztem az Er�ben, hogy a gondolatai teljesen megv�ltoztak, s�t�ten �rv�nyl� intenci�k �ssze�lltak egy ir�nyba, feket�n fenyeget� l�ndzsak�nt ir�nyultak egyetlen ellens�g fel�. Most m�r figyelt r�m.
- Honnan tudod?
- Az nem sz�m�t. Valamikor r�gen foglya voltam az illet�nek, �s hallottam egy s m�st.
- Ezt bizony�tanod kell. –meredt r�m rezzen�stelen arccal. T�gra ny�lt szemeiben, f�rk�sz� tekintet�ben ott vill�dzott az indulat �s a k�v�ncsis�g.
Elgondolkodva n�ztem r�. Bizony�tani tudtam a t�nyeket, de nehezemre esett besz�lni r�luk. M�g most is. M�g �gy is. „Gondolj Obi-wanra,” figyelmeztettem magamra szigor�an, de a torkomat mintha �sszeszor�totta volna valami; nem b�rtam megsz�lalni. �rv�nyl� sz�rkes�g vett k�r�l, morajlott bennem az Er�, a vil�gos �s a s�t�t elv�laszthatatlanul egym�sba olvadt. „�rul�” s�gta nekem az elm�m, de k�zben hallottam Obi-Wan elk�nzott ny�g�seit; szenved�se ott rezgett a tudatom m�ly�n, nyomaszt�, fenyeget� s�rget�sk�nt: „Tedd meg, siess, am�g nem k�s�.”. De szemen tudtam volna k�pni magam, �s tudtam, hogy amit teszek, az nem helyes. „A jedik nem hisznek mor�lis igazs�gokban”, gy�zk�dtem magam. Az Er� van. Nincs helyes �s helytelen.
– Mi�rt hinn�k neked?
„Mert hinni akarsz. Mert az eg�sz l�ted nyomor�totta meg az, akit keresel �s csillagrendszereken �t hajtott a bossz�, �z�tt az indulat, ami most is �get. �s hinni, akarod, hogy ha v�gzel a gyilkossal, v�gre megsz�nik az a folyamatos nyugtalans�g, is, amit �rzel. T�vedsz. A bossz� csak elm�ly�t majd ezt, ahogy te �lsz, annak csak a hal�l lehet a v�ge. A gr�f meg�lte ugyan a csal�dodat, de magadat te gyilkolod �vek �ta.”
Fels�hajtottam.
– Mert aki vel�k v�gzett, engem is megnyomor�tott. Mert a f�nyszably�mat adom biztos�t�knak a n�v�rt, amit mondok.
S�rga moh�s�g �s a beteljes�l�s ut�ni v�gy sz�nezte meg az Er�t.
– Mind a kett�t, szivi?
– Ezt. – cs�sztattam az asztalra a r�gi fegyverem.
– M�g �gy is ott lesz neked a m�sik. F�l biztos�t�kkal nem biztos, hogy be�rhetem.
„Szerencsej�t�k.” mosolyogtam magamban, �s felvontam a szem�ld�k�m.
– Mondja csak, Bane, ha elveszten� a f�l karj�t, akkor is �gy �rezn�, hogy alig vesz�tett valamit?
�sszeh�zott szemmel m�regetett egy darabig, de annyira j�l elrejtette gondolatait, hogy m�g az Er� sem s�gta meg nekem, mi j�rhat a fej�ben.
– Rendben, �ll az alku. Ir�ny a Blacksun. – tette hozz� kiss� mor�zusan.
– N�zd a j� oldal�t, szivi! – vigyorogtam, mik�zben utat t�rt�nk magunknak egy csapat, szeml�tom�st teljesen elt�vedt, zabrak keresked� k�z�tt. – Elmondhatod magadr�l, hogy ujjat mert�l h�zni a Blacksunnal. �r�k dics�s�g ez egy fejvad�sznak.
– �r�lhetek, ha valaha t�l�lem a sz�gyent, hogy egy jedi t�rsas�g�ban l�tnak az utc�n. – mormogta s�t�ten Bane, �s igyekezett kalapj�t min�l m�lyebben az arc�ba h�zva elveszni a Mos Eisley-i forgatagban. Erre m�r �n sem tudtam mit mondani, �gyhogy felvontam a v�llamat �s �pp tov�bbindulni k�sz�ltem, amikor hirtelen figyelmeztet�s vill�mlott kereszt�l az Er�n.
A k�vetkez� pillanatban m�r Bane csukl�j�t csavartam a h�ta m�g� az �vem mell�l, minden rem�nys�gem szerint egy sz�m�ra meglehet�sen kellemetlen poz�ci�ba k�nyszer�tve �t.
– Ez meg mi a kriff volt? – sziszegtem, mikor �reztem, hogy meg sem pr�b�l ellen�llni.
– � semmi, cicus. Csak k�v�ncsi voltam, mennyire f�lted a „f�l karodat.” – b�k�tt a f�nykardom fel�. – Egyel�re �ll a biztos�t�k.
Lassan laz�tottam el az ujjaimat a csukl�j�n, mire g�nyosan elvigyorodott. – Persze cic�m, ha valaki rendesen felcsin�lt volna, ahogy illik, most nem a szably�dat v�delmezn�d �gy, mint egy n�st�ny nexu a f�szk�t. R�d f�rne egy kis laz�t�s.
– Hadd tal�ljam ki, – h�ztam el a sz�mat. – Most j�n az a r�sz, hogy lovagiasan �s �nfel�ldoz�an felaj�nlod a szolg�lataidat.
– �llok rendelkez�sedre, dr�g�m. B�rhol, b�rmikor, – vigyorgott pimaszul.
�tfutott a fejemen, hogy r�vetem magam a f�t�ren, puszta sz�rakoz�sb�l. M�r csak az�rt az egy, elemileg sokkos pillanat�rt, az Er�ben zuhan� megd�bben�s �rzet��rt meg�rte volna. Azt�n tudatosult bennem, hogy mennyire undor�t� is Bane, meg felr�mlett valami r�gi, hom�lyos inform�ci� a Durosianok anat�mi�j�r�l, amire egy�ltal�n nem voltam �l�ben k�v�ncsi, �gyhogy v�g�l letettem err�l az �gyr�l, sz� n�lk�l mentem tov�bb.
R�gen elm�ltak m�r azok az id�k, amikor b�rki zavarba tudott hozni a szex t�mak�r�vel. Jedi voltam. �s feln�tt.
N�m�n baktattunk vissza a haj� fel�, mik�zben ezen gondolkodtam magamban. �tmeleg�tett �s megnyugtatott a felismer�s, hogy m�r nem f�j a tudat, hogy sohasem lesz gyermekem. Ami sok�ig aggasztott, a derani tr�n sorsa… Imm�r t�bbsz�r�sen biztons�gban tudhattam. Ha a kir�lyn� nem v�lik be, m�g mindig ott a b terv…
A t�volban h�z�d� homokd�n�k k�z�l lassan kibontakozott a haj�nk sziluettje, �n pedig igyekeztem a lehet� leggyorsabb temp�t dikt�lni. Semmi kedvem nem volt megv�rni a h�tunk m�g�l k�zeled� homokvihart.

– Ardenis! – szaladt el�nk Wilwarin a haj�platformr�l, ahogy a k�zelbe �rt�nk.  – Akadt egy kis gondunk.
– Amennyiben?
– Jabba keres�droidjai erre j�rtak – p�ccintette arr�bb Wilwarin a homokban hever� maradv�nyokat l�bfej�nek egy kecses kis billent�s�vel.
– Nekem is volt szerencs�m hozz�juk. – b�lintottam.
– Ketten voltatok m�r? – k�rdezte bar�tn�m nyugtalanul.
– M�g nem, de mit sz�m�t ez? Azonnal megsemmis�tettem.
Furcsa volt Wilwarint ilyen nyugtalannak l�tni. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy ha tal�n nem is annyira egy�rtelm�en, mint engem, de bar�tn�met is aggasztja mester�nk sorsa.
– Az a baj, hogy iszony� gyorsan tov�bb�tanak adatokat. Ha nem tudod pontosan, melyik a transzmitter – ezen a ponton felmutatott egy felismerhetetlens�gig sz�nn� �gett valamit a kez�ben, amir�l csak a sz�vegk�rnyezet miatt sejthettem, hogy az bizony valaha a transzmitter lehetett, – akkor sz�troncsolva is k�ldi tov�bb az inform�ci�kat.
– K�nos – b�lintottam. T�nyleg fogalmam sem volt r�la, melyik a droid �tviv� k�sz�l�ke. – De szerencs�re akkor m�g egyed�l voltam.
– Mindenesetre t�nj�nk el innen.
– Egyet�rtek – b�lintottam ism�t, mik�zben ked�lyesen h�tba b�ktem Banet a f�nyszably�m markolat�val. – Gyer�nk Cicus, v�rnak a kal�zok.

o.o

Dac�ra annak, hogy Wilwarin m�r a besz�lget�s�nk v�g�n kiadta az indul�si parancsot Visszhang�knak �s a haj� felsz�ll�sa k�zben s�t�ltunk fel az �pp csuk�d� r�mp�n, a l�pteink nyugodtak maradtak, stabilak, magabiztosak. �gy t�nt, egyel�re minden terv szerint alakul. Ahogy sorba vettem a k�zelm�lt esem�nyeit, ism�t meg kellett �llap�tsam, hogy Wil �s �n remek csapat voltunk. Ut�v�gre el�g volt csak v�gign�zni a haj�nk leg�nys�g�n; a galaxis legmagasabban k�pzett katon�i, a galaxis legvesz�lyesebb fejvad�sza �s a galaxis leg�d�zabb kal�zai valami csoda folyt�n mind nek�nk dolgoztak.
El�gedetten elmosolyodtam…. a k�vetkez� pillanatban Wil, Bane �s �n egy halomban fek�dt�nk a felvezet� folyos� oldal�nak passz�roz�dva.
– Bane!
– Mondjad, cicus.
– Szedd… Ki… a fegyvered… a h�tamb�l.
A fenyeget� hangnemen sokat rontott, a t�ny, hogy az arcomat Wil t�rde intim k�zels�gben tartotta a fallal. Kiss� megnehez�tve ezzel sz�momra a besz�det.
–Az nem a fegyverem, cicus. Legal�bbis nem az, amelyikre te gondolsz.
Bane a k�vetkez� pillanatban a folyos� t�loldal�n csattant a falhoz.
– Ne agg�dj cicus, ha haszn�lni fogom rajtad a fegyverem, nem a h�tad fog �rdekelni.
Egy pillanatra, egy gy�ny�r� pillanatra elj�tszottam a gondolattal, hogy (kit �rdekel Obi-Wan �s a f�nyszably�m), kinyitom a r�mp�t �s megszabadulok a fejvad�szt�l, de azt�n nyeltem egy nagyot �s �desdeden elmosolyodtam.
–Mr. Bane, att�l f�lek, hogy az �n fegyvere nekem… nem el�g. Sok szerencs�t vele!
Az Er�s seg�ts�g�vel �s egy j�les� k�zmozdulattal felismerhetetlens�gig �sszegy�rtem az oldal�n f�gg� l�fegyvert �s (n�h�ny falhoz csap�d�s �r�n) ar�nylag m�lt�s�gteljesen t�voztam a helysz�nr�l.
Ideje volt elbesz�lgetni azzal az inkompetens idi�t�val aki k�pes volt a hiper�rben is �gy vezetni Hondo haj�j�t, mintha Corusanton ker�lgetn� a l�gibuszokat.
Legnagyobb meglepet�semre mag�t Hond�t tal�ltam a pil�taf�lk�ben.
–Ez valami vicc? – meredtem r� megr�k�ny�dve, miut�n r�pt�mben elkaptam a seg�dpil�ta �l�s�nek t�ml�j�t �s vissza�ll�tottam magamat talpra. – M�gis mi a fen�t csin�l?
– Rep�l�k – v�laszolta Hondo �desdeden, �dv�z�lt mosollyal az arc�n, majd felpattant a pil�tasz�kre �s elki�ltotta mag�t: – Tudok rep�lni.
�s t�nyleg siker�lt neki. Arccal a vez�rpultba. A vez�rpult al�l ekkor 2 �res szupernov�s �veg gurult ki. Sejthettem volna.
„Kriff.” �llap�tottam meg t�rgyilagosan, azt�n nekil�ttam, hogy levakarjam az eszm�letlen kal�zkapit�nyt a panelr�l. Mikor v�gre siker�lt f�lre�ll�tanom, elfoglaltam a pil�ta�l�st �s a szupernov�t�l ragacsos gombokon munk�hoz l�ttam.

– Tulajdonk�ppen van r�la fogalmad, hogyan fogjuk csin�lni?
Wilwarin meglehet�sen nyugodtan libegett be az ir�ny�t� f�lk�be, f�leg ahhoz k�pest, hogy a haj�nk tov�bbra is egy rosszul bek�b�tott s�rk�nygy�k mozg�skult�r�j�val k�zlekedett az �rben.
–Els� k�rben j�, ha oda�r�nk – vetettem oda kiss� sz�rakozottan, mik�zben a lehet� �sszes stabiliz�tor rendszert vill�mgyorsan igyekeztem aktiv�lni, hogy egyenesbe hozzam a megkerg�lt g�pet.
– Nem b�nom, ha �tveszed a m�sodpil�ta szerep�t.
Padawan t�rsam szerencs�re eddigre m�r be is �lt a m�sodpil�ta sz�k�be, s mik�zben az Er� seg�ts�g�vel bekapcsolta a biztons�gi �vrendszert, m�r fordult is hozz�m.
– Mit csin�ljak?
– Nem tudom, hol a kriffben van a h�t�s, de igen gyorsan aktiv�lni kellene. A teljes k�ls� bor�t�s t�lhev�lt Hondo id�tlenked�s�t�l.
A helyzet nem szorult tov�bbi magyar�zatra, a hatalmas, pirosan villog� h�jelz� panel el�g egy�rtelm�en felh�vta a figyelmet a probl�m�ra.
Szerencs�re az �n enyhe inger�lts�gem Wilwarinban nem tal�lt visszhangra; � tov�bbra is higgadt der�vel ind�totta be a bels� h�t�st, �s ez az Er�n kereszt�l r�m is j�t�konyan hatott, mintha az �n h�t�rendszeremet is siker�lt volna aktiv�lnia, futott �t rajtam a gondolat.
V�gre be tudtam z�rni az utols� stabiliz�tor szelepet, egyenesbe billentettem a haj�t �s ism�t bar�tn�m fel� fordultam.
– El� kellene ker�teni Banet. N�la vannak a koordin�t�k.
Bar�tn�m egy vigyorral v�laszolt csak, majd v�r�s haj�t lend�letesen (�s arrog�nsan) h�travetve el�red�lt �s bep�ty�g�tt valamit a navcomputerbe. Mosolyogva cs�v�ltam meg a fejem; a jelek szerint Wilwarin el�ttem j�rt. Eszemben sem volt panaszkodni, hogy nem kell ism�t Bane-el besz�ljek, ink�bb azonnal be�ll�tottam automatikus vez�rl�sre a g�pet �s hatalmas s�hajjal h�trad�ltem a sz�kben. Egy finom z�kken�s, �s m�ris �ton voltunk Obi-Wan fel�.
– Sz�val, hogyan is fogjuk csin�lni, ha egyszer oda�r�nk?
– Most azt szeretn�d, hogy hazudjak, vagy….?
– Sz�val fogalmad sincs.
– Sz�val fogalmam sincs.
– Na �s… mit mondana egy ilyen helyzetben Kenobi mester? – fuvol�zta bar�tn�m, megj�tszottan m�lt�s�gteljes hangnemben, feltehet�leg az�rt, hogy bosszantson kicsit.
– Hogy menj�nk �s n�zz�nk egy holofilmet.
– Hogy mi? – most Wilwarinon volt a sor, hogy meglep�dj�n.
– M�g egy sztenderd nap, mire oda�r�nk. Obi-Wan pedig valami olyasmit mondana, hogy az Er� majd megmutatja az utat. Addig pedig ak�r n�zhet�nk is egy holofilmet…

V�g�l Hondo szob�j�ban k�t�tt�nk ki, ami meglep�en tiszta �s rendezett volt ahhoz k�pest, hogy mit v�rtunk volna a kal�zt�l.
– Nem hiszem, hogy t�l sokat haszn�ln� ezt a szob�t, – merengett el Wilwarin, mik�zben letottyant az �gy sz�l�re.
– Wil…
– Hmm?
– �n rohadtul nem �ln�k oda.
Az Er�n kereszt�l k�zvet�tettem bar�tn�m fel� n�h�ny gondolatot Hond�r�l �s a twi’lek kurtiz�nokr�l, akik t�rsas�g�ban sokszor lehetett �t l�tni.
– F���j, – Wilwarin elhal� ny�g�s k�zben pattant fel az �gyr�l. – Na nee….
– Pedig fogadok, hogy igazam van.
– Bleeehh.
– Pontosan.
�gy ink�bb a f�ld�n helyezkedt�nk el, h�tunkat Hondo �gy�nak vetve (ami �szint�n sz�lva csak kicsit volt kev�sb� undor�t�, mint mag�n az �gyon �lni, de h�t a haj�n alapb�l el�g korl�tozottak voltak a lehet�s�geink ilyen t�ren).
Ekkor kezdtem el �rezni, hogy milyen f�radt vagyok, de abban is biztos voltam, hogy egyel�re k�ptelen lenn�k aludni. Ez�rt egy f�radt k�zmozdulattal, az Er� seg�ts�g�vel bekapcsoltam a holovet�t�t.
Nem kellett volna, ugyanis – cseppet sem meglep� m�don –  a k�perny�n �letrekel� togruta �s zabraki �pp el�g intim tev�kenys�get folytattak.
– Ugh… – Wilwarin szeg�ny ism�t felny�g�tt �s elfordult, m�g �n f�lrebillentett fejjel vizsg�ltam a helyzetet.
– Nem �gy t�nik, mintha ez b�rkinek k�nyelmes lenne – merengtem hangosan…
– Ardenis, – csattant fel Wilwarin.
– J�lvan, j�lvan.
Gyorsan elkapcsoltam �s v�logatni kezdt�nk az opci�k k�z�tt.
– Van itt valami, amit �gy h�vnak, hogy Thor. H�rom r�sz, �ll�t�lag az alapkoncepci� szerint nem tudnak arr�l, hogy t�bb bolyg� is l�tez…
– T�kmindegy, – v�gott k�zbe Wil sz�raz v�glegess�ggel. – J� lesz. B�rmi jobb, mint az el�z�.
�s ebben teljesen egyet tudtunk �rteni, �gyhogy nekil�ttunk.
Bar�tn�m a m�sodik r�sz t�j�k�n csillog� szemmel megjegyezte, hogy milyen j� arc ez a Loki.
Figyelnem kellett volna az Er�ben manifeszt�l�d� rossz �rz�sre, de nem tettem…
S�lyos hiba volt.