- Parancsnok... Wilwarin!
Tomp�n, furcs�n �rz�keltem magam k�r�l mindent. Sz�longattak, de nem hallottam teljesen tiszt�n, amikor meg kinyitottam a szememet, hom�lyosan l�ttam. A fejem z�gott �s alig volt er�m, b�r sehol sem �reztem nagy f�jdalmat, csak borzalmas kimer�lts�get. Teh�t nem sebes�ltem meg, de akkor mi a kriff t�rt�nt?
Valaki �tkarolt �s seg�tett nekem fel�lni. Elfintorodtam az �gett olaj f�stj�nek b�z�t �rezve, �s megt�r�ltem a szememet, hogy �lesebben l�ssak, nagy koromfoltot kenve sz�t ezzel magamon. Lassan tisztult a k�p, �s v�gre ki tudtam venni Visszhang agg�d� arc�t.
- Parancsnok, minden rendben?
Sz�tlanul n�ztem vissza r�. Mit b�mul ez? V�gigfuttattam rajta a tekintetemet; az � arc�t, p�nc�lj�t is kosz �s korom bor�totta, kiss� s�padt volt �s ijedt, de �gy t�nt, ezen k�v�l semmi baja. Most m�r nagyon szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet, �gy k�r�ln�ztem. Mindenfel� roncsok, droidmaradv�nyok, s�r� f�st... sehol senki, se a t�bbiek, se az ellens�g. Csak �n �s Visszhang. Egy pillanat erej�ig semmit sem �rtettem, majd hirtelen eszembe jutott minden. Egy robban�s... nekiugrok Visszhangnak, de nem tudom teljesen ell�kni, a deton�ci� mindkett�nket od�bbrep�t... d�bbenet, r�m�let, f�jdalom az Er�ben…majd s�t�ts�g. Kelletlen�l felny�gtem. Nem, ez nem lehet igaz, nem lehet a val�s�g... nem t�rt�nhetett meg igaz�b�l...
 - J�l van? - Visszhang agg�dva hajolt k�zelebb hozz�m. M�g mindig k�b�n pislogtam k�rbe, azt�n ahogy lassan felfogtam az eg�sz helyzetet, d�h�sen estem neki.
- Te... idi�ta... nemnorm�lis... ideges�t�... str�ber! - fakadtam ki, mik�zben k�t k�zzel p�f�ltem a p�nc�lj�t, nem foglalkozva azzal, hogy ez ink�bb nekem f�j, mint neki. - Azt k�pzelted, hogy egymagad... egy semmit sem �r� pajzzsal... k�pes leszel megv�deni a kriffverte haj�t?
Mindez tal�n hat�sos is lett volna, ha k�zben erednek el a k�nnyeim. �s m�r m�sodszor l�tott s�rni... legsz�vesebben sz�m�ztem volna a kilenc pokol legm�lyebb zug�ba.
- Meg is halhatt�l volna. - csapkodtam tov�bb sz�nalmasan. Visszhang d�bbenten b�mult �s pr�b�lta �sszeszedni mag�t.
- K�rem, nyugodjon meg! Hagyja abba. - fogott le v�g�l finoman, de hat�rozottan. D�h�sen r�ntottam el a kezeimet, �s igyekeztem lehiggadni. Visszhang m�g mindig rettent� s�padtan t�rdelt mellettem, �s b�nb�n�an lehajtotta a fej�t.
- T�nyleg azt hittem, hogy meg tudom menteni azt a haj�t. - motyogta alig hallhat�an. - Borzalmasat hib�ztam.
Feln�ztem r�. A sz�gyenkez�s�t, b�nat�t �s csal�dotts�g�t l�tva �s �rezve lassan kezdett elsz�llni a haragom. Valahogy olyan k�zel �reztem �t magamhoz, k�zelebb, mint eddig. �sszer�tlen�l cselekedett, de �n meg gondolkod�s n�lk�l ugrottam ut�na. Nem v�letlen�l. Azt mondj�k, egy Jedi n�ha k�pes meg�rezni az Er�ben, hogy mi fog t�rt�nni, de �n eddig nem tapasztaltam t�bbet n�h�ny hom�lyos, �rtelmezhetetlen k�pn�l… eddig. Ott �s akkor azonban olyan tiszt�n �reztem a j�v�t, mint m�g soha. �s siker�lt megmentenem. Igaz�b�l csak ez sz�m�tott.
V�g�l teljesen lehiggadtam.
- Ugyan… nincs semmi gond. - m�g egy mosolyt is siker�lt produk�lnom, miut�n k�romkodtam egyet, ezzel v�gk�pp kiadva d�h�met. Pedig ott tombolt m�g bennem az elfojtott tan�cstalans�g, hogy mi lesz most, de Visszhangot l�tva meg tudtam �rizni a hidegv�remet. A csatat�ren nincs sz�ks�g p�nikra, f�leg egy beosztott el�tt nem. Vigasztal�an veregettem meg a v�ll�t. - A l�nyeg, hogy �lsz. Nem igaz?
Olyan k�nnyen j�tt a bar�ti hangnem, annyira mag�t�l �rtet�d� volt… Szeg�ny Visszhangnak viszont val�sz�n�leg fogalma sem volt, mi t�rt�nhetett velem.
- Wilwarin parancsnok…?
- �gy t�nik, magunkra maradtunk. - n�ztem k�rbe �jra. Kezdtem �jra elememben lenni; a csatat�r az �n terepem. - Ez az eg�sz hely egy romhalmaz, a t�bbiek tov�bbmehettek. Jobb lesz, ha min�l hamarabb ut�nuk indulunk �s be�rj�k �ket. Ugye nem sebes�lt�l meg? Tudsz j�rni?
- Semmi bajom. - b�logatott, majd csal�dottan h�zta be a nyak�t. - De fegyverem nincs.
- Azt lehet p�tolni. - el�vettem �s odaadtam neki a DC-met. - Sajnos ez az egyetlen l�fegyverem, de rem�lem, m�g sz�ks�g sem lesz r�. V�rj egy percet, megkeresem a f�nykardomat. Ha j�l eml�kszem, elejtettem, amikor a robban�s od�bbrep�tett minket…
Felt�p�szkodtam, felr�ngattam �t is, �s halkan szitkoz�dva, helyzet�nket �s a t�rt�nteket �tkozva neki�lltam kutakodni a romok k�z�tt, persze csak �vatosan, b�r �gy t�nt, ellens�g nincs a k�zelben, �s a Citadell�b�l sem l�tnak minket. Hamarosan meg is pillantottam a fegyvert a t�rmel�k alatt, �m amikor a kezembe vettem…
A markolat teljesen �sszeroncsol�dott. Fel�l a csavaroz�s �s a vezet�kek alig tartott�k az alkatr�szeket, az alj�b�l pedig ki volt szakadva egy nagyobb darab. A csonk �gett szagot �rasztott mag�b�l, �s a legkisebb mozgat�sra is gyan�san szikr�zott.
A f�nykardom teljesen hasz�lhatatlann� v�lt.
- H�t ez… - b�natosan lehajtottam a fejemet. - Menthetetlen.
Egy pillanatra �tsuhant rajtam a m�ly szomor�s�g. Ez volt az els� f�nykardom, amit teljesen magam k�sz�tettem, annyi k�ldet�sen �t k�s�rt, annyiszor megmentette az �letemet, az egyetlen dolog, amit a magam�nak tudhattam. M�g Kaplaa mester magyar�zta el, mik a k�sz�t�s�nek legfontosabb mozzanatai, pontosan hogyan is kell megcsin�lni. Egyszer�en lehetetlen volt belegondolnom, hogy elvesztettem, v�ge. A benne l�v� krist�lyt is �n szereztem Ilum barlangjaiban…
Aprop�, a krist�ly…
�vatosan k�t k�zbe fogtam a szikr�z� markolatot, �s sz�tszedtem az eg�szet. Halkan felujjongtam, amikor megl�ttam a krist�lyt, amely megmaradt teljes �ps�g�ben. �gy t�nik, a markolat megv�dte. Kiszedtem, �s els�llyesztettem az �vem egyik kis tasakj�ba.
- A f�nykardomnak sajnos annyi. - fordultam h�tra Visszhanghoz, �s igyekeztem gondtalan k�pet v�gni. Meg�t�gettem az oldalamon f�gg� m�sik fegyvert. - M�g j�, hogy az, amit Vizsl�t�l vettem el, megmaradt. A mesterem megpr�b�lta elkobozni, de v�g�l n�lam maradt.
Az antik f�nykard megl�te jelent�s megnyugv�ssal t�lt�tt el szorult helyzet�nkben. �gy az�rt m�gsem vagyok fegyvertelen... Visszhang azonban nem nyugodott meg ennyire.
- Sajn�lom…
- Nem l�nyeges. - vontam v�llat halv�ny mosollyal. - Maximum Obi-Wan lesz d�h�s, na de majd megmondom neki, hogy �r�lj�n, ami�rt nem vette el t�lem az antik kardot. Szerintem ink�bb induljunk, pr�b�ljuk be�rni a t�bbieket.
�vatosan, a romok fedez�k�ben lopakodtunk, am�g el nem �rt�k a szikl�kat �s a b�zl� l�vafolyamokat. Egy pillanatra visszan�ztem a Citadell�ra, majd �jra Visszhangra, aki val�sz�n�leg m�g mindig annyira sz�gyellte mag�t, hogy igyekezett meg se nyikkanni, �gy tenni, mintha ott se lenne. �n pedig t�prengtem. Most m�r csak Obi-Wan�kat kell megtal�lnunk. Vajon minden rendben vel�k, siker�lt elmenek�lni�k Sobeck katon�i el�l? Obi-Wan mester mire gondolhat most? �s Cody, meg �t�s? Elv�gre mind azt hiszik, meghaltunk. Egy pillanatra, valahol messze a gondolataim k�z�tt �jra hallottam Codyt, amint a nevemet ki�ltja, k�zvetlen�l a robban�s ut�n… Nyeltem egy nagyot, �s igyekeztem kiz�rni ezeket a gondolatokat. L�tni fogjuk m�g �ket, tal�lkozni fogunk a menek�l�si pontn�l. Biztosan…
N�m�n baktattunk egym�s mellett Visszhanggal, az �r�k lassan peregtek egym�s ut�n. A terep szikl�s, nehezen j�rhat� volt. N�ha m�sznunk kellett, m�skor l�vafolyamokat ugrottunk �t vagy sz�k r�seken pr�selt�k �t magunkat. Egyik�nk sem mert megsz�lalni, n�ha egym�sra n�zt�nk, majd r�m�lten kaptuk el a tekintet�nket. Hi�ba t�rtem a fejemet, m�g mindig nem tudtam r�j�nni, hogy mi�rt rohantam olyan �szt�n�sen, olyan elsz�ntan, hogy megmentsem, annak ellen�re, hogy eddig szinte mindig ugrattam vagy goromba voltam vele. Pedig valahol m�lyen �t is k�zel �reztem magamhoz, mint a t�bbi kl�nt, s�t, tal�n k�zelebb is… V�g�l is, felel�s vagyok �rte. A beosztottam. magyar�zgattam magamnak. Egy j� parancsnok figyel a katon�ira, mindre.
Hirtelen mindketten egyszerre akartunk megsz�lalni.
- Visszhang…
- Parancsnok!
Beh�zta a nyak�t.
- Wilwarin. - mondtam csendesen, mire �rtetlen�l n�zett r�m.
- Tess�k?
- Mindenki a nevemen h�v. - vontam v�llat. - Ezt az egy szab�lyt igaz�n megszeghetn�d te is.
- H�t... - t�tov�n n�zett r�m, azt�n s�hajtott. - Maga meg ezt az egy szab�lyt tartja be, vagy legal�bbis tartotta id�ig, b�r �gy l�tom, csak velem szemben. Akkor �n mi�rt szegn�m meg pont ezt?
- Visszhang... - cs�v�ltam meg a fejem, de miel�tt folytathattam volna, � megtorpant.
- Ez meg mi volt? - n�zett k�rbe, ujj�t a DC ravasz�ra cs�sztatva.
- Mi? - a f�nykardomhoz kaptam. Ugyan �n m�g nem hallottam semmit, f�leim n�mileg m�g mindig csengtek a robban�st�l, de az Er�ben tiszt�n �rz�keltem, hogy valami nincs teljesen rendben.
- Megint! - Visszhang mozdulatlann� dermedt, �reztem a bel�le �rad� fesz�lts�get. Idegesen f�leltem; a t�volb�l most m�r �n is hallottam a vony�t�st.
- Nem tetszik ez nekem. - morogtam. - Ilyesmit hallottam a Citadella egyik oldal�n�l is.
- Valamilyen ragadoz� lehet. - tal�lgatott Visszhang.
- Igen, Sobeck bizony�ra tart mag�n�l n�h�ny vesz�lyes �llatk�t is v�gs� esetre. - b�lintottam komoran. A hangok egyre k�zelebbr�l j�ttek. - Val�sz�n�leg a t�bbiek ut�n k�ldte �ket. A baj csak az, hogy ezek ragadoz�k, nem arra mennek, ahov� k�ldik �ket, hanem ahol zs�km�nyt �reznek…
- Teh�t minket fognak elkapni. - fejezte be Visszhang. Aktiv�ltam az antik f�nykardot, egym�snak vetett�k a h�tunkat, �s fesz�lten v�rtunk. Nem kellett sok�ig.
A besti�k hamar meg�rkeztek. Villog�, gyilkos szemp�rok lestek r�nk a szikl�k k�z�l moh�n, t�mad�sra, �l�sre �hesen.
- H�rmat l�tok. - k�z�ltem Visszhanggal. Az m�g nem olyan v�szes, �s mindenk�pp j�t jelent, mert a t�bbi bizony�ra Obi-Wan�k ut�n eredt, azaz nem lehetnek messze.
- Anoob�k. - �llap�totta meg Visszhang.
- Mit tudsz r�luk?
- A Tatooine-on �shonos farkasszer� fenevad, ragadoz� �s d�gev� is. A fogaikkal ak�r a gerincet is k�pesek elroppantani.
- �rtem. - kitart�an b�multam az egyik vad�llat szem�be. - Nem hangzik olyan sz�pen, �s kezd elegem lenni Sobeck tr�kkjeib�l… L�dd le!
Visszhang m�r h�zta is a ravaszt, pontosan a fej�n tal�lta el az anoob�t. A m�sik kett� persze azonnal t�madott. Az Er�be mer�lve, teljesen az �llatokra koncentr�lva igyekeztem el�re megj�solni a mozg�sukat. Szerettem volna min�l el�bb befejezni ezt a csat�t, hogy v�gre be�rhess�k a t�bbieket. Visszhang mellettem kitart�an l�tte �ket, de azok gyorsak voltak, �s m�g nekem is alig kisz�m�that�ak, az �szt�neik ir�ny�tott�k �ket, �ppen ez�rt sokkal nehezebb volt el�re l�tni a mozdulataikat. Beletelt egy kis id�be, mire siker�lt elkapnom �s elint�znem az egyiket; most m�r teljesen a m�sikra tudtam figyelni. Azonban alig, hogy �td�ftem a f�nyszably�mmal, mint a kipukkan� bubor�k, �gy szakadt meg a fel� ir�ny�tott figyelmem �s t�dult be elm�mbe a k�lvil�g. T�ls�gosan, minden energi�mmal az anoob�ra koncenr�ltam, �gy �szre sem vettem, hogy van egy negyedik is…
Visszhang hangosan ord�tott a f�jdalomt�l, ahogy a bestia �les fogai a l�b�ba martak.
- Ne!
Rohantam oda, amilyen gyorsan csak b�rtam, peng�m szab�lyosan kett�szelte az anoob�t. Igaz, abban m�r nem nagyon volt �let, Visszhang szinte szit�v� l�tte, de m�g holt�ban sem engedte el �t.
- Mindj�rt… - remeg� k�zzel igyekeztem kiszabad�tani �s egyben a legkevesebb f�jdalmat okozni neki. - Ne mozogj!
- Megvagyok. - pr�b�lt fel�llni, de gyorsan visszanyomtam a f�ldre.
- El�bb megn�zem azt a sebet.
- De a t�bbiek…
- Nincsenek annyira el�tt�nk, hogy ne �rhess�k be �ket egy kis pihen� beiktat�s�val. - v�gtam a szav�ba. - K�rlek, maradj nyugton. Borzalmas vagyok els�seg�ly ter�n, ha itt ellenkezel nekem, a v�g�n m�g elrontom az eg�szet.
Engedelmesen elhallgatott, hagyta, hogy megn�zzem a sebet, b�r �reztem rajta, hogy nagyon fesz�lt. A harap�s nagy r�sze term�szetesen k�t p�nc�ldarab k�z�tt �rte �t. Megcs�v�ltam a fejemet, �s nekil�ttam, hogy fert�tlen�tsek, �rz�stelen�tsek, bek�t�zzek. Most j�l j�tt az a kev�ske tapasztalat, amit m�g a 212-eseknek, illetve K�l�ncnek k�sz�nhettem, a kezem m�gis vadul remegett. Visszhang nyikkan�s n�lk�l figyelte, ahogy �gyk�d�m.
- Sajn�lom... Wilwarin. - motyogta, �n meg d�bbenten n�ztem r�. A nevemen h�vott.
- Mit sajn�lsz?
- Ha nem kezdek el h�sk�dni, most mindez nem �gy lenne. - hajtotta le a fej�t.
- Azt hittem, ezt m�r megbesz�lt�k. - vontam �ssze a szem�ld�k�met. - Ne hib�ztasd magad.
- De ha nem j�ssz ut�nam…
- Ha nem rohantam volna ut�nad, most szeg�nyebbek lenn�nk egy b�tor, kitart�, h�s�ges �s szeretnival� katon�val, egy bar�ttal. Akire mindannyiunknak sz�ks�ge van. - �reztem, hogy elv�r�s�d�m. - Nekem is.
Szeg�ny Visszhang, val�sz�n�leg jobban zavarba j�tt, mint �n. Sosem l�ttam m�g kl�nt ennyire elpirulni…
- Van, hogy az ember csak egy ilyen esetnek k�sz�nhet�en j�n r�, mennyire fontos neki valaki. - h�ztam be a nyakam, mintegy menteget�z�sk�nt. - H�t �n most r�j�ttem. El�g sok�ig tartott, ami azt illeti.
- Nem sok feljebbval�m mondan� azt, hogy fontos neki a katon�ja. - Visszhang m�g mindig nem mert feln�zni. - K�sz�n�m…
- Aki nem t�r�dik az embereivel, nem j� vezet�. H�, a Szen�tusba sem sz�rakoz�sb�l mentem. - veregettem v�llon. Lassan v�geztem a seb bek�t�z�s�vel. - �gy ni. Rem�lem, legal�bb addig kitart, am�g felz�rk�zunk. Ideje indulni.
Val�sz�n�leg Obi-Wan�k m�r r�g t�ljutottak az anoob�kon, �s m�r a menek�l�si pontn�l vannak. Szor�tott minket az id�. Seg�tettem Visszhangnak fel�llni, majd �jra nekiindultunk. A s�r�l�se miatt l�nyegesen lassabban haladtunk, mint eddig, egy alkalommal pedig hossz�, �rt�kes perceket kellett egy szikla�reg rejtek�ben t�lten�nk, mert j�p�r j�rm� h�zott el f�l�tt�nk. Az anoob�k nem voltak elegek, Sobeck biztosan a t�bbiek ut�n k�ld�tt egy seregnyi b�dogot is. A v�ge fel� m�r folyamatosan szitkoz�dtam, Visszhang pedig megszeppenve hallgatott.
- Mindj�rt… ott vagyunk… - m�r csak egy nagyobb sziklafal megm�sz�sa volt h�tra, a menek�l�si pont am�g�tt volt.
- Nem tudom. - Visszhang odalenn v�rakozott, arc�n az aggodalom egy�rtelm� jeleivel. - Nekem gyan�s ez a csend. Ha ut�nuk k�ldtek egy csapatot, most nem harcolniuk kellene?
Amint fel�rtem, megkaptam a v�laszt erre is. A l�vafolyam k�zep�n l�v� kis szigeten, ahol a t�bbiekkel tal�lkoznunk kellett volna, csak droidokat l�ttam. Sehol senki, se Obi-Wan�k, se a kiment�s. J�tt az �jabb hideg zuhany.
Elk�st�nk. A t�bbieknek siker�lt elmenek�lni�k a bolyg�r�l. A g�pek, amiket kor�bban hallottunk, nem az ellens�g volt, hanem a mieink, ahogy t�voztak. Akkor sem �rt�k volna be �ket, ha minden er�nket beleadva rohanunk a menek�l�si ponthoz.
Igyekeztem ler�zni magamr�l a  csal�dotts�got �s �tgondolni, mit tegy�nk most. Leugrottam a szikl�r�l, vissza Visszhang mell�.
- Mi t�rt�nt? - faggatott az. Megr�ztam a fejemet �s pr�b�ltam kurt�n �sszefoglalni az eg�szet �gy, hogy hangomb�l ne hallatsz�djon ki a p�nik.
- Elmentek.
J� darabig �lldog�ltunk tan�cstalanul, k�ts�gbeesetten.  Olyan k�zel voltunk m�r a szabadul�shoz.  Olyan k�zel, hogy �jra l�thassuk a t�bbieket…
- Menj�nk vissza a Citadell�hoz. - d�nt�ttem v�g�l let�rten. - M�shol �gysincs innen szabadul�s. Tal�n tal�lunk ott egy szabad haj�t, amivel elmenek�lhet�nk. Sobeck halott, droidok alig maradtak, k�nnyebben bejuthatunk.
�jabb hossz�, keserves t�ra k�vetkezett, ez�ttal vissza oda, ahonnan indultunk. Teljesen �rtelmetlen volt id�ig elj�nn�nk, r�ad�sul Visszhang l�b�nak sem tett j�t a sok er�ltet�s. Igyekeztem nem feladni a rem�nyt. M�g tal�lhatunk egy haj�t, m�g kijuthatunk innen…
Nem volt haj�. Ahogy vissza�rt�nk, l�ttuk, hogy a lesz�ll�p�lya teljesen �res. Droidok sem voltak semerre, az igaz, de m�s sem. Ennyi volt a bizakod�s. Nem csak a Citadella, maga az eg�sz bolyg� egy sz�rny� b�rt�n.
- Most mi legyen? - Visszhang tan�cstalanul figyelt engem.
- N�zz�nk k�r�l. - s�hajtottam. - H�tha tal�lunk valamit, aminek haszn�t vessz�k. Ut�na megpr�b�lhatunk kapcsolatba l�pni a K�zt�rsas�ggal. Tal�n siker�lni fog… B�r m�r nem nagyon rem�nykedem ebben. - oldalra lestem Visszhangra, az arc�n r�gt�n l�ttam, hogy nem �ppen ezt kellett volna mondanom. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem arr�l a t�nyr�l, hogy ha egy felettes p�nikol, p�nikolni kezd a katon�ja is azt teheti. Nagyot nyeltem, �s mosolyt er�ltetve az arcomra pr�b�ltam jav�tani a hib�t. Er�snek kell lennem, nem szabad mutatnom, hogy mennyire k�ts�gbe vagyok esve. Nem a szab�lyzat miatt… amiatt, aki�rt felel�s vagyok. - Valami az�rt csak t�rt�nni fog, nem? Na gyer�nk, el�re!
Nekiv�gtunk h�t a Citadell�nak. A s�t�t folyos�k k�s�rtetiesen kongtak az �ress�gt�l, minden elhagyatott volt, mintha �vek �ta nem j�rt volna senki az �p�letben. �gy t�nt, Sobeck hal�l�val ezen a helyen is meghalt valami. Fel voltunk r� k�sz�lve, hogy b�rhonnan felbukkan egy droid, valami ellens�g, ami r�nk t�mad, de sehol nem t�rt�nt semmi. Sorra j�rtuk a folyos�kat, be-ben�zt�nk a termekbe; a legt�bb b�rt�n vagy vallat�szoba volt, mindegyikb�l h�tr�ltam ki, amilyen gyorsan csak tudtam. Kezdtem egyre rosszabbul �rezni magam. A hely n�vtelen retteg�ssel t�lt�tt el, amelyre nem tudtam magyar�zatot adni. N�ha el-elsuhan� �rnyakat l�ttam a s�t�tben, fojtott, messzi hangokat, suttog�st v�ltem hallani… Ilyenkor r�m�lten �sszerezzentem, �s fokozatosan egyre k�zelebb h�z�dtam Visszhanghoz, aki nem �rtette, mi van velem; val�sz�n�leg semmit nem �rz�kelt abb�l, amit �n. Pr�b�ltam meggy�zni magamat, hogy mindez nem val�s, csup�n ill�zi�, a Citadella sz�rakozik velem. De nem tudtam. �vezredek sor�n Jedik sz�zait vallatt�k, k�nozt�k �s �lt�k meg ezen a helyen a legv�logatottabb, legkegyetlenebb m�dszereket alkalmazva. Minden idegsz�lam, minden egyes ugr�sra fesz�lt izmom vadul, zsibbadtan tiltakozott, �s szinte k�ny�rg�tt a menek�l�s�rt. Ha Visszhang nem lett volna ott mellettem, m�r r�ges-r�g megadtam volna magamat, r�g visszarohantam volna, mindegy, hogy hova, csak el, messzire…
- Ez vajon hova visz?
�jabb l�pcs�h�z �rt�nk, amely hosszan vezetett lefele a s�t�tbe.
- Ki tudja. - nagyon igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom. - Olyan r�gi ez az �p�let…
- N�zz�k meg. - indult el lefel�. A karja ut�n kaptam, de m�r nem �rtem el, kimondani pedig egyszer�en k�ptelen voltam, hogy nem merek, �gy csak mentem ut�na. Ahogy le�rt�nk, �reztem, hogy l�pteink puh�bbak lesznek, mintha vastag porsz�nyegen j�rn�nk. Vil�g�t�s nem volt a folyos�n, a fenti f�nyre �s az �rz�keinkre hagyatkozva haladtunk el�re, b�r az Er� k�r�l�ttem most zavaros volt, mint egy s�r�, m�ly, s�t�t mocs�r.
- Visszhang…
- Val�sz�n�leg m�r nagyon r�g nem j�rt erre senki sem. - hallottam a hangj�t magam mellett. - Biztos egy r�gi, elhagyatott r�szen vagyunk.
Oldalt megszakadt a fal, f�lig nyitott ajt�t tapintottam.
- Mindj�rt… - bel�ptem a terembe, kezemmel kapcsol�t keresve tapogattam v�gig a falat. - Megvan!
Felkapcsoltam, mire gyenge f�ny vil�g�totta be a viszonylag nagy termet. Nem kellett volna.
- Mi lehet ez a hely? - n�zett k�r�l Visszhang. K�t oldalt, a faln�l rekeszek sz�zai �lltak eg�szen a plafonig, tele h�tborzongat� t�rgyakkal. Ismer�s t�rgyakkal… K�z�pen nagy asztal, mellette m�szerek �s egy kikapcsolt, porlepte orvosdroid, olyan t�pus, amelyet m�r hossz� �vek �ta nem haszn�ltak egyetlen helyen sem. A terem v�g�ben, a falon nagy, t�kr�s ablak�veg; hogy a t�loldalr�l mindent lehessen l�tni, ami az asztaln�l folyik…
- �n tudom. - siker�lt kiny�gn�m. A m�ly retteg�s mellett, amely lassan teljesen a hatalm�ba ker�tett, el�nt�tt a haraggal teli undor. Ahogy odal�ptem az asztalhoz, a kezem vadul remegett. - Itt… itt Jediket vallattak, valamikor nagyon r�gen. Tal�n m�g a r�gi K�zt�rsas�g kor�ban.
Visszhang elh�lve hallgatott. K�bultan n�ztem k�rbe, a r�gi m�szereket, az orvosdroidot. Val�sz�n�leg m�r r�ges-r�g haszn�laton k�v�lre helyezt�k, ak�rcsak ezt az �p�letsz�rnyat, m�gis, most is tiszt�n �radt bel�le a s�t�t, gonosz sz�nd�k. Ez a g�p… vajon h�ny Jedit k�nzott, �lt m�r meg?
�szre sem vettem, hogy m�r j� ideje a f�nykardomat szorongatom. Valahol t�vol tiszt�ban voltam vele, hogy �ppen ord�tva esek neki a berendez�snek, a m�szereknek, a droidnak, mindennek. Puszt�tani, megsemmis�teni akartam az eg�szet, kiirtani, elt�ntetni m�g az eml�k�t is. D�h�dten vagdalkoztam mindenfel�, mik�zben nem is l�ttam, a gy�l�lettel teli retteg�s fekete k�de teljesen elbor�totta az elm�met, eltakarta a szememet…
- Wilwarin! Ne csin�ld!
�reztem, hogy elkapj�k a karomat, kicsavarj�k a kezemb�l a f�nykardot, majd szorosan lefognak. Pr�b�ltam kiszabadulni, de nem b�rtam.
- Nyugodj meg! K�rlek…
T�gra ny�lt szemmel b�multam Visszhangra, aki s�padtan, r�m�lten n�zett vissza r�m, mik�zben deaktiv�lta a f�nykardomat. Ahogy visszat�rtem a val�s�gba, nagy nehezen er�t vettem magamon, hogy elford�tsam a tekintetemet �s k�r�ln�zzek. A terem romokban volt, mintha �ri�si puszt�t�s s�p�rt volna v�gig rajta. K�ptelen voltam belegondolni, hogy…
- �n?
- Hirtelen nekiest�l a berendez�snek. - Visszhang m�g mindig nem engedett el. - Tombolt�l, mintha megsz�llt volna valami. R�miszt� volt. Azt hittem, hogy… - elhallgatott, megr�zta a fej�t. - Jobb lesz, ha most r�gt�n visszamegy�nk a k�zpontba. M�g csak az kellene, hogy valami baj t�rt�njen veled…
�gy kellett felt�mogatnia a l�pcs�n. Minden �sszemos�dott k�r�l�ttem, az id� ugr�sszer�en v�ltakozott; egyik pillanatban m�g lenn voltunk, azt�n m�r a fenti folyos�n, majd a k�zpontban. K�ba, szinte �veges tekintettel rogytam le az egyik g�p el�.
- Pihenned kellene. - kock�ztatta meg Visszhang, mik�zben visszaadta a f�nykardomat. - Majd �n megpr�b�lom felt�rni a rendszert.
- Nem. - r�ztam a fejem. Most nem engedhettem meg magamnak pihen�st.
Hi�ba pr�b�lt meggy�zni, �n is nekil�ttam, hogy �tb�ng�sszem a sz�m�t�g�pes rendszert. A kommunk�ci�s csatorna haszn�lata persze z�rolva volt, azonban hi�ba pr�b�ltam meg rajta b�rmit is, sorra kudarcot vallottam minden �tletemmel. A fejem mintha sz�t akart volna robbanni, szemem el�tt �sszefolytak a bet�k. Biztosan borzalmas l�tv�nyt ny�jtottam, t�bbsz�r is elkaptam Visszhang egy-egy fel�m k�ld�tt agg�d� pillant�s�t.
Hirtelen �les s�pol�s szak�totta meg a neh�z csendet, a kommunik�ci�s computer jelz�je.
- Siker�lt felt�rn�d? - n�ztem fellelkes�lve Visszhangra, de � megr�zta a fej�t.
- Nem, nem �n voltam…
Miel�tt tov�bb t�rhett�k volna a fej�nket, a g�p hologrammos �zenetet nyitott meg.
- Sobeck! - Grievous t�bornok hangja �s kivet�tett holok�pm�sa b�ven el�g volt ahhoz, hogy azonnal megpr�b�ljam �sszeszedni magam. - Dooku gr�f �rtes�tett a kudarc�r�l �s a k�zt�rsas�giak menek�l�s�r�l. Most �rkeztem meg a bolyg�ra. Azonnal l�tni akarom a lesz�ll�p�ly�n!
A jel megszakadt, mi pedig �sszen�zt�nk Visszhanggal. Grievous itt van; m�r csak ez hi�nyzott.
- Ez nem j�… - Visszhang a fegyvere ut�n kapott. - Tal�lkozt�l m�r Grievoussel?
- Szem�lyesen m�g nem. - r�ztam a fejemet. �s am�gy is, amilyen �llapotban jelenleg voltam, volt egy er�s �rz�sem arr�l, hogy nem h�zom �t percn�l tov�bb, ha harcba bocs�tkozn�k vele. Lennie kellett egy m�s megold�snak is… Megvan! - De ha Grievous j�n, meg is lehet a menek�l�s�nk kulcsa!
- Haj�val j�n. - Visszhangnak r�gt�n leesett. - Ha siker�l elk�tn�nk a g�p�t, am�g � bej�n ide, akkor ki is tudunk jutni err�l a bolyg�r�l.
- Pontosan. - der�lt fel az arcom. - Na t�nj�nk innen, amilyen gyorsan csak lehet!
Indultunk a kij�rat fel�, de m�r megint elk�st�nk. Most sem volt szerencs�nk; ezen a bolyg�n sosem kedvezett nek�nk semmi…
Miel�tt oda�rhett�nk volna, ny�lt az ajt�, �s m�g�tte ott �llt Grievous k�t test�rdroidj�val.
- Ez gyors volt. - ny�gtem ki meglepetten, lefagyva. V�g�nk van…
- Nocsak! - Grievous legal�bb annyira megd�bbent, mint mi. - Erre azt�n nem sz�m�tottam. Egy Jedi… Idek�ldenek, hogy �sszeszedjem, aminek m�g haszn�t vehetj�k, a marad�k helyett pedig k�zt�rsas�giakat tal�lok. M�giscsak j� napom van.
Aktiv�ltam a f�nykardomat �s igyekeztem magabiztosan, szil�rdan felvenni az alap�ll�st.
- Visszhang, �n feltart�ztatom �s fedezlek, te indulj a haj�hoz �s t�nj el innen.
- Nem. - v�gta r� hat�rozottan, t�le szokatlanul kem�nyen. Led�bbentem.
- Ez egy parancs, katona! Megtagadn�d? - f�rmedtem r�. Azt hittem, hogy ezzel el�rem, amit akarok, de kiv�telesen t�vedtem.
- Ezt a parancsot most igen. - Visszhang c�lz�sra emelte a fegyver�t �s nem mozdult.
- A szab�lyzat kimondja: felettesed minden parancs�t teljes�tsd. - pr�b�lkoztam tov�bb.
- De ott van az is, hogy ha �letet kell menteni, a civilek ut�n a tisztek az els�k. - v�gott vissza. - �s ez egy ment�akci�.
- Sebes�lt vagy!
- Nem �rdekel. - r�zta a fej�t.
- Ez�rt m�g sz�molunk. - morogtam, de t�bbre nem volt id�m.
- Meg�lni �ket! - parancsolta a test�rdroidjainak Grievous, amelyek el�rel�pve megindultak fel�nk. Pr�b�ltam �sszeszedni magam �s kital�lni valamit. Teljesen �ssze voltam zavarodva, kimer�lt voltam, de ami m�g rosszabb volt enn�l, az a f�lelem, a retteg�s volt, amely az�ta nem engedett a mark�b�l, ami�ta lenn j�rtunk az als� teremben. V�g�l el�relend�lve r�vetettem magam a test�rdroidokra, �s Visszhang is l�ni kezdett. Az egyik oda�rve hozz�nk Visszhang fel� d�f�tt, � pedig j�p�r m�tert rep�lt h�trafel�. Elsz�kkentem a m�sik elektromos botja el�l, amellyel fel�m suhintott, de nem siker�lt teljesen; �reztem a f�jdalmas r�z�st a karomon, az elektromos kis�l�s szag�t. Valahogy nem voltam �nmagam, nem tudtam �gy koncentr�lni, harcolni, mint eddig. Nem l�ttam, pontosan mi t�rt�nt Visszhanggal, �s ez m�gink�bb kiz�kkentett engem. Ha b�rmi baja esett…
Az egyik test�rdroidot siker�lt kett�v�gnom, de a m�sik k�zben m�g�m ker�lt �s a f�ld�n k�t�ttem ki. M�r k�sz�lt is, hogy meg�lj�n, amikor Visszhang meg�rkezett; a legy�z�tt test�rdroid fegyver�vel d�fte kereszt�l az ellenfelemet, amely szikr�zva zuhant a padl�ra.
- K�sz�n�m. - pattantam fel h�l�san.
- L�tod, tudok m�g harcolni. - Visszhang egyenesen Grievousnek szegezte �jonnan szerzett fegyver�t.
- �t az�rt b�zd r�m. - motyogtam, ahogy a t�bornok megindult fel�m.
F�ltem. Szinte vill�mcsap�sk�nt �rt, nem az �rz�s, hanem az, hogy ilyen k�nnyen beismertem magamnak. Sokszor n�ztem m�r szembe a hal�llal, sokszor ker�ltem kil�t�stalan helyzetekbe, amelyekb�l �gy t�nt, nincs ki�t. M�gis, akkor mindig makacsul elz�rtam az �sszes olyan gondolatot, �rz�st, amelynek egy kicsi k�ze is lett volna ahhoz, hogy f�lek. A csatat�ren, l�ved�kek, robban�sok, ord�t�s �s folyamatos v�res harc k�zepette az embernek ideje sincs arra, hogy ilyeneken elgondolkodjon. De ez a helyzet m�s volt, teljesen m�s… G�rcs�sen szor�tottam kardom markolat�t, torkom elszorult, �reztem f�lemben a v�r szapora l�ktet�s�t, alig kaptam leveg�t. Rem�ltem, hogy legal�bb a l�bam nem remeg. K�ptelen voltam kiverni fejemb�l a gondolatot: mi lesz, ha most meghalunk?
�s rettegtem a hal�lt�l, de nem csak magam miatt. Ezt is oly k�nnyen ismertem be most. Figyeltem, ahogy Grievous k�zeledik, n�gy robotkarj�ban n�gy hal�losan villog� f�nyszablya z�mm�g�tt. �sszecsaptunk, �s m�r az els� �t�st�l messze h�trat�ntorodtam. Ellenfelem mechanikus erej�vel nem tudok fel�rni, ezzel r�gt�n tiszt�ban voltam. R�ad�sul egyszerre n�gy peng�re kellett figyelnem… nem tudtam, meddig b�rom �gy. A magabiztos, er�s harcos elt�nt, helyette csak �n �lltam ott, minden k�ts�gemmel �s gyenges�gemmel. Visszhang pr�b�lt seg�teni a h�tt�rb�l, k�zifegyver�t visszaszerezve t�bbsz�r r�l�tt Grievousre, de sajnos semmit sem �rt el vele. A k�zdelem kezdett egyre rosszabb ir�nyba fordulni. V�dekez� st�lusom fokozatosan gyeng�lt Grievous minden egyes csap�s�val. Ugrottam, t�ncoltam mindenfel�, hogy ne �rhessen el, de egy nagyr�szt mesters�ges �l�l�nyt kif�rasztani sem lehet… Egy pillanatra sem �llt meg, egyszerre n�gyfel�l t�madott, �s t�bbsz�r is �reztem az elektromoss�got, amely cs�pte a b�r�m, olyan k�zel �rt hozz�m.
- Vigy�zz!
Visszhang el�bb l�tta meg a bajt, mint �n. Grievous fordulatb�l t�madott, a peng�j�t siker�lt elker�ln�m, de a visszalend�l� k�ny�k�t nem.  �gy �reztem, az �sszes leveg� kiszorul a t�d�mb�l, ahogy gyomorsz�jon v�gott, �s a zsibbad� f�jdalom lassan sz�tterjedt az eg�sz testemben. T�rdre zuhantam, f�nykardom kiesett zsibbad� ujjaim k�z�l �s messze elgurult a padl�n. Grievous megfordult �s len�zett r�m.
Itt a v�ge.
Visszhang tehetetlen�l figyelt, pr�b�lt fel�llni, de a l�ba nem engedelmeskedett neki.
Kudarcot vallottam. Vajon j� voltam, mint Jedi? �s j�, mint parancsnok? Nem hinn�m. Hiszen m�g egy katon�mat sem tudtam megv�deni… Az igazi vezet� megv�di azokat, akiket meg akar. De akkor �n mi vagyok?
Grievous egyre k�zeledett, de m�r nem volt er�m fel�llni. Sz�val Lola Sayu t�nyleg a v�gzet bolyg�ja, sz�momra legal�bb is biztosan. S�hajtottam, �s nem vettem le a tekintetemet f�l�m hajol� ellenfelemr�l.
Felk�sz�ltem.